Moziba vinném 20 éves "fogadott lánykámat". Elvárás a filmmel szemben: legyen szórakoztató, de szóljon is valamiről, érintsen meg egy hamvas lelkű fiatalt, de én se unjam magam halálra. Ne adj' Isten legyen humoros, de semmiképp se legyen vadul romantikus. És jó színészek játsszanak benne, feltétlenül!
Választék csak látszólag nagy, fenti feltételek figyelembe vételével különösen.
A Napos oldal értékelései kecsegtetőek, port.hu-n 8,6 - és ami a fontosabb, az IMDb-n 8,2. Robert de Niro, Bradley Cooper, Jennifer Lawrence - érdekes társaság, jó is lehet. Történet talán rendben van, két, kisebb-nagyobb mentális problémával küzdő fiatal ember útkeresése, családhoz, orvoshoz, barátokhoz, kollégákhoz fűződő viszonyuk, táncterápia (azért reméltem, nem egy Dirty Dancing remake-et fogunk látni...), gyógyulás és persze szerelem.
Több, mint két óra játékidő után felállva kicsit izgatottan kérdezem a kislánytól: hogy tetszett? Boldog mosoly, ragyogó szemek - válaszolnia sem kellett.
A film nagyon rendben van. Remekek a színészek. Bradley Coopert eddig csak habkönnyű vígjátékokban, bicepszfitogtató akciófilmekben láttam - itt most végre komolyabb feladatot kapott a bipoláris, agresszív, de lassan feloldódó-gyógyuló történelemtanár szerepében. Jennifer Lawrence nevét többnyire az Éhezők viadalából ismerik, de igazán nagyot a Winter's Bone - A hallgatás törvénye című filmben alakított. Aki nem ijed meg a drámáktól, az feltétlenül nézze meg. Ebben a filmben is hozza a kemény, páncéllal védett lelkű, alig mosolygó karaktert (azért jó lenne majd másféle szerepben is látni...). Robert de Niro természetesen (!) és szokás szerint hibátlan a mániás, kényszeres, erőskezű, de család-centrikus és nagyon emberi kényszer-bukméker apa szerepében.
Akit viszont mindenkinél jobban szerettem, az Jackie Weaver, az anya. Az ANYA, csupa nagybetűvel. Aki minden helyzetben küzd élete három fő szereplőjének - férje és két fia - boldogságáért. Mosollyal, könnyekkel, megbocsájtással, simogatással, jó vacsorával, de legfőképp töretlen hittel és szeretettel. És közben egy pillanatra sem lesz habos-csipkés-romantikus. Jogos az Oscar-díj jelölés.
Amitől a film működik - a színészek alakításán túl - az a ritmus. Patikamérlegen egyensúlyozva sem lehetett volna jobban eltalálni, mikor, miből mennyit és milyen sorrendben adagoljon a rendező. Humor, dráma, önirónia, romantika, mondanivaló, látvány, zene (hangsúlyozom, nagyon jó zene!).... Mindenből egy csipetnyi, váltakozva, hogy ne andalodjunk bele, de vegyük észre a poénok között a súlyosabb kérdések felvetését.
Nem csak "csajos" film. Persze azon férfiaknak nem ajánlanám, akik csak a lövöldözős-üldözős akciófilmekre adnak ki pénzt. De a kicsit is érzékenyebb pasikat nyugodtan elcipelhetik a nőtársak.
És ráadásnak még azt is megtudhatjuk, honnan ered az OK rövidítés jelentése :)
