"2002 januárjában a Boston Globe c. napilap kezdte meg azoknak a vallomásoknak és egyházi dokumentumoknak a közlését, amelyekből katolikus papok gyermekekkel szembeni sorozatos szexuális visszaéléseire derült fény." 

"A pedofília okait kutató amerikai pap pszichológus, C. McQuillan szerint éppenséggel arra kellene bátorítani a papnövendékeket, hogy merjék kétségbe vonni a tekintélyt." (Journal of Pastoral Counseling 2004/1., 39)

John Patrick Shanley 2004-ben bemutatott, és 2005-ben Pulitzer-díjat nyert drámája, a Kétely, vélhetőleg  a fenti események és gondolatok hatására íródott. Amikor 2008-ban a darabból filmet is rendezett Meryl Streep és Philip Seymour Hoffman főszereplésével, még nem tudhatta, hogy azon év végére a botrány tovább dagad, 2009 májusára pedig a Ryan-jelentés félelmetesen sok titokról lebbenti fel a fátylat. 

"A pápától kezdve a helyi püspökökig és rendfőnökökig mindenki tudott a bántalmazások hihetetlen kultúrájáról, és senki nem tett ellene semmit." (National Catholic Reporter, 2008. október)

De lépjünk vissza az időben, 1964-ig. A helyszín egy bronxi katolikus általános iskola. Flynn atya (Fekete Ernő) éppen prédikációra készül. Flynn atya egy álom-tanár. Kosarazik, érdeklik a gyerekek problémái, sikamlós témákat is "bevállal", lazítaná az iskola szigorát, valamelyest szekularizálná az ünnepségeket, ráadásul édesszájú (három cukorral issza a teáját!) és golyóstollat használ. Prédikációja és gondolatai pedig a kétely körül keringenek.

Aloysius nővér (Udvaros Dorottya) épp az ellentéte. Maga a megtestesült tekintély. Iskolája, a St. Nicholas pedig értelemszerűen nem lehet más, mint a feddhetetlenség, szorgalom, következetesség, szigorúság, pontosság, katonás rend és a magasztos önmegtartóztatás fellegvára. Elvárásai szinte teljesíthetetlenek, beszédmodora merev és pikírt, hanghordozása hol idegesítően ájtatos, hol fensőbbségesen kioktató. Önfegyelme példamutató, a teáját cukor nélkül issza, s természetesen kizárólag töltőtollal ír. Őbenne aztán nincsen semmiféle kétely. Tudja, mit vár tőle a világ és mit Isten. Tudja ki és miben bűnös, tudja mit kell ezzel tennie.

Kettejük között, mint egy törékeny és kissé idétlen villámhárító áll James nővér (Simkó Katalin), az örök naiva. Mindenkinek mindent elhisz, mindenkinek jót akar, mindenkinek szót fogad, kizárólag saját magában kételkedik.

A nagy kérdés ugyanis az, közeledett-e Flynn atya az egyik diákjához szexuálisan, vagy sem.  

Udvaros Dorottya alakítása fergeteges, hihetetlen érzékkel adagol humort, "pofonokat", ellentmondást nem tűrő zsarnokságot, ájtatos felebaráti megértést, lenéző profizmust. Karaktere tulajdonképpen egyszerűen megfejthető: egy tekintélyelvű, machiavellista vezető egyszerű stratégiával, kiszámítható eszköztárral. Hitelét éppen ez adja, az affektáló példamondatok, az ismerős mimika, a jól felismerhető testbeszéd-elemek, hallottunk-láttunk már hasonlót.  Udvaros nem játszik, ő maga Aloysius nővér. Fekete Ernő is hozza a tőle megszokott színvonalat, lenyűgözőek a váltásai, az egyik pillanatban maga a megtestesült odafordulás (James nővér szinte bele is olvad a tenyerébe), a másikban fenyegető pszichopataként dörren rá egy szerencsétlen, cserregő szarkára. Hol önelégülten pördül meg a tükör előtt friss-ropogós miseruhájában, hol őszinte megértéssel kacsint össze tanítványaival, a vágyról beszélgetve. Joviális, kedélyes társalgóból pillanatok alatt változik át üvöltő, fenyegetőző ellenfélé, majd vissza, megbántott, ártatlanul megvádolt, finom úriemberré. 

