HTML

körülöttemavilág

Mozi, színház, koncert, kiállítás....Komolyzene, kirándulás, műemlék. Egyszóval kultúra, ahogy én látom. Hátha téged is érdekel. Mert még nem láttad, vagy ha mégis, neked is van róla véleményed :)

Friss topikok

Címkék

2018 Sundence Film Festival (1) abszurd (1) agresszió (1) aktivizmus (1) anarchista színház (1) angol királynő (1) asszertivitás (1) autizmus (1) Bajazzók (1) balett (1) Bizet (1) bosszú (1) botrány (1) Bretz Gábor (1) bűn (1) Carmen (1) cigányok (1) Csajkovszkij (1) család (1) csicskáztatás (1) Danis Lídia (1) Délibes (1) drog (1) Elfogadás (1) elfogadás (1) emberkereskedelem (1) emlékezés (1) Emma Stone (1) empátia (1) Erkel Színház (4) erőszakmentes kommunikáció (1) erotika (1) fájdalom (1) felelősség (1) féltékenység (2) Figeczky Bence (1) függőség (1) Gershwin (1) Guelmino Sándor (1) hajléktalan (1) hatalom (1) határszabás (1) Horthy-korszak (1) hős (1) humor (1) Jászai Mari Színház (1) jazz (1) kegyencnő (1) kisebbség (1) Kiss Ferenc (1) kiszolgáltatottság (1) komédia (1) koncentrációs tábor (1) koncertszínház (1) krízis (1) LMBTQ (1) Majgull Axelsson (1) marihuána (1) Marshall Rosenberg (1) másság tisztelete (1) megbocsátás (1) Mengele (1) Mester Viktória (1) MTA (1) művészet (1) nemzeti dohánybolt (1) Oberfrank Pál (1) Olivia Colman (1) opera (1) Oscar-díj (1) Parasztbecsület (1) párkapcsolati erőszak (1) Pogány Anikó (1) politikai paródia (1) Porgy és Bess (1) Rachel Weisz (1) rasszizmus (1) rokokó (1) rs9 (1) sanyargatás (1) svédország (1) szabó kimmel tamás (1) szenvedély (2) szerelem (1) színház (1) táncművészet (1) TAO (1) Tatabánya (1) testvéri szeretet (1) tragikus szerelem (1) Tuza-Ritter Bernadett (1) védelem (1) vendetta (1) virtuóz (1) vitakultúra (1) Yorgos Lanthimos (1) zsidótlanítás (1) Címkefelhő

EGY NŐ FOGSÁGBAN (A Woman Captured) - magyar dokumentumfilm, 2017

2019.04.13. 18:32 dasilva64

ma12.jpgma11.jpgTuza-Ritter Bernadett eredetileg egy ötperces egyetemi (Színház- és Filmművészeti Egyetem) "házifeladatot" szeretett volna leforgatni Marisról, akit egy korábbi munkája során ismert meg. Nem is gyanakodott, hogy a látószögébe került családnál látott, korán öregedő, ötvenkét évesen néha hetvennek látszó, szótlan, törődött, szorgos asszony tulajdonképpen rabszolga.

Engedélyt kapott a Marist "befogadó" családtól, hogy leforgassa a pár perces kisfilm anyagát, ám a valóság felülírta az eredeti szándékot - Bebi minden egyes leforgatott filmkockával közelebb került Marishoz, személyes involválódásával arányosan egyre tágította a film kereteit (másfél órás nagyfilmre), míg végül a távolságtartó, leíró, balladai dokumentarista megközelítést csak látszólag megtartva ő maga is átváltozott őrangyalba oltott bűnügyi tudósítóvá.

