Nagyon szeretem Dragomán György írásait. A fehér király is ott állt régóta a könyvespolcon. De az utóbbi időben sosem éreztem úgy, hogy azzal a figyelemmel tudnám elolvasni, amit ez a regény megérdemel. Ott állt a díszhelyen, és várta a találkozást... De a film beelőzte - sajnos. Illetve talán…