körülöttemavilág

Már az ötlet is pazar: amikor Isten (Kálid Artúr) egy pszichológus kanapéján keres megoldást a problémáira... Méghozzá Ellánál (Gryllus Dorka), az autista fiát egyedül nevelő, gyermekfejlesztésre szakosodott pszichológusnál. Telefonon jelentkezik be váratlanul és sürgősen, semmit sem árul el magáról, de csak egy órát kér.

Először azt hittem, rossz filmre, rossz terembe ültünk be. Rokokó arisztokrácia vacsorál dévaj hangulatban, sikamlós viccekkel körítve, váratlanul ébenfekete (rab)szolga vetemedik horror-replikára... Döbbent csend a nézőtéren (talán mások is hasonló problémával küzdenek), de már robogunk is tovább. A hihetetlenül felpörgetett első negyedórának köszönhetően szinte a székbe préselődve érkezünk a sztoriba. 

Marie mindössze egyszer találkozott az apjával, az anyjáról jószerivel annyi emléke volt csak, hogy gyakran bízta őt az aktuális férfipartnereire. Szexuálisan és fizikálisan is bántalmazták kisgyerekként.

Amikor októberben megvettem a jegyeket, még nem tudtam, egészen pontosan miről szól a darab. Ahogyan azt sem, az idei december szinte minden napja tragikusan igazolja fogja Dennis Kelly darabjának műsorra tűzését.

Mi lehetne felkapottabb téma napjainkban, mint egy érzékeny, ám valamilyen formában túl intim kapcsolat diák és tanára között? Annak feltárása, hol húzódnak a kényes határok, mi vezethet ezen határok átlépéséhez, mik azok a karakterjegyek, viselkedési formák, amik meg kell szólaltassák bennünk a vészcsengőt?

1937, Zwickau, Elfajzott művészet kiállítás. A kis Kurt Barnert (Cai Cohrs) unokanővérével, Elisabeth-tel (Saskia Rosendahl) hallgatja a hivatalos tárlatvezető Hitlert idéző szavait: „Ha ezek az úgynevezett »művészek« valóban így látják a dolgokat, tehát hisznek abban, amit ábrázolnak, akkor csak azt kellene megvizsgálni, hogy szembajuk vajon mechanikus úton vagy öröklés nyomán jött-e létre.” 

Boulogne-sur-Mer bájos francia kisváros Calais-tól nem messze, csinos kastéllyal, katedrálissal, történelmi belvárossal, óriási akváriummal a végeláthatatlan tengerparton... De mi ezekből semmit sem látunk.

Nem lehet könnyű egy világhírű film (Milos Forman: Száll a kakukk fészkére) és egy Magyarországon ikonikus  vígszínházi rendezés után színpadra vinni egy ismert sikerdarabot. Gondolom kell hozzá a jó nagy adag bátorságon kívül valami új üzenet, személyes vízió, aktuális helyzet, sajátos kötődés. 

Kevesebb mint két héttel az önkormányzati választások előtt folytatólagos szexuális zaklatással és nemi erőszak kísérletével vádoltak meg egy ellenzéki politikust, aki jó eséllyel indul Újbuda polgármesteri címéért. A TV2 Tények műsorában robbant a bomba: "egy magánkórház orvos-igazgatójaként hónapokon keresztül zaklatta szexuálisan egyik orvostársát, melynek során hatalmával is fenyegette, (...) az eset után a magát áldozatnak valló nőnek kellett felmondania, míg a hatalmával visszaélő jelenlegi jelölt pozíciójában maradhatott." 

Mindenkiben él egy kép József Attiláról. Van akinek csupán egy fenyegető érettségi tétel, másnak egy kicsit őrült, baloldali mozgalmár költő.