Maris ugyanis az egyik legvisszatetszőbb bűnelkövetés áldozatává vált: emberkereskedelem és személyi szabadság megsértése sanyargatással, mentális, verbális, fizikai bántalmazással, hivatalos eljárás színlelésével - amely bűntettet a legnehezebb tetten érni, vagy rajta jogi elégtételt venni.

ma1.jpgA film nagyon intim, szinte zavarba ejtően bensőséges pillanatokkal kezdődik - Maris alszik. Arca ártatlan és szinte kisimult, amit a környező világ realitására való ráébredés lassan széttördel. Kávé, cigi, libaetetés, reggelikészítés, a háziasszony ébresztése, a gyerekek útnak indítása után jöhet a ház takarítása, főzés-mosás, majd indulás a gyárba, dolgozni. Maris napi 10-12 órát dolgozik, nincs hétvégéje, szabadnapja, nem kap fizetést - a gyárban keresett pénzt is le kell adja -, nem kap rendesen enni, nem kap kimenőt - még a boltig sem -, de legfőképpen nem kap dicséretet, vagy emberi szót. Eleinte a távolságtartás a rendező és közte jól érzékelhető: Maris nem nagyon néz a kamerába, csak teszi dolgát gépiesen, Bernadett kérdései is főképp technikai jellegűek, nem érintenek kényes témákat. Ám egyre több, kérdések nélkül is nyilvánvaló helyzet világít rá a riasztó valóságra: Maris ebben a házban rabszolga. 

Eta, az arcát nem, de a házát, szolgáit, saját ügyesen elrendezett életmódját büszkén vállaló özvegyasszony furcsán tér ki Bernadett kérdései elől. Válaszai kísértetiesen emlékeztetnek a 19. századi rabszolgatartók érveire: Maris, Peti és Laci (mert hárman dolgoznak neki) kapnak kosztot, kvártélyt, cigarettát-kávét korlátlanul, lám nem nyomasztják őket az önálló életvitel, gazdálkodás gondjai... Mozdulatai, szavai jól érzékelhetően kontrolláltak, tisztában van a kamera jelenlétével - éppen ezért elborzasztó időnként a hangnem, amit Marissal szemben megenged magának. Nem kétséges, vannak ennél sokkal kegyetlenebb megnyilvánulásai, Maris utal is rá, nem véletlenül van sínben a karja - asszonya nyilván a saját érdekében oktatta rendre.

ma2.jpgLassan bomlik ki Maris története, szép, hosszan kitartott képeken nyugszik a kamera: Maris arca a vonaton utazva, a gyári kávészünetben, a telefonra koncentrálva; keze mosogatás, varrás, cigaretta-sodrás közben. Lassan már mi is ismerősnek, talán egyre szebbnek is látjuk a ráncoktól széttördelt  arcot, a szomorú, nagy barna szemeket. S ahogy a rendező, úgy mi is egyre kevésbé tudunk távolságot tartani, egyre jobban sürgetnénk: tegyen valamit, meneküljön, szabaduljon, ne hagyja magát, hiszen van miért küzdeni. Marisnak ugyanis van valamije, ami sok hasonló sorban tartott, különösen idősebb embernek nincsen: motivációja. Tizenéves, kiskorú lánya várja egy otthonban.

ma6.jpgTuza-Ritter Bernadett igen bölcsen nem siettette a döntést. Jól tudta, a külső nyomásra meghozott elhatározás gyakran végződik visszatáncolással, a siker záloga az erős belső elköteleződés. Nem beszélte rá Marist a szökésre, de jelenléte, a fokozatosan kiépített bizalom megteremtette azt a közeget, amiben az asszony, minden bátorságát összeszedve nekiindult a fenyegetően idegen nagyvilágnak. 

A film egyik nagy erőssége az érzékeny, intelligens ábrázoláson túl, hogy rávilágít arra, miért bántó, érzéketlen, és tapintatlan minden áldozathibáztató kérdés. Minek ment oda? Miért nem jött el? Miért nem szólt a rendőrségnek? Miért nem kért segítséget? 

ma7.jpgMaris dolgozni ment oda. Először máshova, ahol egyszerűen bezárták, bántalmazták, kiverték minden fogát. Kórházba került, ott találkozott Etával, aki felajánlotta segítségét. (Addigra Maris családja szétesett, rokonai nem voltak, akikhez fordulhatott volna.) Az első időkben egyértelműen jobb lett a helyzete, ám lassan teljesen kiszolgáltatottá vált. Ha a rendőrséghez fordul, nincs tettenérés, nem tud máshová hazamenni, egyértelmű, hogy ez a lépés csak további bántalmazást von maga után. (Ráadásul a család az ő nevére számos hitelt vett fel, amiket senki nem fizetett vissza - törvényileg helyzete ma sincs rendezve ez ügyben.) Amikor végül elszánta magát a szökésre, annyi pénze volt csak, amit egy havi munkájáért kapott, nem volt hová mennie, nem volt kihez fordulnia.

