Van nekem egy nagyon kedves barátnőm, aki hosszú évek kitartó munkájával megteremtett egy izgalmas galériát, fantasztikus kiállításokat rendez itthon és világ különböző pontjain, árveréseket szervez, és nem utolsósorban mintegy misszióként próbálja hazahozni, az itthoni közönséggel megismertetni azokat a magyar művészeket, akik régóta határainkon messze túl alkotnak, aratnak sikereket.
Stein Anna nem először jelent meg műveivel az Abigail Galériában, rendszeresen kerülnek képei, szobrai kalapács alá az árveréseken, a galéria csoportos kiállításainak is rendszeres résztvevője. Önálló, retrospektív kiállítása azonban az idén volt először Magyarországon, az Abigail Galériában.
Stein Anna élettörténete önmagában regénybe illő, de muszáj röviden felvillantani a lényeges pontokat, hogy érthetőbb legyen művészete.
Az, hogy 1936-ban született, csak a történelem viharai miatt fontos, a művésznő amúgy fiatal lányt megszégyenítő energiával alkot, repked keresztül-kasul a világon, beszélget, ad interjút... A család férfi tagjai több generáción át sikeresen alapozták meg biztos anyagi és erkölcsi hátterüket, volt közöttük orvos, mérnök, gyártulajdonos, bányaalapító. 
A nők pedig mindig is közel álltak a művészetekhez, volt köztük szobrász, Iparművészeti Akadémiát végzett stylist, értettek a zenéhez, maguk is gyakran muzsikáltak. A család kikeresztelkedett, de a zsidó-törvények rájuk is vonatkoztak. Annát egy család bújtatta, testvérei és szülei csodával határos módon menekültek meg. A háború vége után a család birtokainak korábbi elvesztése után meg kellett élje üzemeinek, egyéb ingatlanainak államosítását, majd a szülők tiltott határátlépési kísérlet miatt börtönbe kerültek. Eközben Anna egyre közelebb került a művészetekhez. Írt, színházat szervezett, és osztályidegen státusza ellenére felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol nagyon sokat tanult évfolyamtársától és barátjától, Kondor Bélától. Az '56-os forradalomban természetesen lelkesen részt vett, majd novemberben testvérével együtt elhagyták az országot (később szüleik is követték őket). A család New York felé indult, Anna azonban kitartott nagy álma, a művészet városa, Párizs mellett. Akkorra már komolyan aggályos volt viszonya a családdal pályaválasztása miatt, de a végső törés ekkor következett be.
Anna belevetette magát az ismeretlen, néha félelmetes, de mégis izgalmas, új világba, művészeti mozgalmakba, barátságokba és persze a szerelembe. Egy magyar szobrászhallgatóval költözött össze, kis családjuk anyagi biztonságát egyedi ékszerek tervezésével biztosították. Anyagi helyzetük folyamatosan javult, vidéken házat vettek, ékszerüzemüket Anna vezette, mivel férjét lefoglalta szobrász-karrierje.
És közben festett. Távol a többi művésztől, az intellektuális közösségtől, amely lételeme egy alkotónak. Gyötrődött, egyedül kereste az útját.
Végül elvált, újra egyedül (fiával) kereste helyét.
Új házasság (1976), más kultúra (második férje arab-francia társadalomtudós), Anna eltávolodik mindenféle vallástól, érdekes módon képeinek témája viszont az angyalok, a fent és a lent, a bukás-felemelkedés. 1972-től francia állampolgár, újra hazalátogathat Magyarországra, s ez új korszakot jelent művészetében. 1979-ben kiállítást szervez Párizs-Budapest címmel, hazai és Franciaországban élő magyar művészeknek. Ettől fogva véglegesen visszakerül a művészeti életbe.
A 80-as években a festés mellett belefog a szobrászkodásba is, váratlanul nagy sikereket aratva. Az elmúlt 25 év töretlen sikereket hozott, Vevői megtalálhatók Japánban csakúgy, mint az USA-ban, vagy éppen Dél-Afrikában. És persze itthon is, egyre többen.
Nem próbálom meg elemezni képeit, pedig igazán izgalmas az az ív, ahogy elindul az absztrakttól
(visszatükrözve azt az "iparos" világot, amelyben él, az ékszerüzem szomszédságában), reagál saját nőiségére, terhességére és létrehozza az Életfa-sorozatot,
egyben megalkotja saját szimbólumrendszerét, amely aztán végigkíséri művészetét. 1967-77 között alkotja meg "belső tájképeit", magánéleti és alkotói válságának útkeresésének lenyomatait.
Furcsa absztrakt-expresszionista képek ezek, ahol a színek, a tónusok a fontosak, a koncentrikus szerkesztés. 
Az új élet, új szerelem - és az utazás Velencébe - új erőt ad, új energiákat szabadít fel.Megérintik a reneszánsz és barokk freskók , kifejezésmódja barokkosan lendületes, színei tiszták, erőteljesek.
Képeinek visszatérő témája lesz a szent és a profán. Napjainkban pedig a származás, az eredet, a szembenézés, számvetés.... 
A kiállítást a nagy érdeklődésre való tekintettel március 13-ig meghosszabbították, feltétlenül érdemes megnézni!
Mint a kereskedelmi galériákban általában, a belépés ingyenes, és ha valaki érdeklődik, értő útmutatást kap a galéria kedves munkatársaitól.
