""A minőségi Egy valamiképpen lebegtet minket és rávezet, rátérít bennünket a helyes útra, míg a numerikus Egy odarögzít, erőszakossá tesz és megszakítja az utat. Azt eredményezi, hogy az így létrejött helyzetünkből értelmetlennek, sőt istenellenesnek fogunk tartani mindenki mást, mégpedig állandóan az Istenre hivatkozva. Abban a szempillantásban tehát, amikor a minőségi Egy numerikus Eggyé válik, máris létrejön a fanatizmus. ... Semmiképpen sem csodálható, ha egyfajta despotizmus lesz belőle, az Egy nevében föllépők gyászos diktatúrája. ... 'Egy nép, egy vezető, egy birodalom'." (Karl Jaspers)
Marius von Mayenburg bátor és kemény darabot írt. Fiatalságról, magányról, vallásról, fanatizmusról, oda nem figyelésről, szexualitásról, szeretetéhségről...
Benjamin látszólag átlagos, középszerű kamasz: egyedülálló édesanyja neveli, nem túl jó tanuló, nem túl népszerű, de nem is kirívóan problémás gyerek. Az a fajta, akit szinte észre se venni - míg egyszer csak teljesen kivetkőzik magából, és elképesztően irracionálisan kezd viselkedni. Az átlagos Beni egyik pillanatról a másikra gyakorlatilag egy, a legsötétebb középkort idéző, elvakult jezsuita inkvizítorrá válik.
Nem hajlandó az iskolai úszáson részt venni, mert az paráznaság. Szinte csak a Bibliáról beszél, és szinte csak bibliai idézetekben kommunikál. Nem tartozik szektához, az egyházat (s képviselőjét, az iskola hittantanárát is) megveti, a modern oktatás ellen tiltakozik. Nem tudjuk, miért éppen a Biblia, honnan e mérhetetlen harag, mik a kiváltó okok, de el tudjuk képzelni...
Beni édesanyja (Kiss Eszter) tele van saját problémáival, fáradt, csalódott, kiégett. Igyekszik ő, hogy megértse-megmentse a fiát, de képtelen közel kerülni hozzá, nem találja a hangot, és egyáltalán nem érti, mi történik. De egy idő után érzi, nagy a baj - hisz egyenesen rimánkodik Benjamin tanárának: mondja, hogy drogos a fiam, elküldjük rehabra, és minden rendbe jön... Benit tanárai, társai sem értik, ki-ki vérmérséklete szerint, a bevált sorvezetők mentén próbálkozik a probléma megoldásával.
Dörflinger (Nagy Ervin) az az igazi tuskó, érzéketlen, díszhím testnevelő tanár, akit saját testén, saját élvezetein kívül nagyjából semmi nem érdekel. Erika Roth (Ónodi Eszter) a modern, belevaló, kísérletező kedvű biológia tanárnő, aki saját fegyverével, a Bibliával akarja le/meggyőzni Benjamint, s válik valamiképp maga is megszállottá. Batzler igazgató úr (Takátsy Péter) a mérhetetlenül konformista, mindenáron konfliktuskerülő, elviselhetetlenül megalkuvó bürokrata vezető mintapéldánya, akit egyáltalán nem érdekel Benjamin sorsa, nem akarja megérteni, mindössze azt akarja, hogy legyen REND. Bármi áron. Ha kell, tanítsa együtt a biológiát Roth tanárnő és Menrath tiszteletes (Elek Ferenc), Benjamin hirdethesse, hogy a Nap kering a Föld körül, a lányok járjanak úszni nyakig zárt fürdőruhában, csak legyen mindenki elégedett - és egy szót se többet!
Benjamin pedig gátlástalanul gázol át rajtuk, megszállottsága, fanatizmusa minden próbálkozás ellenére egyre nő, eszközei fokozatosan durvulnak. Megváltásra semmi esély, Lydia (Pálmai Anna) ügyetlen érzéki próbálkozásai csak szítják Ben undorát - minél kívánatosabb számára a lány, annál inkább. Talál ugyan egy követőt, a sánta Georgot (Dankó István) - a kitaszítottak muszáj-barátsága pillanatokra összeköti őket -, de Georg nem bizonyul sem elég hittel telinek, sem elég elhivatottnak, sem elég makulátlannak. Végül Benjamin haragja őrá csap le, bár végig Roth tanárnőt tekinti a valódi ellenségnek, a Sátán küldöttének. Módszerei egyre agyafúrtabbak, kifinomultabbak, végül az őrület elharapózik, s hirtelen egy kifordított világban találjuk magunkat. A pillanat kimerevedik, nincs feloldozás, az áldozat vére nem tisztít meg, nem bukik el a gonosz, és nem dicsőül meg a jó. A vég bármi lehet, de megoldás nincs.
Ahogyan mártírok sincsenek.
Dömötör András rendezése nagyon erős, Kálmán Eszter minimalista, személytelen díszlete pedig tökéletesen kiszolgálja. Nincsenek teátrális, felesleges túljátékok, pedig adódna rá lehetőség. De az eszköztelenség, a (szó szerinti, és átvitt értelmű) meztelen valóság, a remek színészi teljesítmények szinte mágneses térként rántják be a nézőt a darabba. Tasnádi Bence tökéletes Benjamin. Minden egyes mozdulatát, jajkiáltását, elnéző legyintését, bosszúszomjas gyűlöletét értettem/éreztem. Nem kellett semmit elhinnem, ő maga volt Beni.
Értékelés: Majd' két óra tömény fájdalom, harag, tehetetlenség, szeretet, szünet nélkül. Megoldás nélkül. Kihagyhatatlan.
