Féltem tőle, túl sokan dicsérték, nagyok ilyenkor az elvárások...A moziban ülve körülbelül tíz percig bírtam elemző, távolságtartó szemmel nézni, aztán átadtam magam a felhőtlen szórakozásnak, a mesének. Mert az, mese a javából. 
Elvarázsolt lány, elvarázsolt világ. Egy japán popszellem és egy elátkozott rókalány a kapitalista Csudapesten a hetvenes években... Hogy hogy lett ebből a bizarr indításból valódi, vérbő humorú felnőtt mese?!
Ujj Mészáros Károly több, mint tíz éve megtalálta társául Balsai Mónit. (Aki már számos darabban bizonyította, milyen jó színésznő, de most végre szélesebb közönség is élvezheti profi ártatlanságát, nagyszerű karakterszínészi képességeit.) Közben belekóstolt a szusiba, és ezzel egy másik tartós szerelem vette kezdetét, az olthatatlan érdeklődés a japán tradicionális kultúra és mesevilág iránt. Előszedte poros lemezgyűjteményét a 60-as, 70-es évek nagy slágereinek vicces japán feldolgozásaiból, emlékeit a 70-es, 80-as évek Magyarországáról, a japán kicune (róka)-történeteket a könyvespolcról és megálmodta Lizát. A sok kisfilm után nagyot alkotott, nem csak a film hosszát tekintve...
Liza ápolónő a rég elhunyt japán nagykövet felesége mellett, napi 24 órás szolgálatban. Jobb szórakozás híján megtanul japánul, és japán popfeldolgozásokat hallgat. Magányában egyedüli társa Tomy, a fess, talpig neonzöld öltönybe bújt, szemüveges japán énekes-szellem.
De a nagysága meghal, Liza örököl, és eldönti, nekiáll végre élni. Amely életnek első és legfontosabb lépése, megtalálni a szerelmet.
Hát így kezdődik a mese. Ám Liza minden egyes randevúja, találkozása, vagy akárcsak szemvillanása is, a szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb jelenetek ellenére groteszk halálba torkollik. Kénytelen rájönni, rókatündérré változott.
Egy kis érdekesség: kitsune japánul rókát jelent és a japán népi mitológiában mágikus erejű állatoknak számítanak (rókaszellem), akik képesek átváltozni és emberi alakot ölteni, ezzel megtévesztve a valódi embereket. Minél több farka van egy rókának, annál nagyobb a tudása, intelligenciája, a legravaszdibbaknak kilenc farka lehet. A rókatündérek pedig olyan nők, akikbe ha beleszeret egy halandó, előbb-utóbb belehal. De ez már a film meséje, nem a japán mitológiáé...
Persze mint minden átok, ez is megtörhető, mi más, mint egy igaz szerelem által! De van az úgy az életben, sőt még a mesékben is, hogy nehéz felismerni azt a bizonyos igaz szerelmet. 
Különösen egy olyan tapasztalatlan, ártatlan, szinte maszületett harmincas leánynak, mint Liza. A heppiend csattanója is remek fordulat, hiszen a "Boldogan éltek, amíg meg nem haltak..." itt egy groteszk csavar folytán némiképp átértelmeződik. Mondhatnánk úgy is, amíg boldogan élnek, meg nem halnak....
A film minden részletében mesteri: a történet, a látványvilág, a zene, a díszletek, a ruhák, a karakterek (a legkisebb mellékszereplőtől a főszereplőkig mindenki), nehéz is elhinni, de végre született egy újabb magyar telitalálat.
Azért akit muszáj kiemelnem, az Molnár Piroska. Egy ágyban fekvő, puffadt bokájú, agresszív öregasszony, szinte mozdulatlanul fekve abban a kb. nyolc és fél percben, amíg jelen van. Jelenléte, súlya ennek ellenére végigkíséri Liza történetét, belengi a lakás minden szegletét, hangját halljuk a japán pop aláfestéseként. Igazi nagyágyú.
És imádtam a Mekkburgert azzal az igazi retro-sárga-piros dizájnnal, a sok duci embert (jó, Hildácska lába lehetett volna látványosan pihés...), a régi, működésképtelen vécétartályt, Liza függöny-ünneplőjét, a mobil- és internetmentességet, az apróhirdetéses vakrandikat. És Revicky utolérhetetlen IQ-bajnok ezredesét. 
Mégis, leginkább Liza (Balsai Móni) és Zoltán Zászlós (Bede Fazekas Szabolcs) cuki összeszerelmesedését imádtam, két felnőtt ember kisiskolás, állandó félreértésekkel, ballépésekkel teli botladozását.
S végül lenyűgözött a befejezés - de nem az animációs rész. Az egy kicsit túl hosszú, túl elvont volt, nem illett a film addigi ritmusába, bár kétségtelenül profi, látványos munka.
Szerencsére e kis kitérő után visszazökkenünk az eredeti hangulatba, hogy mégiscsak higgyünk az örök szerelemben. Vagy az örök kíséretben. Akarom mondani kísértésben....
Értékelés: Mindenkinek (16 fölött), aki szereti a mesét, a jó, néha fekete humort, a szirup-mentes romantikát. Kiváló.