Ebből ízelítőt kapunk a filmen is, szökése után felhív egy krízisvonalat, ahol azért nem foglalkoznak vele, mert nem családon belüli erőszak áldozata. A hajléktalanszállón szerencsére befogadják, meg is kérdezik, fél-e, keresheti-e valaki - de naivitás lenne azt hinni, az áldozat iránti aggodalom vezérli a kérdezőt, épp ellenkezőleg. Felhívják a figyelmét, ha az utána kutatók botrányt csinálnak, abból neki lesznek kellemetlenségei. Nehéz elképzelni, hogy Tuza-Ritter Bernadett tényleges, kézzel fogható segítsége, támogatása nélkül Maris - a legerősebb elhatározás mellett is - képes lett volna-e kitörni.

ma10.jpegPillanatnyi adatok szerint több mint harmincötezer ember él ma Magyarországon modern kori rabszolgaságban, 2013-ban tartottak is egy workshopot Az emberkereskedelem áldozatainak speciális helyzete hazai és külföldi példák alapján címmel a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalban, az Európai Parlament irányelveit figyelembe véve. Több pontban vázolják a segítségnyújtás lehetőségeit, többek között kívánatosnak tartva "legalább az áldozat megélhetését biztosító életszínvonal lehetővé tételét (megfelelő és biztonságos elhelyezés és anyagi támogatás, orvosi ellátás, pszichológiai segítségnyújtás, tanácsadás)".  Szép szavak, kevés valódi tett. Éppen ezért a film alkotói kampányt indítottak az emberkereskedelem ellen, valódi hathatós segítséget is ajánlva a rászorulóknak.

ma5.png

ÉRTÉKELÉS: különleges, "must-see" film. Fájón szép, egyszerre megható és felháborító, elborzasztó és hitet adó. Jó volt látni a rengeteg fiatalt a moziban, nagy élmény volt részt venni a vetítés utáni beszélgetésben a rendezővel, megtudni a háttér-információkat. Tuza-Ritter Bernadett megérdemelte a nemzetközi elismeréseket, mind tartalmilag, mind formailag különlegeset alkotott. Kiemelkedő pillanat volt például, amikor "könnyben úszott", elhomályosult a kamera szeme, vagy amikor zsigerileg rettegtünk együtt Marissal a meneküléskor. A kamera mozgása, a látószög szűkülése, a zene fokozatos erősödése rendkívül jól érzékeltette a lelkiállapotát. Felemelő a film vége, a kis család sorsának jelzésértékű követése. De amit szívből köszönök minden résztvevőnek, az a remény egyre erősödő jelenléte.

15 komment

Címkék: hajléktalan kiszolgáltatottság emberkereskedelem krízis csicskáztatás sanyargatás Tuza-Ritter Bernadett 2018 Sundence Film Festival

A bejegyzés trackback címe:

https://korulottemavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr5014762280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ad Dio 2019.04.14. 11:25:13

Ezek tényleg szörnyű helyzetek, de a legszörnyűbb az, hogy a feloldásuk szinte lehetetlen.

Vegyük az említett esetet egyik alternatív kimenetelét: a rendőrség érdemben foglalkozik a kérdéssel, a rabszolgatartót bebörtönzik, a rabszolgákat "szabadon engedik". Szabadon?... De hova? Hát az utcára. Azok az emberek, akik ilyen helyzetbe kerülnek, nem véletlenül kerülnek bele, hanem azért, mert sajnos az önmenedzselési képességük hiányos, alacsony szintű. Marad az utca. Ott pedig nemhogy cigi-kávé meg nincs, de étel meg fedél sem. Vajon tényleg jobb ez a megoldás? Mi lenne az igazi megoldás? Van-e igazi megoldás?

Picit pesszimista vagyok... vagy csak realista.

Az oktatás, a gyermekvédelem az egyetlen amiben perspektívát látok ebben a kérdésben. OTT még lehet valamit tenni. Egy gyámoltalan felnőttel már szinte lehetetlen csodát tenni. Szinte...

Ettől függetlenül szívből remélem, hogy Maris élete jobbra fordul majd - jelentsen ez akármit is.

