Az első, ám legfontosabb kérdés: Miért menjünk pont Stockholmba?! Amire természetesen vérmérséklet, lehetőségek, érdeklődés függvényében számos felelet adható. Mi azért mentünk, mert a) még nem voltunk, b) amikor Budapest megfő, akkor arrafelé kellemes az időjárás, c) aki volt már, dicsérte, d) olcsó volt a repjegy.

Vegyük sorra a szervezéssel kapcsolatos teendőket: Először is megvárjuk, amíg a Wizzair méltóztatik legalább 20%-kal olcsóbban adni a jegyeket (ehhez persze eleve Wizz Discount Club tagság kell, de az amúgy is megéri, ha évente egynél többször utazunk velük.) Megvizsgáljuk, mikor a legkellemesebb az ár. Fontos! A Wizz a Skavstára repül, ami 100 kilométernyire van a fővárostól. Legegyszerűbben a Flygbussarna társaság autóbuszaival oldhatjuk meg a transzfert. Olcsóbb és kényelmesebb már itthon, online megvenni a jegyeket (oda-vissza így kb. 28 EUR/fő). A gép landolása után 20-30 perccel indul a járat, de nem hagynak ott senkit, nem kell rohanni. Visszafelé általában a járat felszállása előtt  három órával indul a busz, az útidő normál esetben másfél óra. A jegyet kinyomtathatjuk, vagy elmenthetjük a telefonunkon, a buszvezető a QR-kódot olvassa le.

Szállást ráérünk foglalni később, mindig fogunk találni valamit pl. a Booking törzstagsággal meglehetősen jó árakat lehet kifogni - már ahhoz képest, hogy Stockholm amúgy igen drága.... (Hogy mégis mennyi? Egy relatív belvárosi, jó környéken lévő kis szállodában egy nem túl exkluzív, de nagyon tiszta kétágyas szoba, rendkívül gazdag svédasztalos reggelivel, két főre, három éjszakára kb. 350 EUR volt, hétvégén.)

Állítsuk össze előre a programot, különösen, ha csak 3-4 napra megyünk! Nagyon fontos tudni, hogy mint sok északi (és Benelux) államban, itt is korán zár a múzeumok, látnivalók többsége, tehát ha ki akarjuk használni az időt és a Stockholm Pass-t, akkor jól jön egy hozzávetőleges útiterv.

Hogy mit takar a Stockholm Pass? Ingyenes belépőt a legtöbb stockholmi múzeumba, palotába (általában hajójeggyel együtt, ha távolabb esik), ingyenes 'Hop on-hop off' busz-, illetve hajójegyet, beugrót egy panorámabuszos városnézésre, illetve számos hajós túrára. Összesen mintegy 65 'élményt' kapunk érte. Váltható 2-3-4-5 napos változatban, sőt Travelling Pass-szal kombinálva is. Amit feltétlenül ajánlok, mert a stockholmi tömegközlekedés amilyen remek, olyan komplikált - már ami a jegyeket illeti. Három zóna, plusz időkorlátok a jegyfelhasználásban. A teljes körű bérlet ezzel szemben nagyon kényelmes, nem tudunk hibázni, teljes körű (hajókra is), ráadásul a 2 napos Stockholm Pass-hoz 3 napos bérlet jár. Az ára így fejenként kb. 100 EUR, de ha megnézzük a belépők árát, plusz a közlekedés költségét, mindenképpen megéri, ráadásul kiváltja a múzeumoknál az esetleges sorállást! Természetesen ezt is megvehetjük online, ezt sem kell feltétlenül kinyomtatni, elég a kód. De fel kell venni a Pass-t a városban. A busz a Központi Pályaudvarra visz, onnan a Klarabergsgatan 50-en lévő Tourist Office mindössze 5 perc séta. Nem kell megijedni, egy óriási áruház (Ahlens) második emeletén van (csak ezt nem nagyon tüntetik fel sehol), az egyetlen olyan iroda, ami este 21-ig van nyitva. 

