"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre, most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem." (Pál apostol levele a korinthusbeliekhez.)
ARCOK TEGNAP ÉS MA - Centenáriumi kiállítás Ernst Lajos mecénás, műgyűjtő, múzeumalapító emlékére, akinek a gyűjteménye nagy mértékben portrékra épült. 
Több, mint negyven nagy nevű hazai és külföldi alkotó festményein, fotóin, videóin, installációin keresztül nyerhetünk bepillantást az elmúlt több, mint negyven év portré-ábrázolásainak változásába, a portré, mint műfaj értelmezésébe.
Pál apostol mondata rávilágít a magunk és egymás megismerésének problémájára. Hogyan is látjuk tehát magunkat?
Tükör által, megfordítva, az anyag tökéletlenségéből fakadóan homályosan, elvesző, vagy éppen torzított részletekkel. Hogyan látjuk egymást? Látjuk-e a lényeget?Vagy egymás látása is csak tökéletlen, homályos kép? Segít-e a művészet, magunk és egymás ábrázolása, a látottak-tapasztaltak elmondása, a téma körbejárása abban, hogy színről-színre megismerjük, lássuk és láttassuk magunkat és egymást?
Megérthetjük-e a lényeget? És mennyiben eszköz ehhez a vizualitás, a konceptuális művészet?
Miben különbözött a 70-es évek identitás-keresése a jelenlegi társadalmi-egyéni válságok megfogalmazásában?
Mi az, ami kortól független problematika, és mi az, ami esetleg elvesztette jelentőségét az évek során? Mi az, aminek torz tükröződésére hiába mutat rá művészek hosszú sora, nem kerülünk közelebb a lényeg meglátásához, konzekvenciák levonásához.
Nem vidám kiállítás. Talán még csak nem is szép. Mélyen hat, néha gyomorszájon vág, néha morbid, olykor félelmetes. Idő kell hozzá. Befogadni a képeket, végignézni és értelmezni a videókat, installációkat. 
De mindenképpen érdemes. És aki fokozná a témában való elmélyedést, nézze meg Ingmar Bergman Tükör által homályosan című 1961-es, fekete-fehér lélektani drámáját. De ezt már tényleg csak ínyenceknek....
A kiállítás még a héten, április 7-ig nyitva.
