Mindenkiben él egy kép József Attiláról. Van akinek csupán egy fenyegető érettségi tétel, másnak egy kicsit őrült, baloldali mozgalmár költő.
Tündöklő, szenvedő, extravagáns, gyerekes, megalázó, felemelő szerelmi költészete generációk számára jelentette a belépőt a felnőtt szexualitás kínzóan csábító testiségébe csakúgy, mint a lelki szépség éteri világába - míg én névadókon az Altatót, iskolai karácsony-ünnepeken a Betlehemi királyokat szavaltam. Az iskolám falán évtizedekig olvashattuk sorait: "... játszani is engedd szép, komoly fiadat!" - de az elejét, azt sosem idézték hozzá. Nevét az "átkosban" számtalan gimnázium és a szegedi tudományegyetem vette fel, hogy aztán a rendszerváltás után személye újra méltatlan legyen ezen intézményekhez - s eközben Duna-parti szobra politikai szimbólummá vált.
Nekem valahogy mindig ő volt a KÖLTŐ. Korántól szerettem pengeéles sorait, a fájdalomban születő erőt, a keményen koppanó szikár szépséget, és a néha elsimuló homlokráncok mögül előbukkanó játékosságot. Érteni sokáig nem értettem (s ez gyakran ma is így van, a 100% ebben a témában kizárható), de mindig megérintett.
Bár általában nem szeretem, ha a verseit szavalják - sosem úgy szól, ahogy én azt belül hallom -, de Vecsei H. Miklós önálló estjéről csak jót hallottam.
A darab több mint két órás tömény dráma, minimalista díszletben (Vecsei Kinga Réta munkája), minimális mennyiségű kellékkel. Éppen ezért maximális figyelmet igényel, minden szó, gesztus, leheletnyi szünet jelentőséggel bír (bevallom, én 10-15 perccel a vége előtt már csak komoly erőfeszítések árán tudtam koncentrálni). Vecsei H. Miklós saját bevallása szerint 4-5000 oldalnyi anyagból állította össze a darabot, egészen különleges érzékkel egybeszőve verssorokat, analitikus ülések után született írásokat, életrajzi elemeket különböző szerzők tollából (József Jolán, Asperján György). Átvette Asperján híres életrajzi regényének (Fogadj szívedbe) szerkezetét, stációkra bontva a költő életét, s gyanítom, őt is elbűvölte Asperján "József Attila-megfejtése" - magam is hajlamos vagyok az őáltala összerakott képet hitelesként elfogadni.
Gyönyörűen felépített darab, gördülékennyé fésült szöveg-részletekkel, milliméteres pontossággal megrajzolt történet-vezetéssel, rendkívüli színészi teljesítménnyel. Vecsei kikerült számos csapdát is: nagyon ritkán támaszkodott az ismertebb versekre, s ha mégis, sosem szavalta őket, előadásában József Attila verssorai személyes gondolatokká, érzelmekké váltak; elegánsan, érzékenyen mutatta meg a költő fájdalmát, a külvilág egyre fenyegetőbb rettenetéből és saját veszteségéből táplálkozó démonait: a végleges magányt és meg nem értettséget; sikerült a József Attilában rejtőző bántalmazót, a nárcisztikusan toporzékoló gyereket úgy megmutatnia, hogy megőrizte szerethetőségét, önző báját, szellemi nagyságát. Nem használta ki, nem tette olcsó látványossággá József Attila féktelen szexualitását, fokozatos szétesését, az őrület eluralkodását.
Finom volt, elegáns, érzékeny és szép. S ha van valami, amitől nekem nem tökéletes ez a darab, az talán éppen ez. Vecsei H. Miklós elegáns, érzékeny és szép, vélhetőleg az "anyatejjel magába szívott" intellektussal, veleszületett és tanult jó ízléssel.
Az én József Attilám nem ilyen. Nyersebb, erőszakosabb, sarkosabb. Az eleganciáért és arányérzékért véres verejtékkel megküzdő, verseit megszállottan a tökéletességig csiszoló, csalódottságában agresszívan tomboló, majd kisgyerekként bocsánatért síró, környezetét egyfolytában manipuláló, magas hőfokon izzó lélek. Mint aki folyamatosan kísérti az őt szeretőket, hogy újra és újra megkapja azt a borzalmas verést, amit kisfiúként az édesanyjától kapott - hátha egyszer nem ugyanaz lesz a történet vége.
Ha az lenne a darab címe, Mondjad Hasikám - akkor tökéletes lenne. Az előadás beszippantott, elvarázsolt, lenyűgözött, láttam a fájdalmat, a vergődést, láttam a szépség koldusát. Vecsei H. Miklóst. De egy kicsit elvesztettem József Attilát.
Értékelés: rendkívüli, mindenképpen meg kell nézni. Ha valaki nem kedvelte, vagy nem ismerte József Attilát, a költészetét, az életét, azért. Ha ismerte és szerette, és kíváncsi arra, mit mutat meg belőle és magából egy igen fiatal, igen tehetséges és igen sokoldalú fiatalember, akkor azért. Nem könnyű rá jegyet kapni, de kitartó munkával lehetséges.