Első délután-este érdemes egy nagyot sétálni, megpróbálni feltérképezni a belvárost, a metrómegállók, kikötők helyét. Kipróbálni a svéd húsgolyókat hazai környezetben (isteni!), és művészi fotókat csinálni a város megkapó esti fényeiről. Aztán lassan aludni térni, mert ha nem akarjuk lekésni a látnivalókat, időben kelni kell. Kelni, végigenni a fantasztikus svédasztalt (ezzel megspórolhatjuk az ebédet is), és már indulni is az egyetlen látnivalóhoz, ami 8.30-kor nyit: a Királyi Palota Apartmanjaihoz a Gamla Stanon (Óváros).
A svéd királyi család által protokolláris célokra mind a mai napig is használt palota méltó egy tehetős, ám visszafogott országhoz. Elegáns, gazdag, de korántsem olyan magamutogatóan fényűző, mint például francia nagytestvére. Ha megelégszünk a lakosztályokkal, akkor folytathatjuk a túrát (a kincstár 10-kor nyit). Végigsétálhatunk az óváros mediterrán hangulatú sikátorain, egy kis pihenőre és áhitatra beülhetünk a székesegyházba (Storkyrkan), végül megérkezünk a kikötőhöz, ahonnan tízpercenként indul a hajó Djurgardenre, Stockholm "Margitszigetére". 
Ha tíz óra körül "behajózunk", jó eséllyel egy kellemes programokkal teli napot tölthetünk a szigeten. Maga az út is megkapó, a bodros felhők alól messziről  integetnek a vidámpark (Gröna Lund) égbe nyúló attrakciói. Ám először elvillamosozunk (7-es villamos) Waldemarsudde végállomásig, - ahol Prince Eugen (a festegető herceg) élt. Körbesétálhatjuk a herceg birtokát, a kert, a kilátás gyönyörű, harsogó zöld fű, megnyugtató kékség, hajók, túlpart, sétányok, padok, virágok, szélmalom, orangeire... A palota 11-kor nyit, bájos vidéki fényűzés, galéria sok-sok kedves képpel (maga a herceg magas színvonalon festett), és meglepően sok női festő remekével. Nem is olyan kicsi a palota, jól esik utána a pihenés áfonyás pitével és kávéval a parkban.

Következő állomás a Vasa Múzeum - egy valódi csoda. Az akkori világ legnagyobb hajója emberi mulasztásoknak, hiúságnak, megfelelési kényszernek, s nem utolsó sorban a rossz időnek köszönhetően 1628-ban, rögtön a vízre bocsátásakor, több száz matrózzal a fedélzetén elsüllyedt. 1961-ben sikerült az óriást kiemelni, és egy több emelet magas, impozáns kiállítótérben felállítani. Az emeleteken rendkívül gazdag kiállítást láthatunk a hajó építéséről, a történelmi háttérről, az akkori emberekről, és a hajó kiemelésének történetéről. Ha időben végzünk, akkor úgy tudunk átérni a Skanzenba, hogy a különböző korok és tájak épületeit belülről is meg tudjuk nézni. Amit kár lenne kihagyni, minden házban autentikus ruhában vár a ház ura, a teázó háziasszony, a csipkét verő kislány, vagy a szatócs, a farmer, a rokkán fonalat fonó nagymama... és megmutat, elmesél mindent, amit csak lehet, természetesen tökéletes angolsággal, de ha kell, franciául, németül, hollandul. Van kis állatsimogató, játszótér, enni-innivaló. Sajnos se ide, se következő állomásunkra nem érvényes a Stockholm Pass. A Skanzenbe a jegy fejenként 15 EUR, az ABBA Múzeumba 20. 

Az ABBA Múzeumba feltétlenül javasolt előre megvenni a jegyeket, különösen ha hétvégén mennénk. Negyedórás időközönként léphetünk be a jeggyel, de előfordulhat, hogy a helyszínen már telt ház van és lemaradunk. Semmit sem lehet készpénzért venni, kizárólag hitelkártyát fogadnak el. A kiállítás persze nem csak az Abbáról, hanem a többi Eurovíziós sztárról is szól. Kellemes kikapcsolódás a sok 'kultúrsokk' után, interaktív bolondozásra is lehetőség van (karaoké, tánc-fellépés avatarral, kvízek, stb...), és persze rengeteg zene, film, és még zene.

Végül a teljes gőzkiengedés jegyében meglátogathatjuk a Gröna Lundot (Vidámpark). Nem túl nagy területen meglepően sok mindenre ülhettünk volna fel - de egyfelől annyira fáradtak voltunk, hogy már az ülve fel-le száguldás gondolata is riasztott, másfelől komoly próbatétel lett volna feljutni egy kurrensebb eszközre. Kulturált módon ki volt írva mindenre, mennyi a várakozási idő: 20-50 perc között kellett volna sorban állni... Inkább a kényelmes üldögélést választottuk, és lestük a bátrakat, akik egy Elvarázsolt Kastély szerű helyre próbáltak kisebb akadályokon keresztül bejutni. (A Pass amúgy a belépést tartalmazta, a játékokra való felülést nem, az változóan 2-10 EUR menetenként.) Gyakorlatilag egy szendvics-vacsorával az este végén kidőltünk.

