Gasztro-túránk következő állomása egy "háromezres" menü volt az Imázs club&restaurant-ban, magyar nevén étteremben... Tényleg nem értem, miért imázs, ha club&restaurant, illetve ha már image helyett imázs lett a keresztneve, miért nem klub és étterem...De lehet, hogy ez csak az én agylövésem...
Szombat este nyolcra foglaltunk asztalt, arra számítva, hogy az Operaház mögött, a város szívében pezsegni fog az élet. Meglepetésünkre az étteremben talán 7-8-an vagyunk, mindössze három foglalt asztal.
A dizájn, a bútorok, a színek, a fények, a teríték: mind-mind minőségi, elegáns a konyha jellegének megfelelő. Igen, a konyha, miért is ezt választottuk?
Saját bevallásuk szerint a tradicionális japán és a fuzionális thai konyha különlegességeit vonultatják fel, kiemelten odafigyelve az egészséges elkészítési módokra. Ugyan inkább fúziósnak hallottam eddig (külföldiül: fusion, ejtsd fjúzsön), de ettől még nem feltétlenül tudjuk, mit takar a kifejezés. Aki például cégek összeolvadására asszociál, nem jár messze a megfejtéstől. Tulajdonképpen eltérő tradíciójú konyhaművészetek, a keleti és nyugati konyhakultúrák ötvözésének megnevezése a fúziós konyha. Elsősorban minőségről, jó ízlésről, szaktudásról és harmóniáról szól. Vonzó lehetőség....
Tehát az Imázsban választhatunk hagyományos japán, és kicsit az európai ízléssel átalakított thai ételekből. És szerencsére jó magyar borokból. A hely hangulata rögtön rabul ejt, talán mondhatnánk rá, szintén fúziós - minőségi, harmonikus, jól ötvözi a keleti-nyugati elemeket. Egész este finoman visszafogott zongoraszó kísérte a vacsorát - mint később megtudtam, Magyarország egyik legjobb bárzongoristája, a Váradi Roma Café egyik tagja, Berki Artúr játszik az Imázsban minden szombat este nyolctól.
A pincérünk is profi szakember, szolgálatkész, udvarias, tájékozott. Három féle előételből, illetve főételből és desszertből választhattunk. Én sült gyoza-t (zöldséges batyut), barátnőm Suki Yaki levest kért (édes-csípős csészényi forró finomság zöldségekkel és csirkehússal) előételként. 
Mindkettő rendkívül ízletes volt, csakúgy mint a főételek: a Pad Thai Imázs - fűszeres rizstészta csirkemell falatokkal és tavaszi zöldségekkel, valamint a Chicken Teriyaki - korianderes csirkemell paradicsommal, zöldhagymával rizságyon. Desszertnek ugyanazt választottuk, sajnos a nevét nem tudom, de valami különlegesen finom, a mi szilvagombócunkra emlékeztető (forró!!!) tésztában elrejtett vaníliafagyit kaptunk. 
Hihetetlen nagy a választék sushiból, nigiriből, makiból és így tovább, mindenesetre a japán különlegességek kipróbálását legközelebbre hagytuk. Mert szinte biztosan visszajövünk még. Talán egy Wok-szerdán (amikor féláron kóstolhatunk meg wokban készült ételeket), vagy egy gyors ebédre, bekapni egy rendkívül kedvező árú menüt, de leginkább újra szombat este, hogy kellemes élőzene mellett ismerkedjünk tovább a budapesti keleti-nyugati összeolvadással.
Nagyon drukkolok, hogy "befusson" a hely, megérdemelné. ( Nyelvészkedési szőrszálhasogatásom ellenére...) Nem tudom, talán mi fogtunk ki egy szerencsétlen szombat estét, de lehangolóan kevesen voltak, és nem csak itt.
A környéken több üresen kongó étteremmel találkoztam az autóm felé sétálva. Párizsban, Bécsben szinte elképzelhetetlen lenne, hogy az Opera környékén, a belváros szívében szombat este vacsoraidőben, illetve a színházi műsorok vége után ne lennének tele az éttermek, bisztrók kávéházak. Talán a tavasz, a nyár... bízom benne, hogy meghozza a vendégeket.
