Nancy Meyers a romkom nagyasszonya. Olyan filmek rendezője és forgatókönyvírója többek között, mint az Örömapa 1-2., A zűr bajjal jár, Minden végzet nehéz, Egyszerűen bonyolult. És olyan színészekkel dolgozott, mint Steve Martin, Diana Keaton, Julia Roberts, Nick Nolte, Keanu Reeves, Jack Nicholson, Alec Baldwin, Meryl Streep... a teljesség igénye nélkül. Csupa habkönnyű romantikus vígjáték, kizárólag "nagy nevekkel".
És itt a legfrissebb: A kezdő. Csöppnyit együgyű történet két zseniális főszereplővel. Ha semmi másért, de Anne Hathaway és Robert De Niro varázslatos kettőséért feltétlenül meg kell nézni!
Azt írtam, csöppnyit együgyű? Talán. Talán csak igazi felnőtt mese, könnyen azonosítható, egysíkú karakterekkel, kiszámítható, lassacskán mesélgetős történetvezetéssel, tanulságos, könnyes hepienddel.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány, (amolyan hosszú lábú, fogpasztareklám mosolyú, elegáns, érző szívű, romantikus, ötletdús, szorgalmas, megértő típus), aki hallgatott a belső hangra és alapított egy online shopot nőknek (Micsoda vagány, új ötlet...!). Kicsit bonyolította az életet, hogy volt egy fantasztikusan tehetséges marketingszakember férje, egy gyönyörű, fürtös hajú, kék szemű, cserfes kislánya, ráadásnak egy nem túl empatikus, de nagyon sikeres anyukája. 
Királylányunk töretlenül haladt a kikerülhetetlen siker felé, a kedvéért királyfi lemondott a saját karrierről, hogy nevelhesse otthon a kis hercegnőt, felvarrhassa dolgozónő anyuka blúzára a gombot, gyerekzsúrra járhasson, anyukákkal recepteket cserélhessen a játszótéren (hisz csupán ennyi az anyaság, amikor anyukák otthon maradnak a trónörökössel...ugye?!). Királylány pedig nem egyszerűen sikeres, de hiper, ultra, egyszóval TÚL sikeres lett. És dilemma elé került. Mert egyfelől a startupok világa sem fenékig tejfel, másfelől a leglegebb nőt is unja valahol valaki. És a problémák közepette ráadásnak a nyakába szakadt az ősöreg király, nyugdíjas gyakornoknak álcázva.
Aki természetesen mindenhez ért, mindent tud, amit nem, azt azonnal megtanulja. Pontos, precíz, mindig a skatulyából húzták ki, udvarias, empatikus, gáláns, egyszóval egy régi vágású úriember ebben a rohanó, kilógó ingű, slampos, kommunikációs problémákkal küzdő, modern világban.
Nagy meglepetés természetesen a végén sincs, királylány és álruhás bölcs király örök barátságot köt, mindketten pótolják a másik életében tátongó űrt, és közösen átvágják a gordiuszi csomót.
Robert De Niro és Anne Hathaway olyan természetességgel bújik a mesehősök gúnyájába, hogy néhány tényleg fájdalmasan együgyű jelenettől eltekintve (pl. betörés anyukához egy szerencsétlen email miatt) elhisszük a mesét. Elhisszük, hogy Amerikában, az Óperencián túl, van olyan sikeres férfi, aki lemond a karrierről és otthon marad gyereket nevelni. Elhisszük, hogy a nyugdíjasok heti rendszerességgel temetésen randiznak és flörtölnek. 
Elhisszük, hogy a modern feleség megérti, ha élete párja a társadalmi ranglétrán történt lecsúszása okán némi félrelépéssel kompenzál. Olyannyira megérti, hogy magát hibáztatja, és mosolyogva, de zokogó szívvel igyekszik jó képet vágni hozzá. És elhisszük, hogy a férj végül őszinteségi rohamot kap, és bár már vége, de könnyes szemmel az asszony elé áll, és mindenfajta kényszer nélkül bevallja a megcsalást?! Na nem, ezt már tényleg nem hisszük el, még nekik sem...
P.S. Az mégis hogyan van, hogy ha egy férfi adja fel a karrierjét, marad otthon a gyerekkel és a háztartással, annak van egyáltalán ideje randizni? Arról nem is beszélve, hogy ez gyakorlatilag bocsánatos bűn, (még a felesége is így gondolja), hiszen nyilvánvalóan zavarja a bezártság, az egyoldalú problémák, az elhanyagoltság, az agyi leépülés kisded szintre. Szegény ember, ugye. Hahó, apukák, fordított helyzetben mit szólnátok??? 
Értékelés: forgatókönyv - közepes, főszereplők - kitűnő, rendezés - igen jó. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni.