A második napot egy távolabbi hajóállomáson kezdtük, a Városház előtti rakparton. Drottningholm palotája volt a cél, ám hiába értünk oda 10 előtt nem sokkal, a tízórás járatra már nem volt hely (vasárnap!). Gondoltuk, megnézzük a Városháza arany báltermét, ahol a Nobel-díjasok rophatják évente egyszer, de sajnos csak idegenvezetéssel látogatható, óránkénti indulással, ráadásul a Pass-unk sem tartalmazta a jegyet rá - így sétáltunk egy jót a parton. Végül a tizenegyórás hajóval indultunk, délre értünk oda. A palota tulajdonképpen egy kis Versailles, szép parkkal, kínai pavilonnal és egy 18. századi színházzal. Érdemes rögtön rákérdezni, mikor látogatható, mert oda is csak vezetéssel lehet menni, de ha előadást tartanak, akkor előtte egy órával bezár. Mi például lekéstük. 

Ahogy a délutánra betervezett Skyview-látogatást is. Ugyanis egy üveggömbben fel lehet menni a 85 méter magas Globen sportaréna tetejére, s onnan meg lehet csodálni a várost. Mi kétszer próbálkoztunk, de először már rég bezárt, mire odaértünk, másodszor pedig hiába voltunk nyitvatartási időn belül, minden hely foglalt volt zárásig. Attól tartok, ide is előre kellett volna jegyet venni (vagy hétköznap, munkaidőben próbálkozni). Megpróbálhattuk volna még hétfőn, indulás előtt, de lemondtunk az élményről.

Közben az eső is eleredt, választottunk hát egy abszolút ázásmentes programot: megnéztük a metrót. Viccesen hangzik, de a város legújabb, kék vonala három szint mélyen, a sziklába vájva maga is elképesztő látvány - ráadásul a legtöbb állomás szürke sziklafalát neves művészek kidekorálták. Freskók, szobrok, mozaikok, táblák, szövegek, makettek... Vizuális élmény mondanivalóval, üzenettel, szeretettel fűszerezve. Szinte minden állomást érdemes megnézni, de a legszebbek: Kungstradgarden, T-Centralen, Tensta, Solna Centrum, Radhuset. A többi vonalon is vannak hasonlók, érdemes felfedezni őket. (Melegen öltözve, főleg a kék vonalon, mert igen hideg van odalent!)

A búcsúvacsorát a Hangversenypalota mellett, egy gasztroplázában fogyasztottuk el. Óriási épület, ahol több szinten csak éttermek, bárok, gyorséttermek, pubok vannak. Tulajdonképpen logikus, milyen egyszerű, nem kell az utcán fel-alá rohangálni... A svéd húsgolyók mellett kötelező kipróbálni a 'Pytt i pannát', és a jávorszarvas húst - ez utóbbit nem találtuk, de a cuki nevű Pyttipanna nagyon finom, tervezem az itthoni előállítását is!

Értékelés: Stockholm fantasztikus, különösen május-szeptember közt (attól tartok a hajnali 10-től este 15 óráig tartó nappalokat turistaként sem viselném jól). A levegő tiszta, a város rendezett, de nem azon az idegesítően tüchtig svájci módon, hanem természetesen, jó kedéllyel. Laza, smink és hajfesték mentes nyugdíjasok talpig farmerben. Rengeteg nem éppen viking ősökkel rendelkező ember, mindenféle színben és formában, de nem csak elkülönülten, csoportokra szétválva, hanem együtt. Párok, szerelmesek, iskolás bandák, vegyes családok. Béke, elfogadás. Amúgy is mindenki türelmes, senki sem tolakszik, nem siet, nem lökdös. És mindenki, de tényleg MINDENKI beszél angolul. Is. És minden működik. Az összes előre váltott jegy, kód, belépő. Hazafelé a reptérre tartó buszunk defektet kapott. A sofőr tájékoztatott minket, hogy kb. húsz perc múlva jön a mentesítő busz. Pontosan huszonkettő perc volt. És senki sem volt ideges egy pillanatig sem. Mi sem. Tudtuk, hogy minden meg fog oldódni. EZ az, ami irigylésre méltó. Biztonságérzet, figyelem, kultúra, természetes elegancia. Egy város 14 szigeten, tengerrel és tengernyi erdővel körülölelten, milyen is lehetne?