1993. Falls City, Nebraska, USA. De lehetne akár a 30-as, 60-as, 70-es évek is. Kansas, Oklahoma, vagy Texas... A cowboyok, farmerek, olajfúrók kemény, időtlen, bigott, férfias földje. Mintha az elmúlt száz évben a tévén, a modern drogokon, és a karaokén kívül a civilizációból semmi újdonság nem szivárgott volna be ebbe az elszigetelt világba.
Teena Brandon vadóc, fiús kislányként még csak átlagosan 'rossz' gyereknek számított. Ahogyan családi körülményei is átlagosan rosszak voltak. Édesapja születése előtt balesetben meghalt, egy ideig a nővérével együtt nagymamájuk nevelte őket. Miután édesanyjuk magához vette lányait, és egy lakókocsiparkba költöztek, nagybátyjuk éveken át molesztálta szexuálisan a két kislányt. Közben az anya újból férjhez ment, de ez a házasság rövid idő alatt véget ért a férj alkoholizmusa miatt. Teena már középiskolás korában fiús ruhákban járt, fiúként is viselkedett. Bár sem édesanyja, sem a környezete nem volt hajlandó ezt elfogadni, folyamatosan lázadt saját női szexusa ellen. Végül pszichiátriai vizsgálatok igazolták, nemi identitás zavarban szenved.
Miután sorozatosan zűrökbe keveredik, elköltözik Falls Citybe, ahova már mint Brandon Teena érkezik. S ahol rátalál a szerelem, Lana Tisdel személyében. Kimberley Peirce filmje gyakorlatilag itt kezdődik, egy amerikai országúti kocsmában... Amerika sötét, sivár bugyraiban járunk, ahol a legizgalmasabb hétvégi szórakozás a dzsip-rodeó, alkohol, drog, kocsma karaoké egyvelege. Ahol a szegénység, kilátástalanság, sekélyesség szürkíti a hétköznapokat, ahol még a bűnözés is unalmasan igénytelen: kocsilopás, verekedés, erőszak, indulatból elkövetett gyilkosság. Brandon úgy csöppen az unott, reményt veszett kisvárosi miliőbe, mint egy csepp friss forrásvíz. Furcsa mód minden titka, kisebb bűne ellenére az ártatlanság szele lengi körül. Vannak céljai, van elképzelése a világról, odafigyel másokra. Kedves, humoros és segítőkész. Vagány és bevállalós, jól kezeli a stresszhelyzeteket. Érzékeny. Mindenkit levesz a lábáról maga körül csibészes mosolyával, és azzal a belső erővel, érzékelhetően erős motivációval, amit a többiek hírből is alig ismernek.
De bármilyen eltökélt és koncentrált is Brandon, mégiscsak egy elveszett, tanácstalan, identitás-zavaros fiatal. Belegabalyodik hazugságai csapdájába, előző élete utoléri, kiderül, ki is ő valójában. John és Tommy, a két haver nem tudja túltenni magát azon, hogy egy lány vette fel velük a versenyt macsóságban, szerette el John volt barátnőjét, vívta ki férfi-féltékenységüket. És egyébként sem tudnak mit kezdeni semmilyen ismeretlen, érthetetlen helyzettel, különösen nem ezzel a felfoghatatlan mássággal. Hogy lehet valaki férfi, amikor külsőre nő, de nem azért szereti Lanát, mert leszbikus...
Az ingerszegény tudatlanság sötét bugyraiban amit nem értünk, az bűn, az elfajzott, az kiirtandó. Tommy (Brendan Sexton) és John (Peter Sarsgaard) úgy áll bosszút, ahogy nekik evidens - levetkőztetik, megalázzák Brandont Lana előtt, majd mindketten megverik és megerőszakolják. Megfenyegetik, hogy ne menjen a rendőrségre. Brandon mégis feljelentést tesz - és egy rövid jelenet erejéig bepillantást nyerhetünk az elfogult igazságszolgáltatás elképesztően érzéketlen mély kútjába. A seriff irreleváns, fenyegető, durva és megalázó kérdéseket tesz fel a brutálisan bántalmazott áldozatnak. A bizonyíték elvész. (Bizonyos szempontból mintha a mai Magyarországon járnánk...) Brandon nem menekül el, marad, bujkál, megpróbálja megszöktetni Lanát. A két erőszaktevő végül rátalál, és két másik ártatlan barátjával együtt lelövik Brandont.
Hilary Swank egyszerűen zseniális Brandonként. Hihetetlen természetességgel vállalja fel a legnehezebb jeleneteket is. A fiúk nem sírnak nem egy szép film. És nem is 'megúszós'. Nem szégyelli megmutatni az identitás-zavaros lány hétköznapi, testi problémáit. Hogyan álcázza a hiányt itt, a többletet ott. Milyen kínos tampont szerezni fiúként, vagy hogyan kell kikerülni minden egyes jóízű együtt-vizelést az országúti kocsmában félig berúgva. Swank minden mozdulata hiteles. Boldog vigyora, szégyenlős boldogsága és az a felszabadult, szilaj vadság, ami a szabadság ritka pillanataiban kapja el, fájdalmasan igazi. Chloe Savigny pedig remek partnere. Csak annyira szép, hogy hihető legyen. Olyan boldog és felszabadult Brandon mellett, hogy megértjük és elhisszük, van az a szerelem, aminél semmi sem számít.
"To his girlfriends, he was the perfect boyfriend. To his killers, he was a gender-bending freak. To the law, he got what he deserved. Ultimately, Brandon Teena became an American tragedy." - A barátnője szerint maga volt a tökéletes szerető. A gyilkosai szerint egy ferde hajlamú szörnyszülött volt. Az igazságszolgáltatás szerint csak azt kapta, amit megérdemelt. De végül Brandon Teena amerikai mártír lett. Többek közt neki köszönhetően erősödött a harc Amerikában a gyűlölet-bűncselekmények külön törvényi szankcionálásáért.
Értékelés: Egy elsőfilmes rendező és egy szinte ismeretlen színésznő zseniális találkozásának eredménye a Fiúk nem sírnak. Hilary Swank ezzel a filmmel ugrott ki az ismeretlenség homályából, és ráadásul pár évvel később a Millió dolláros bébi főszerepében duplázni tudott. Erős idegzetűeknek és lelkűeknek, hatása hosszú, és mély. Erős 18-as karika. Nekem egyik régi nagy kedvencem, és a mai Magyarországon minél több embernek kellene látni. Hogy nem csak férfiak, nők, és az ő boldog gyerkőceik érdemelnek boldogságot, jogokat. Életet.
