Újabb karácsonyi ajándék jegy, most a Katonába. Utána nézek, mi is ez. Nincs író. Csak rendező: Bodó Viktor. Elvileg ennyi is elég lenne, de azért hajt a kíváncsiság, mi ez? A mai magyar egészségügy kórtörténete, a nézők sztorijai, illetve az egészségügyben dolgozók történetei alapján. Olvasom, humoros, zenés - biztos, hogy a mai magyar egészségügyről szól a darab?! Ja, hogy abszurd is..., akkor érthető.
Várakozás egyre nagyobb. Veszélyes, ilyenkor jön a csalódás. De bízom Bodó Viktorban, a Katonában és a Szputnyik Hajózási Társaságban. És a bizalom jogos, a darab remek, időnként sírok a röhögéstől (már bocsánat), - tuti, hogy az egyik szereplőt Herbert bácsiról mintázták a Family Guy-ból -, poéndömping szóban, látványban, zenében, miközben a téma, a helyzet valójában tragikus, de minimum elkeserítő.
Úgy hiszem, fontos, hogy egy húsba vágó témáról igenis tudjon valaki úgy gondolatokat közvetíteni, hogy azt a kíméletlen görbe tükröt mindenki elé egyformán odatartja - az egészségügyi dolgozó elé ugyanúgy, mint az (egészség)politikus, a színházcsináló s végül a beteg, mint átlagember elé. A hatást csak fokozzák a videobejátszások, ahol szakmabeliek (gyógyszerész, mentős, patológus, gyermekgyógyász, stb.) beszélnek valós helyzetekről.
Mi tagadás, az a bizonyos tükör nagyon rendben volt, a poénok ültek, jó zenék szólaltak meg jókor, rendezés végig egyben tartva, és a színészek kivétel nélkül remekeltek. Más nemigen kell egy sikeres darabhoz. Illetve még valami apróság - hogy húsba vágó legyen. Hogy a nézőtéren mindenkinek legyen személyes élménye ezekről a helyzetekről. Hogy hasson. És hat. Ha akarnánk sem tudnánk a témát kikerülni.
Egy ismerős mellettünk nézte végig a darabot, s mint orvos, nem igazán lelkesedett. Amit végül is értek, de talán el kellene gondolkozni azon, vajon a kívülállók miért így látják? Komolyan érdekelne, mit gondolnának erről a darabról pont az egészségügyi dolgozók....
