Egy felugró reklám a Facebookon... Klimt, Schiele, Kokoschka és a nők - ötven kép mindegyiküktől, nőkről, nőknek, nőkért. És Bécs... Egy kiállítás, mellé igazi bécsi melanzs, torta a Sacherban, séta a Kärtneren, egy pohár prosecco, kirakatok, csillogás, békebeli nyugalom. Harminc éve eszünkbe sem juthatott volna, bár harminc éve nem is tudtunk volna róla.
Pár körtelefon, és már össze is állt a telekocsi, az igazi "csajos" kiruccanás. Az időjárás a negyedik pártoló tagunk, párás kék ég, napsütés, száraz utak kísérnek. Csak a határon torpanunk meg, húsz éve nem fordult elő, hogy komolyan lassítanunk kellet volna az ország elhagyásához. Némi rossz ízű déja vu fuvallat hűti le a kocsibelsőt, de gyorsan felmelegíti a későőszi nap sugara.
Bécsben nem egyszerű az utcai parkolás, nincsen telefonos, SMS-es rendszer, trafikban kapható parkolócédula van, ki tudja hol, mennyiért. Van viszont rengeteg parkolóház, szinte minden sarkon, a belvárosban is, meglepően olcsón. A Karlsplatzon állunk be, az Opera és a Belvedere Palota között félúton, óránként 2 euró, de ha tíz óránál nem maradunk többet, legfeljebb 7 euró. (Mutasson valaki Budapesten olyan parkolóházat, ahol ennyiért tudok parkolni, mondjuk hét óra hosszán át...)
Károly templom, Szovjet Hadsereg emlékműve, Belvedere Palota - szépen rendben tartva, este kivilágítva, békében éldegélnek egymás mellett. Múzeum: az információs pult mögött hetven év körüli, több nyelven remekül beszélő, kedves, elegáns, ezüst hajú idős hölgy, mindenről aprólékosan tájékoztat minket. Barátnőmet idegenvezetői igazolványával ingyen beengedik (ezt a luxust itthon nem érdemli meg), de a belépő amúgy sem irreálisan drága, körülbelül annyi, mint Budapesten: 9 euró.
Gustav Klimt (1862-1918), Egon Schiele (1890-1918), és Oskar Kokoschka (1886-1980): három világhírű osztrák festő. Egyáltalán nem meglepő módon a modern nőkép, párkapcsolatok, szexualitás témakörének művészi boncolgatói. A századfordulóra a KuK nem csak gazdaságilag, iparilag, de tudományos és művészeti szempontból is óriási fejlődésnek indult. Bécs a modern pszichológia, nőmozgalmak, zeneművészet, iparművészet, képzőművészet közép-kelet-európai fellegvára lett. A Jugendstil (fiatal stílus), asszonynevén szecesszió, valóban megújította a művészeteket, a társadalomtudományokat. Bécsben és vonzáskörzetében olyan egyéniségek alkottak, mint Freud, Jung, Mahler, Mucha, és persze a mi zseniális festő-triónk. Közös nevezőjük a modern ember vizsgálata, elemzése, költői vagy éppen kegyetlenül őszinte megformálása, érzéseinek boncolgatása. Ma már néha csak elnéző mosolyt fakaszt Freud elmélete, amely - a rossznyelvek szerint - minden neurózist a szexualitásra vezet vissza. És egy benzinkúton is sokkal naturálisabb képekbe botlunk az újságos polcon, mint művészeink bármely, abban az időben közfelháborodást, sőt némely esetben börtönt eredményező alkotása. De érdemes beleképzelni magunkat a századforduló Monarchiájába....:
Klimt, Schiele és Kokoschka a nőt akarja megismerni, felfedezni. A nőt, az embert, a maga természetes szépségével, csúnyaságával, fiatalságával, öregségével, testi és lelki vágyaival. Születés, szerelem, csalódás, fájdalom, gyönyör, szerelem, betegség, magány, elmúlás. Nők egyedül, párban, ketten; szemérmesen, szemérmetlenül, csábítóan, kötelezően, vagy éppen a maguk örömére. A huszadik század elhozta a nők felszabadulásának lehetőségét, mind egyéni, mind társadalmi szinten. Erről szólnak ezek a képek.
