Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy békebeli, némiképp (kis)polgári vendéglő valahol a "Nyócker" szélén, pár lépésre a Rókus Kórháztól. Bár fiatalsága a múlt homályába vész (aki tud valamit a múltjáról, jó lenne, ha megírná!), igyekszik visszalopni annak a pár évnyi boldog, békés, jóízű korszaknak a hangulatát, ízeit, amiben gondtalanul láthatta vendégül a környék szorgos polgárait.... Mint egy idősödő dáma, aki igyekszik ötvözni letűnt fiatalsága megkopott káprázatát az évek során szerzett tapasztalatokkal.
Szép, régi bérházak kísérik utunkat, némelyik puccosan, némelyik 21. századi igények szerint felújítva - a Fülemüle Vendéglő épülete éppen állványok alatt. Készül az idős hölgy új vakolata.... Belül eklektikus stíluskavar, csillogó-villogó fények-tükrök-bútorok, amolyan kiskocsmás múlt századi reklámok, felvágós éttermekben szokásos "itt jártam" híresember-fotók, kicsit nyakatekert műbieder székek - a hölgy igyekszik fiatalnak látszani, magára aggat retrót, divatost, nosztalgikust, de toalettje így sem éppen trendi.... Ám konyhaművészete eltereli a figyelmet megjelenésének problémás részleteiről.
Kisujjából rázza ki a tradicionális zsidó-magyar konyha hagyományos remekeit. Amikor a szakácsművészeten a sor, már nem akar up-to-date lenni; a csilivili, látványos látszat-modernséget mintha elfújták volna. Maradt a színtiszta, minőségi alapanyagokból, minőségi receptek szerint, felesleges cifraságoktól mentes nagymama konyhája.
Kristálytiszta, mély libaleves tóban reményekkel teli maceszgombóc sziget.... A hagymaleves kicsit túl sűrű, kicsit túl nehéz, a sajt kissé elnyomja a hagyma ízét, de elnézzük, hisz a franciás könnyedség itt nem otthonos - talán a székekkel együtt ezt is el lehetne felejteni a következő felújításkor. Vagy teljesen új alapokra helyezni.
Főételeink lenyűgözőek. Mondhatni - ha nem lenne e helyütt némiképp nagyzolás, bár szerintem az öreg hölgy nem kérné ki magának - fenségesek.
A ropogós libacomb tejfölös-sajtos krumplis latkesszel (magyarosított nevén tócsni, avagy lepcsánka)... A sólet füstölt hússal és tojással, a vadasmarha zsemlegombóccal.... 
A ropogós kacsasült párolt káposztával és hagymás tört burgonyával.... Csupa érett, zamatos íz; harmónia, béke.
De a koronát a vacsorára nálam az édes élet - akarom mondani a desszert tette fel. Megkóstoltam a flódnit is, a palacsintát is - korrekt volt, de semmi eget rengető. Gondoltam, elfáradt az öreg hölgy a végére.
Ám akkor megkaptam választottamat, a bundázott maceszt dióval töltve, csokimártással. Nem hiszem hogy el tudnám mondani.... Könnyű, légies, de határozott. Édes álom dióról, darált keksz bundáról, karakteresen kesernyés csokiöntetről. Remekmű.
Az "idős hölgyet" a Singer család keltette új életre 2000-ben. A Papa, a Mama, a két fiú, és most már a leányunoka is azon munkálkodik, hogy ebben a kis oázisban gasztronómiai felüdülést leljen a fáradt vándor. Azért én abban is bízom, hogy az új generációk megtartják az erényeket, de idővel teljesen újjávarázsolják, nem csak fiatalítgatják a helyet. Hiszek abban, hogy egy új kor szín- és formavilága, új vizuális és design kultúrája nem ellenfele a hagyományoknak, épp ellenkezőleg, együtt képes új dimenzókat létrehozni, a vendéglátás területén is.
Értékelés: Konyha: az elhanyagolható, aprócska tökéletlenségeket bőven ellensúlyozták az erények. Egyszerűen remek. Megjelenés: közepes. Határozatlan, irányvesztett. Még szerencse, hogy ha étel van az asztalon, senkit sem érdekel!
Fülemüle Étterem, Budapest, VIII. Kőfaragó utca 5.
Nyitvatartás: H - Cs 12.00-22.00
P - Sz 12.00-23.00
V 12.00-22.00
