Már tavaly nyáron szerettem volna megnézni. De nem egyszerű, 4 napos blokkokban játssza a Trafó, illetve vándorol vele a társulat. Sosem lehet előre tudni, mikor megy legközelebb. Hála a sokak által sokszor leszólt FB-nak sikerült elkapni az alkalmas pillanatot, és időben jegyet szerezni.
Alaphelyzet: egyetemi tanár tanítványával folytatott bűnös viszonya miatt vidéken élő lányához költözik. Támadás, lány megerőszakolása, helyi sintértelep vezetőnőjének kapcsolata az apával. Társadalom átrendeződése, helyi viszonyok átértékelődése, hatalmi harc, emberek és kutyák közti párhuzam... Szigorúan 16 fölött, bár szerintem inkább 18 az a 16.
Tudtam mi vár ránk (óvatosan a fiamat vittem magammal), fel voltam készülve a kezdő jelenet sokkhatására. Egy megerőszakolási jelenet átélése a színésznek és a nézőnek egyformán embert próbáló. Talán túlzottan is rákészültem, talán éppen ebben a jelenetben hibádzott a kivételes színészi alakítás, talán rendezői koncepció volt a túlzott meztelenség és látványos fizikai erőszak ellenére távolságtartó megfogalmazás, nem tudom - de nem hatott úgy, mint vártam.
Az biztos, Láng Annamária alakítása az első harmadban nem nyűgözött le. Aki látta Soltész Bözsét a Hullámtörésben a Magyar Színházban, az jobban értheti a hiányérzetemet. Ő ugyan nem volt fizikailag teljesen meztelen, de emberi mivoltában annál pőrébb nem is lehetett volna. LA ruhátlanul is csak eljátszotta a szenvedést, mint ahogy az erőszakolók is csak játszották a rombolást, a megalázást, a gyűlöletet. Zsótér pedig eljátszotta az apát - szintén inkább szerepfelmondás jelleggel.
Ezen a ponton történt a váltás, nekem itt kezdett el működni a darab. Visszatértünk időben az előzményekhez, ahol az apa kálváriája egy rossz döntéssel elkezdődik - viszonyt kezd egyetemi tanárként egy tanítványával.
Innentől érzékeljük a valódi erőszakot, megalázást, embertelenséget - aminek a fizikai bántalmazás szinte csak jelentéktelen velejárója. Az emberi világ és az elhagyott kutyák világa, ennek párhuzama vagy éppen különbözősége, a hatalom működési mechanizmusa, a kiszolgáltatottság fokozatai - hatásában mind-mind felülmúlja az egyszerű fizikai erőszakot.
Lehet, hogy Mundruczó Kornél éppen ezért rendezte meg így a Nobel-díjas J.M. Coetzee darabját? Hogy magunk fejtsük meg a dolgok valódi súlyát? Lehet, hogy a visszafogott színészi megközelítés az elején éppen ezt a célt szolgálja?
Nem tudom, de az biztos, hogy érdemes megnézni. Nem szórakoztat, nem szép, nem kellemes, de mond valami fontosat, viszont nem felejthető.
(Megjegyzés: nem értem, miért nincs a Trafóban helyre szóló jegy, ezzel talán megelőzhető lenne az őrületes tumultus a kezdés előtt. Valaki tudja, miért nincs???)
