Fantasztikus volt a könyv. Jó pár éve olvastam, de ha minden részletére nem is, arra jól emlékszem, hogy szinte sokkolt. És a hangulata is tisztán megmaradt. Nagyon vártam már a filmet, de ez a várakozás azért vegyes volt. Vissza tudja-e adni ez a "politikai thriller" a könyv lényegét?
A válasz igen és nem.
Hogy mit igen? A történelmi kort. "A paradicsomban nincs bűnözés" - jelmondat elképesztő következményeit. A hangulatokat, színeket-szagokat, a szereplők karakterét. A zsigeri félelem anatómiáját. A diktatúra természetét. Az állandó megalkuvási kényszer személyiségromboló hatását. A lélek legsötétebb mélyét. Bizonyos döntések kikényszerítésének embertelenségét. A kapcsolatok törékeny mivoltát, a hit, a bizalom, a remény és a csalódás szövevényes mintázatát. - Egyszóval a politikait.
Hogy mit nem? Magát a krimit. Pontosan ki, hol, miért, milyen háttérrel, honnan, hogyan, mikor? A nyomozást még úgy-ahogy megkapjuk, de az elkövető motivációit, múltját, gondolkodását, tervezését, álcázását már nem. - Egyszóval a thrillert.
A film egy határozott döntés eredményeként egyértelműen a politikai szálat tartja vezérfonalnak, a krimit gyakorlatilag feláldozza a társadalmi korkép ábrázolásának oltárán. Éppen ezért érthetetlenné is válik a hosszú felvezetés, a későbbi eseményekhez alig kapcsolható első filmkockák 1933-ból. Ráadásul még a társadalmi-politikai mondanivaló kihangsúlyozásához is feleslegesek az 1945-ös képsorok - elég lenne a sztori idején, 1953-ban elejteni erről egy-két mondatot...
A valódi történet jó 15 perccel a kezdés után indul, és végig egyenletes ritmusban fenntartva a feszültséget, hihetetlenül precízen vezeti végig a nézőt a Sztálini diktatúra embertelen világán.
Szinte kézzel fogható, tapintható a menekülők félelme, az ellenállás értelmetlensége, az érzéketlen testi-lelki brutalitás megmagyarázhatatlansága, a felesleges gyilkosságok embertelensége. Mindez nem kis mértékben köszönhető az erős rendezés és remek színészi alakítások (Tom Hardy, Gary Oldman és a többiek) mellett az elképesztő díszleteknek.
A politikai karrier csúcsán tanyázók fullasztó, Sztálin-barokk közegének ellentéte az átlag nyomorult társbérletével; Moszkva és a "vidék" kilométerekben nem mérhető távolsága; azok a bizonyos hírhedt fekete autók a hajnal szürkeségében; a vonatok, a szocializmus gépesített szörnyszülöttei, amik győzedelmes füttyögéssel szállítanak áldozatokat és gyilkosokat tetszőleges irányokba; a vér vöröse, ahogy beszennyezi a természet szikrázó kékjét, zöldjét - csupa hibátlan képsor, magával ragadó és borzongató.
Aztán elérkezünk a kihagyhatatlan (?!) negyedórás Hollywood-i befejezéshez: hosszas és látványos közelharc a sártengerben, bátor ellenállás a sátán kecsegtető ajánlatával szemben, végül giccses könnyfakasztás az ártatlanok megváltásával.
Nem hiányzott sem az első, sem az utolsó 15 perc. Hiányzott viszont a könyvben következetesen kibontott szörnyűséges bűnügy természetének meg- és bemutatása, a gyilkos gyermekkorának, családjának, aberrációjának analízise. Nem hogy nem kapunk választ kérdéseinkre, de senki még csak fel sem teszi azokat.
Pedig majdnem sikerült. Feszes meseszövés, fontos gondolatok, sodró lendületű emberi drámák. Az atmoszféra megteremtésének szikár, túlzásoktól mentes profizmusa nem Hollywood-ot idézi - okkal.
(Jorge) Daniel Espinosa, a rendező (meglepetésemre) svéd. Vaszilij szerepében Joel Kinnaman (született Charles Joel Nordström, Stocholm) korábban a nagy sikerű svéd krimifolyam, a Johann Falk egyik főszereplője. Raisza alakítója Noomi Rapace, maga a skandináv filmváltozat Tetovált lánya. Megjelenik még a Jussi Adler-Olsen filmek nyomozója, Nikolaj Lie Kaas, és társa Fares Fares is. Már nem csodálkozom a félelmetesen valósághű, túlzásoktól mentes atmoszférán - hiszen egy skandináv krimiben találtam magam.
Kár, hogy a krimi a (politikai) atmoszféra áldozatául esett.
A könyv fantasztikus, ne hagyd ki, megéri!. És a filmet se, mert minden hibája ellenére is érdemes megnézni, ha valaki szeretné megérteni, hogyan torzítja az emberi lelket a hatalom, a hazugságok össznépi társasjátéka, hogyan működik a diktatúra, vagy csak egyszerűen kíváncsi a közelmúlt történelmére. És persze van izgalom bőven, gyilkosság, zsarolás, közelharc, lövöldözés, szerelem, menekülés, árulás, győzelem....
Értékelés: A kezdő és végző negyedóra nélkül nagyon jó. Azokkal együtt csak jó.