Nem anyja Nikolics..Nikolicsné az anyja ! 2019.04.14. 11:30:48

@Ad Dio: A filmben szereplő nőt a kórházban környékezte meg a rabszolgatartó család..

Nem anyja Nikolics..Nikolicsné az anyja ! 2019.04.14. 11:34:44

@Ad Dio: Én láttam a filmet. Tulajdonképpen egyfajta happy enddel végződött. Egy takarító cég alkalmazásába került végül.

Almandin 2019.04.14. 13:40:57

@Ad Dio: Nem biztos, hogy sokan azért kerülnek ilyen helyzetbe, mert rossz az önmenedzselési képességük. Vannak olyanok is, de általában a hajléktalanokat, szenvedélybetegeket hálózzák be ezek a bűnbandák. Ha valaki az utcán él, akkor első hallásra jobbnak tűnhet az ilyen ajánlat. Alkoholistákat gyakran a kocsmában a kocsmáros hálóz be, felajánlanak egy vevőt a lakására (mivel korábban naivan elsírta a kocsmárosnak az anyagi gondjait), de a lakás árát nem kapja meg és beköltöztetik rabszolgának valakihez.
Másrészt a háztartási alkalmazotti munkaköröket komolyan szabályozni kellene, hogy ne legyenek visszaélések. Semmi baj nincs azzal, ha valaki a háztartásába segítőt vesz fel, de ahhoz senkinek nincs joga, hogy az alkalmazottját rabként tartsa. Ha jól szabályozott lenne az ilyesmi, sok szegény ember lakhatása és munkája megoldott lenne.

dasilva64 · https://www.facebook.com/korulottemavilag 2019.04.14. 13:47:19

@Ad Dio: a filmből kiderül, jobbra fordult :) De bizony nagyon komoly belső erőre és külső, személyre szabott támogatásra is szükség volt hozzá.

dasilva64 · https://www.facebook.com/korulottemavilag 2019.04.14. 13:51:20

@Almandin: Sajnos az a megfigyelésem, hogy sokszor a filmben látható-hallható hangnemben beszélnek a nem rabszolga, tehát fizetett, gyakran jól megfizetett háztartási alkalmazottakkal is. Sokan gondolják, hogy pénzzel megvették a megalázási szabadságot is.
Ennél is rosszabb, hogy sokan a saját gyerekükkel, anyjukkal, idős rokonukkal beszélnek-bánnak így. Mert megtehetik, és mert ettől érezhetik többnek magukat.

dasilva64 · https://www.facebook.com/korulottemavilag 2019.04.14. 13:53:22

@Nem anyja Nikolics..Nikolicsné az anyja !: szerintem nem is egyfajta, hanem határozott happy enddel végződött. Egy kiszolgáltatott, rabságban tartott asszony újra dönthet a saját sorsáról, amiért megdolgozik, azt ő oszthatja be, és a családját is visszakapta részben. De legfőképp az emberi méltóságát.

Almandin 2019.04.14. 14:04:30

@dasilva64: Ez nagyon szomorú jelenség. Sok a hatalmaskodó, nárcisztikus ember. Amúgy sok magyar munkahelyen alázza a főnök a beosztottját, még irodában se ritka. Sajnos nálunk sokan úgy gondolkodnak, hogy aki-szerintük-lejjebb van a rangsorban, azt megalázhatják.

marczy 2019.04.15. 01:06:35

Akik az önmenedzselési képesség hiányáról papolnak, azért nézzenek már bele a magyar valóságba. Egy kukkot nem tanítanak erről az iskolában, tehát aki nem eleve olyan adottságokkal meg családi háttérrel születik, az megy a levesbe. Motivációrombolásban meg a magyar oktatási rendszer világbajnok.
Csicskákat nevel, alattvalókat. Miről beszélünk még? A nulláról kellett volna 1989-ben felépíteni...

