Itt van az ősz.... És itt vannak az őszi aukciók is. Több száz milliós, akár több milliárdos nagyságrendű forgalom várható a féltucatnyi "nagy" galéria és aukciós ház árverésein - túlnyomórészt festmények kerülnek kalapács alá.
Az egyik legnagyobb és legszebb, ráadásul jubiláló galéria Virág Judité. Október 5-én a Budapest Kongresszusi Központban, szokás szerint, 18.00-kor kezdetét veszi a galéria 50. árverése.
Rekord számú tétel, remélhetőleg rekord bevétellel és izgalommal! Kiemelkedő képanyag, melynek jelentős része Gordon Zsuzsa, az ismert színésznő és férje, dr. Váradi István gyűjteményéből való. Különleges gyűjtemény, melynek alapjait a színésznő nagyszülei rakták le, édesapja építette fel, és férjével együtt gazdagították tovább.
Kizárólag magyar festők alkotásai, de annak túlnyomórészt XX. századi színe-java. Sokféle pénztárca és lakásméret megtalálhatja köztük szenvedélye tárgyát, de vajon miért annyi, amennyi? Mitől függ az ár? Méret? Technika? Téma? Színvonal? Stílus? Alkotó?
Nézzünk pár érdekességet:
Két tájkép, mindkettő olaj, vászon, a méretek is közel hasonlóak. A két alkotó közel egy időben született, alkotott, a stílus is hasonló. Kikiáltási áruk szerin az egyik hat és félszer többet ér, mint a másik. Az alkotók: Börtsök Samu és Kádár Géza. Kérdés, ha felcserélnénk a szignókat, mire árazná őket a piac? Csak ezt a két képet nézve egyértelműen 6,5-szeresen jobb az egyik a másiknál? Mégis melyik szegmens alapján?
Neked melyik érne meg többet?
Két szép csendélet, még a növény is ugyanaz, talán fikusz. A méret, a technika itt is ugyanaz, a két kép közötti árszorzó 4,6. Czigány Dezső 1925 körüli alkotása és Vaszkó Ödön csendélete 1928-ból.
Jöjjön az aukció két sztárja, egy Berény tájkép a monacói tengerpartról és egy Ziffer mesekép Nagybányáról. A méret egyforma, az egyik olaj, papírlemez, a másik olaj, vászon. A Berény-kép 1906-ból, a Ziffer 1930-ból való. Mindketten a Nyolcak festőcsoport kiemelkedő tagjai. Tízmilliós nagyságrendben mégis majd' háromszoros az árkülönbség. Gondolhatnánk, a papírlemezen olaj talán kevesebbet ér, hiszen sérülékenyebb. Ám a megfejtés inkább az évszámok környékén keresendő. Tudod, miért?
Mednyánszky nélkül nincs árverés, kicsi, nagy, tájkép, portré, grafika, akvarell, olaj - hihetetlenül termékeny és közkedvelt alkotó, mindig vevőre talál. Most nézzünk két apróságot tőle, és egy ráadást Istókovits Kálmántól. Méretük kb. 30x35 cm, kartonlemezen akvarell, vagy olaj. Kikiáltási áraik 50.000-850.000-1.500.000. Látható a különbség? Magyarázható az ár? Melyik melyik vajon?
És ezek az egyszerűbb kérdések, mert az igazán súlyos döntések a kortársaknál jönnek. Ahol erősödik a divat, a marketing, a szerencse szerepe. Ahol nem számíthatunk arra, hogy a művészettörténet már nagyjából beárazta a múltat. Saját ízlésünkben megpróbálhatunk bízni, de az érték sokszor nem ott van, ahol az első ránézésre szép. Említettem már ugye, ez szerelem?
Azt nem tudom rendben van-e, hogy ez a másfél négyzetméter vászon pár deka festékkel és Kádár Béla szignóval olyan sok millióért cserél majd gazdát. Képvisel-e olyan értéket. De ha a tehetősek gyűjtőszenvedélye megteremti az anyagi alapját sok művészetből élő, azért dolgozó ember megélhetésének; ha lehetővé teszi a művészetért rajongóknak a gyönyörködést, akkor biztosan rendben van ez így. Mindig simogatja a lelkemet, amikor a galériák ingyenes tárlatvezetésein, aukciós kiállításain nyugdíjasokat, fiatalokat látok rácsodálkozni erre a különleges világra.
Október 4-ig még meg lehet nézni a kiállítást. Az árverésen pedig nyerni lehet egy csodás festményt. Nem ezt, ez "csak" egy Mednyánszky kortárs. Méret, téma, stílus, kor, szinte egy az egyben ugyanaz. Csak ha a szignó Mednyánszkyé lenne, ez a kép a 10-20 szorosát érné. Sebaj, így is gyönyörű. (Szepesi Kuszka Jenő: Tátrai részlet, 1911.)