Ők hárman nagyon egyéni hangnemben és mégis meglepő összhangban mutatják meg, mekkora súlya van társadalmi egyenjogúság mellett az egyén (férfi és nő) személyes boldogságának. Hangsúlyozzák jogunkat az örömeinkhez, szabad döntéseinkhez, szégyenkezés nélkül vállalható vágyainkhoz.
Klimt az elegáns, ő a szépség festője. A szecesszió "nagyágyúja". Asszonyai gazdagok, mutatósak, bundába, puha kelmékbe burkolózottak, körülöttük arany, virágok, ékkövek. Legalábbis ez az, amit nagyjából mindenki tud róla. Valójában érzékeny, néha filozofikus, néha hevesen erotikus művész volt, aki gyakran használt allegóriákat. Portréi furcsa kettőssége elandalítja a gyanútlan nézőt, a csodálatosan gazdag ornamentikájú, vagy lenyűgöző absztrakt hátterekből kiváló naturális arcok, kezek szinte lebegnek.
Monumentalitása, dekorativitása könnyen eltereli figyelmünket a mondanivalóról, pedig Klimt festményei az élet nagy kérdéseiről mesélnek. (A három életkor, Remény I-II.) De ha megnézzük rajzait, rádöbbenünk, mennyire érdekelte a natúr valóság, az egyszerű, hétköznapi élet is.
Schiele a naturalista, a valóság festője. Művészetének középpontja az ember, az emberi test, az erotika és az elmúlás. Míg Klimt sziluettjei esztétizálnak, Schiele vonalai kemények, szögletesek; háttér nélküli, a valósághoz nem kötődő célzott színezéssel hangsúlyozott nőalakjai kizárólag az ember legalapvetőbb állapotára reflektálnak. Legszebb, legmeghittebb képei feleségéről, Edith-ről készültek, bár pornográf képei matt a börtönt is megjárta.
Testek, többnyire ruhátlan, sokszor megalázott, kiéhezett testek - asszonyoké, kislányoké, öregasszony-szerű fiatal lányoké. Legtöbbször egyedül, kihívóan, beletörődően, szemérmesen, agresszívan, csábosan. Elképesztő tudás és tapasztalat egy alig 28 évet élt művésztől.
Kokoschka az expresszionista, a színek festője. Széles ecsetvonásai nyomán kékek, sárgák, zöldek, rózsaszínek csapnak orgiát. Asszonyai-lányai sem nem szépek, sem nem valósághűek, de azokkal az expresszív, óriási szemükkel, vagy vérvörös tűzben égő testükkel egész életeket mesélnek el. Meglepő módon grafikáiban sokkal inkább tetten érhető Klimt, de még inkább Schiele hatása, rajzain ugyanazt a kíváncsi megismerni vágyást, kicsit szögletes ábrázolásmódot látjuk.
Nagy élmény a kiállítás, érdemes Bécsig menni érte. 150 fantasztikus kép, gondosan felépített tematika mentén, jól válogatva. Igényes, kétnyelvű feliratok, magyarázatok minden képnél, kulturált, udvarias teremőrök. (Bár fotózni elvileg itt sem lehetett...)
Megérdemeltük azt a pohár pezsgőt, bécsi virslit frissen reszelt tormával és Sacher tortát! Bécs már karácsonyra készülődik, néhol vannak már karácsonyi kirakatok, az üzletek gyönyörűek, az éttermek, kávézók tömve, a pincérek, eladók, járókelők kedvesek, nyugodtak. Mint általában. De még a nagy Swarovski-bolt csillogása sem kápráztat el minket annyira, hogy ne vegyük észre azt a rengeteg koldust, akiket eddig itt nem láttunk. Szomorú.
A kiállítás 2016 február végéig látható. És már épülnek az adventi vásárok pavilonjai....
Értékelés: Ha van rá lehetőséged és szereted a 20. századi elejének sokszínű, izgalmas művészetét, szánj rá egy napot, nem bánod meg.