És igenis vannak helyzetek, amelyekből ma Magyarországon külső segítség nélkül felállni lehetetlen. Mégoly erős belső motiváció is kevés lehet hozzá: ez szükséges (ha nincs, valóban gyakori a visszatáncolás), de nem elégséges, fontos egy jó közösséghez tartozás, ahol végre nem ítélik el a bajba jutott embert, hanem empátiával közelítenek hozzá, és ha a bizalom kiépült, akkor jöhet a konkrétabb segítség, de nem erőltetve.

dasilva64 · https://www.facebook.com/korulottemavilag 2019.04.15. 11:17:09

@marczy: mélyen egyetértünk - sajnos a mai magyar társadalomban a szolidaritás, az együttérzés, a bizalom egyre ritkább kincs. Én azért bízom a fiatalokban, a következő generáció(k)ban :)

Almandin 2019.04.15. 17:07:22

@marczy: Egyetértek. Ráadásul a mélyszegénységben élő emberek kisgyerek koruktól a kiszolgáltatottságba nőnek bele. A képzettebb emberek jobban megtanulják az érdekeiket képviselni (többnyire), ráadásul nem alapszintű megélhetési problémáik vannak. Könnyű a fotelből ítélkezni pl. egy hajléktalan felett, hogy "miért olyan hülye, hogy elfogad egy ilyen ajánlatot", de ha valaki éhezik, fázik, könnyen bedől ennek. Ha valaki ezt nem élte át, nehéz elképzelni.

Almandin 2019.04.15. 17:19:25

@dasilva64: Én nem bízom bennük. A szolidaritás egyre csökken. A mai fiatalokat többnyire a pénz, a presztízs, a márkás cuccok érdeklik. Elég belehallgatni egy beszélgetésbe a buszon, a fiatalok többsége nagyon trágár stílusban beszél, ez a norma. Házasságra is egyre kevesebben gondolnak, a gyors, rövid kapcsolatok felé megy a tendencia-az emberek egyre inkább árucikkek lesznek.
A modern kori rabszolgatartás nemcsak hazai jelenség. Sokszor jól hangzó külföldi munkaajánlatok is ezt fedik. Már tájékoztató weboldalak is vannak erre, sokan ugyanis rabszolgamunkából gazdagodnak.
nehagyd.hu/cikkek/a-kizsakmanyolas-formai/munkacelu-kizsakmanyolas
Sajnos azért is terjed ez, mert sok munkáltató extraprofitot akar, és emiatt nem átall rabszolgákat tartani. Mivel egyre több ilyen eset van, a munkakeresés is veszélyesebb, mint 10-20 éve. Már nemcsak a mélyszegényeket vagy a táncosnőnek jelentkező lányokat fenyegeti ez a veszély, hanem a társadalom széles rétegeit.

dasilva64 · https://www.facebook.com/korulottemavilag 2019.04.16. 08:40:45

@Almandin: azért én maradok a fiatalokban bizalomnál - mert mi másban bízhatunk? Olyanok, mint az idősebbek voltak fiatalon: sokfélék, sokféle érdeklődéssel. Máshogyan élnek, mint a szüleik, de rengeteg fiatal érzékenyen fordul a világ felé - ahogyan a film rendezőnője is :)

Almandin 2019.04.16. 21:44:59

@dasilva64:A rendezőnő csak egy a fiatalok közül, bizonyára nem átlagos ember. Azt cáfolom, hogy a mai fiatalok olyanok lennének, mint az idősebbek voltak annak idején. Néhány évtizede még nagyobb volt a társadalmi szolidaritás. Aki ma 20 éves, az már a kapitalizmusban és a fogyasztói társadalomban nőtt fel, plusz nagyon liberálisan nevelték. A szülők nem szoktatták le őket pl. a mocskos beszédről, az idősebbek viselkedését még jobban szabályozták anno. Plusz a mai fiatalok gyerekként is túl voltak kényeztetve, a tárgyak terén mindent megkaptak, így magas az igényszintjük. A fogyasztói társadalom is arra nevelte őket, hogy minden a külsőség, a pénz, az anyagi javak. Ezért van ma szegényutálat, sőt, idősutálat is (az öreg nem szép, beteg, nincs pénze divatos, márkás cuccokra, sok fiatal már látni se szereti őket).
Akkor lehetne a fiatalokban bízni, ha úgy lennének nevelve, hogy a jövő reménységei lehetnének. De ma már lassan az is gyermekbántalmazásnak számít, ha egy felnőtt rászól egy gyerekre. A gyerekek többsége már nem is köszön, nem fogadja a köszönést. Én azt látom, hogy az európai kultúra hanyatlik, egy hedonista, felszínes, trágár életszemlélet az uralkodó napjainkban.