Pablo Picassót nem kell szeretni. Nem kell érteni. Gyönyörködni meg végképp nem fontos a műveiben. De olyan kitörölhetetlen nyomot hagyott a 20. század művészetében, ami miatt muszáj megismerni. Muszáj rácsodálkozni, feltérképezni, hagyni, hogy művei hassanak ránk, formálják az ízlésünket, képi világunkat. Szabad szörnyülködni, zavarban lenni, értetlenkedni, felháborodni. De meg kell ismerni. Nélküle Európa, az európai képzőművészet, filmművészet, fotóművészet, vizuális kultúra nem lenne az ami.
1881-ben született, erősen oxigénhiányos állapotban. Míg bal agyféltekéje súlyosan sérült (írni-olvasni-számolni csak tíz éves korában tanult meg egy speciális képi módszerrel), addig a jobb agyfélteke, a kreativitás "otthona" szabadon szárnyalhatott. Egészen kisgyermek korától szívta magába a festészet akadémista alapjait (édesapja festőművész, rajztanár, később főiskolai tanár volt), a legenda szerint kilencévesen olyan színvonalon rajzolt és festett, hogy apja ünnepélyesen átadta neki festőszerszámait, az ecseteket és a palettáját, mondván, egy ekkora tehetség mellett értelmét veszti minden más próbálkozás.
A tize
nnégy éves Pablót felveszik a művészeti akadémiára Barcelonában, aki eleinte természetesen a barokk spanyol nagymesterek nyomdokain jár (Mezítlábas lányka, 1895). Ám első párizsi útjától (1900) fogva védhetetlenül hat rá a a szecesszió melankóliája, a századforduló izmusoktól hemzsegő világa, majd barátja öngyilkossága - megkezdődik a kék korszak. Egy friss szerelemmel beköszönt a rózsaszín korszak, de az igazi nagy változást Braque barátsága jelenti - Picasso beleveti magát a kubizmus fenséges, analizáló, újratervező, újjáteremtő világába. 
(Ambrose Vollard portréja, 1910)
1915-re barátságuk megromlik, kedvese meghal, ám rátalál egy újabb korszakot termő szerelem: az orosz balett és Olga Koklova. A mester visszatér a realizmushoz, bár az egyes képeken megjelenő vaskosan gömbölyded formák már ekkor magukban hordozzák a primitív emberábrázolások jellemzőit. (Ülő nő, 1921) 
Házasságukat pár év alatt tönkreteszi Olga állandó (s nagy valószínűséggel jogos) féltékenysége, Picasso 1932-ben megismerkedik a 17 éves Marie-Therese Walterrel. Új szerelem - új stílus : beköszönt a játékos mértani formák és hihetetlen színgazdagság szürrealizmussal rokon korszaka. (Marie-Thérése, 1932) Pár boldog év, egy gyönyörű kislány születése, majd a polgárháború kitörésére, a külvilág nyomasztó változásaira Picasso egy új, intellektuálisan sokkal inkább hozzá illő társ választásával reagál. Dora Maar fényképész, költő, festő - tulajdonképpen az ő ihlető segítségével születik meg a Guernica. Picasso sosem volt harcosan politizáló alkat, de a fasizálódó Európa, majd a II. Világháború rémségei hosszú időre rányomják bélyegüket művészetére. Miközben bájos képeket rajzol-fest gyermekeiről, ezzel egy időben vásznain lovak, bikák, Minótauruszok és más szörnyek jelennek meg. Ijesztő, rémálom-szerű fekete-fehér alkotásai rendkívül kifejező erejű vizuális kiáltások a háború rémtettei ellen. 
(A Guernica természetesen nem tudott "ellátogatni" Budapestre, de egy remek kisfilmben ismerhetjük meg születésének körülményeit.) 1945 után harcos béke-aktivizmus jellemzi, belép a kommunista pártba, s megalkotja a pártok történetének egyik legszebb jelképét, a békegalambot. 
Ám a további értelmetlen háborúk, a politika álságos volta, a béke csalfa látszata gyorsan visszafordítják az idősödő művészt a hétköznapok felé. S végre elér oda, ahová szíve szerint mindig is tartott, a kezdetekhez.
Kifejezésmódja letisztul, megjelennek az ősi, atavisztikus, primitív ábrázolások. Szinte együtt alkot kisebb gyermekeivel, műveinek egyszerűsége a legalapvetőbb eszközök, technikák és érzelmek harmóniáját keresi. (Francoise Gilot Palomával és Claude-dal, 1951) Életének utolsó szakaszában híres elődök emblematikus képeinek parafrázisait álmodja meg, például Manet, Reggeli a szabadban című képét nem is egy változatban.
A Magyar Nemzeti Galéria tulajdonképpen három kiállítással tiszteleg Picasso életműve előtt. Több mint 100 művén keresztül végigkísérhetjük emberalak-ábrázolásának stílusváltozásait, a kiállítótermek előtti folyosón bemutatott fotósorozatnak köszönhetően pedig szinte jelen lehetünk a művész műtermében, részt vehetünk az alkotás folyamatában. Végül kronológiai sorrendben próbálhatjuk meg összerakni Picasso hosszú, és eseményekben, feleségekben, szerelmekben, gyermekekben gazdag életének történetét - egy másik szint aulájában.
Sajnos a szervezők jól kitalált koncepciója szó szerint a visszájára fordult - hiszen a fő belépési pont a C-épület nagy bejárata. Ezt a galéria is így gondolja, hiszen minden más kiállításra is ott érkeznek a látogatók, ott működik több pénztár, ott az ajándékbolt. Ám a kiállítás ajánlott megtekintési sorrendje az A-épület felől kezdődik. Tehát megérkezem a (C) főbejárathoz, felmegyek az első emeletre, végigkutyagolok egy csomó állandó kiállítási termen, majd elhaladok a Picasso kiállítás termei előtt, végül lemegyek az A-épület földszintjére, hogy az elején kezdjem. És persze ugyanezt az utat vissza, ahogy végignézem magát a kiállítást... Nem hiszem, hogy ez lenne az ideális logisztika, bár ha valaki azt akarta bebizonyítani, mennyire alkalmatlan a Vár épülete egy Nemzeti Galéria befogadására - hát azt kell hogy mondjam, nem sikerült. Csak át kellett volna irányítani a beléptetést az A-kapuhoz, és nyitni két ideiglenes pénztárt....
Ami a rossz hír, Picasso már csak a jövő hét végéig látható, július 31-ig. Ami a jó hír, ha valaki nem akarja egyszerre lenyomni Picassót és Modiglianit, akkor tegye el a Picasso-jegyét, mert egy hónapon belüli visszatérése esetén 25% kedvezményt kap a Modigliani-belépőre.
Értékelés: Informatív, sok jelentős alkotást felvonultató kiállítás - bár én a korai korszakokat reprezentáló alkotásokat keveselltem. Színvonalas kísérőszövegek, fajsúlyos festmények, szobrok, grafikák, fotók. Éppen emészthető mennyiség - s ami ezekben a nyári napokban nem elhanyagolható szempont, kellemesen hűs termek... Viccet félretéve, ha megteheted, feltétlenül nézd meg, ritka szép válogatás Picasso legizgalmasabb témájából: kik vagyunk, milyenek vagyunk, hová tartunk, mi emberek?
