2012-ben izgalmas kezdeményezés indult el Szentendrén a MűvészetMalomban. Valóság és Illúzió címmel szalon jellegű, tematikus kiállítást hirdetett meg a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE), amelyre az első évben 215 mű érkezett. 2013-ban A Négy elem - Víz alatti tárlatra már 420, míg tavaly a Labirintusra 620 művész/mű pályázott. Az idei kiállításon, Harmónia témában, 830 képző-, ipar-, és fotóművész, illetve belsőépítész egy-egy alkotása látható. Lássuk hát, mit mutat ez a meglehetősen mélynek látszó merítés a mai magyar kortársakról.
Annál is inkább, mert a kiállítást egy merőben új projekt is kíséri: a V8 Városi Uszoda épületén tizenegy művész alkotása 6x6 méteres nagyításban egy különleges installáción folyamatosan látható. És amitől elvileg interaktív: minden mű egy részlete megjelenik egy 15x15 centiméteres, színes négyzetlapon.
Ezeket a lapokat több asztalon, mozaikszerűen kirakták, és a nézők szabadon rakosgathatják a képecskéket, így változtatnak a mozaikon nap mint nap. A képek hátulján az alkotó fotója látható.
"A 15×15 cm-es képek variálhatóságával a Harmónia-Tér-Kép folyamatosan változtatható. Ily módon a kiállítás a látogatókat interaktív szerepvállalásra ösztönzi, s miközben bevonja őket az alkotás folyamatába, a vizuális művészeti élmény mellett a felismerés, a szellemi élmény örömét is kínálja."
Nem tudom. Amennyiben kis színes kártyácskák tetszőleges rakosgatása értelem és cél nélkül alkotási folyamat, vagy pláne felismeréssel párosuló szellemi élmény....?! Csak gratulálni tudok a Szentendrei Hírek reklámszakember újságírónőjének. Mert ez valóban inkább marketing teljesítmény, interaktív művészeti-szellemi élménynek eladni 1-2 éves babák kézügyesség fejlesztő gyakorlatát.
Node sebaj, nézzük inkább a műveket. Tényleg van itt minden, mint a búcsúban. Grafikák, akvarellek, olaj és akril festmények, szobrok, installációk, szőnyegek, falikárpitok, szőttesek, fafaragások. Nagy nevek, ismert nevek, teljesen ismeretlenek. Nívós alkotások, egészen jók, ötletesek, unalmasak, idejétmúltak, vacakok. Az az érzésem, az óriási mennyiség bűvöletében elveszett a minőség. Ahogy nézelődtem, egyre inkább szerettem volna tudni, mi alapján? Ki hívta, szűrte ezeket az alkotókat, alkotásokat? Kinek az ötlete egyáltalán a kiállítás, ki a kurátor? Egyáltalán, mi az a MAOE?
Amit sikerült előbányászni, az számomra sok mindent megmagyaráz. Az egyesület 2010-ben jött létre, elnöke Aknay János festőművész (2010-ben Kossuth-díjas), alelnöke Sárkány Győző grafikus, illusztrátor (2012-ben Érdemes Művész, 2015-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének birtokosa). A Harmónia kiállítást 2015 elején hirdették meg, és mindenki jelentkezhetett egy művel, ha a MAOE tagdíjat befizette. Hogy ki lehet tag? Nem tudom, erre vonatkozóan nem találtam előírást, csak egy jelentkezési lapot, ahol a szakmai önéletrajz mellett szükséges két, már tag ajánló. De hogy kell-e valamilyen végzettség, ha kell, milyen kell, ha nem kell, akkor mi alapján....Ez mind nem igazán kideríthető. Kurátorok a MAOE vezetősége, védnöke dr. Lázár János miniszter.
Tehát adott 830 mű, amit nagyjából sikerült tematikusan, különösebb ötletesség nélkül elrendezni, egy csoportban a szőttesek, másikban a hiperrealisták, vagy a geometrikus absztrakt. Van akvarell-, fotó-, grafika-szekció, és elszórtan itt-ott szobrok, installációk, plasztikák. A csoporton belül érződik még valamiféle rendezési vágy, színek, vagy éppen téma szerint (anyaság, család, vallás). Ezt persze csak tippelem, mert valami furcsa okból (vagy nemtörődömség? esetleg rendhagyó koncepció?), egyetlen műnek sincs címe. Illetve gondolom van, csak a nézők előtt titkos.
Nem tudni, mely művészek művei kerültek ki a V8-ra óriási méretben, és miért pont az övék. Vannak díjazottak is, de ember legyen a talpán, aki megtanulja mind a nyolcszázharminc képet, szobrot, szőnyeget, és a kiállítás végén, amikor látja a díjazottak listáját, rábólint, igen, emlékszem! Tegyük fel, nem volt elég papír, nyomtatópatron, dolgos kéz, aki a képek/művek mellé varázsolja a címeket. (Volt, ahol a művész nevét sem találtam.) De legalább amellé a két tucat díjazott mű mellé tehettek volna egy kis koronát, vagy pecsétet, vagy legalább egy piros pontot...
Nem tudom, él-e a fotózási tilalom, meg sem mertem kérdezni, nehogy felhívjam magamra a figyelmet. (Mondjuk se pro se kontra nem volt semmilyen jelzés...) Mégsem vettem meg a katalógust. Pedig szinte mindig megveszem. De ránézésre tíz kiló, és ezeket a műveket pénzért, még reprodukció gyanánt se, köszönöm. Persze vannak kivételek, de végig úgy éreztem, ez egy jótékonysági gála az egyesület fizető tagjainak, így legalább egy művük egyszer kiállításra kerül, beírhatják a szakmai önéletrajzukba. Azért fotóztam párat, főképp azokat, amik tetszettek, de sajnos sokszor a nevek lemaradtak. Meg néhány... hm... hát ha finoman fogalmaznék, azt mondanám, érdektelen művet. Aztán ki-ki tippelhet, melyik szerintem a melyik. 
Azt azért elárulom, ez a kettő volt a kedvencem. Ruttka Andrea színes gombostűi és a közéjük kihúzott szál sötéten elegáns, szigorú játékossága határozottan megfogott.
Márton László Attila térben álló, kétoldalú vizuális gegje hosszú időre magába szippantott. Annyira izgalmas, tökéletes és virtuóz, ám szigorú mértanisága ellenére életteli...Azt hiszem ezt a kettőt hoznám el. Tetszett még jó pár hiperrealista darab, egy gyönyörű fehér selyem függönypár, középen álomkék-zöld betétekkel, és jó pár szobor, plasztika. Talán a térbeli művek voltak összességében a legszínvonalasabbak.
Értékelés: minden negatívuma ellenére ajánlom a kiállítást! Még február 5-ig látogatható! Biztosan találsz köztük olyat, ami tetszeni fog, olyat is, amin elképedsz, vagy éppen szörnyülködsz egy jót - ez is művészet?! És egyáltalán nem biztos, hogy arra gondolsz, amelyikre én... De legalább megtudod, hol tart ma a kortárs magyar művészek - egy része. Meg aztán sétálhatsz egy jót ebben a szép városban, és a végén megjutalmazhatod magad egy isteni sütivel, kapucsínóval a Szamosnál.