Kettejük harca sok mindenről szól, hitről, vallásról, nevelésről, pedagógiáról, keretekről, szabályokról, haladásról, hagyományról, hierarchiáról, érzelmekről, értékekről - ám mivel a darabnak megfejtése előre megfontolt szándékkal nincs, a kérdés az, mit üzenhet nekünk itt és most. Számomra a megfejtést Mrs. Gomez (Kéri Kitti) remek magánszáma és Aloysius nővér zárójelenete adta meg.

Az nem kétséges, hogy a nővér által képviselt világrend hideg, agyon szabályozott, nyomasztó, szeretetlen és boldogtalan. Flynn atyáé ezzel szemben élhető, szeretetteli, megértő és védelmező. Nincs kétség, a bűn gyanúja nélkül szimpátiánk egyértelmű. Különösen mai szemmel nézve, ki választaná Aloysius nővér világát? Ha az atya ártatlan, hogyan lehetne létjogosultsága a nővér öncélú, őrült boszorkányüldözésének? Hol lenne itt bármilyen kétely? Az ítéletünk egyértelmű lenne, nincs kétség. Logikailag akkor van csak valódi, releváns kérdés-felvetés, ha Flynn atya bűnös. 

Mert akkor hirtelen megszaporodnak a kételyek. Napjaink tapasztalata, hogy a legtöbb, a fiatalokhoz helytelenül közeledő tanár a gyerekek kedvence. Közvetlen, megértő, toleráns, laza, vele mindenről lehet beszélni, szakmailag brilliáns, imádja a tantárgyát, remek tanár, a közösség motorja,  mindenki az ő elismerésére hajt. Sokszor a tanártársak közül is. Épp ellentéte régimódi, rigorózus, merev, keményen büntető, csöppet sem megértő, álszent kollégájának. Akitől a gyerekek félnek, ha tehetik, messziről kerülik, s ő sem keresi a társaságukat. 

Kétely 1: Amikor felmerül a gyanú, első gondolatunk a valóságban is ez: csak féltékenység, gonosz fúrás, az nem lehet, hiszen olyan kedves, igazi pedagógus, ha igaz lenne, a gyerekek már szóltak volna. Az a szörnyű perszóna, nyilván mindenki gyűlöli, ezért próbálja besározni, zavarják az új módszerek, a megváltozott stílus. Miért az utálatosnak higgyünk? S ha mégis igaza van? Hogyan hat majd ez az oktatásra, az iskola szabadságára, az újításokra? Hagyhatjuk-e, hogy újra a szigorú szabályok törjék be a gyereket? Megéri-e az áldozat?

Kétely 2: Mrs. Gomez szorongatott helyzetében bevallja, a fia meleg. Emiatt sorozatosan támadják a kortársai, az apja, a világ. Végre itt egy jó ember, aki törődik vele, aki védelmezi, aki miatt boldog. Ha a vád igazolást nyer, úgy egy bűn elnyeri méltó büntetését, ám aki a vádlottnál is nagyobb szenvedésnek lehet kitéve, az maga az áldozat. Ő mennyire fontos? 

Kétely 3: Tudom mi történt. Mindegy is, hogyan és miért. Hagyományos úton nem tudom bizonyítani, de meg kellene állítanom az elkövetőt. Mi az az eszköz, amit használhatok? Hány embert tehetek tönkre, miközben csak az igazság lebeg a szemem előtt? Van-e jogom hazudni az igazságért?  

Számomra ezt jelentette Aloysius nővér utolsó sóhaja. Nem gondolom, hogy Flynn atya bűnössége lenne kételye forrása. Sokkal emberibb kételyek mardossák ennél, összefoglalva: biztos, hogy jól teszem a dolgom? 

Értékelés: nagyon jó. Pelsőczy Réka hagyja a színészeit sziporkázni, miközben minden ruhadarabnak, díszletelemnek, színnek, kézmosásnak, átöltözésnek, hangeffektnek súlyos jelentése van. A darab lassúsága időt is hagy, hogy elrévedjünk egy-egy jelenet finom szimbolikáján, a filozofikus példabeszédek valódi jelentésén csakúgy, mint James nővér suta bokazokni-szandál kombinációján. Feltétlenül ajánlom, ráadásnak természetesen a filmet is.