HTML

körülöttemavilág

Mozi, színház, koncert, kiállítás....Komolyzene, kirándulás, műemlék. Egyszóval kultúra, ahogy én látom. Hátha téged is érdekel. Mert még nem láttad, vagy ha mégis, neked is van róla véleményed :)

Friss topikok

Címkék

AZ ÁLARCOSBÁL - Verdi nagypapa a sztár-rendező unoka szemével, Erkel Színház, Budapest

2018.05.03. 18:59 dasilva64

al3.jpg1792-ben III. Gusztáv svéd királyt a stockholmi Operaházban, egy maszkabál ideje alatt a sorshúzással kijelölt merénylő, Anckarström kapitány orvul hátba lőtte.  Gustavo furcsa király volt: imádott utazni, háborúzni, hódítani. Gyűjtötte a műtárgyakat, a korabeli celeb-barátokat, az élményeket.

Támogatta a kultúrát, a hajózást, a bányászatot, a polgárosodást. Miközben szívén viselte a parasztok körülményeinek javítását, a szociális háttér-intézmények fejlesztését, jottányit sem mozdult a demokrácia felé, sőt, folyamatosan nyirbálta nemessége mozgásterét.  Egy évvel azután, hogy a francia királyi párt sikertelenül próbálta kimenekíteni a forradalom gyilkos dühe elől, maga sem kerülhette el végzetét.

Verdi alig hetven évvel később írta meg egyik legérdekesebb operáját Eugéne Scribe librettója alapján. Ám a cenzúra miatt az eredeti történetet át kellett helyezni Stockholmból Bostonba, király helyett pedig "csak" egy grófi kormányzó öletik meg. Nem csak a váltakozó helyszín és főszereplő teszik érdekessé a művet, zeneileg is roppant változatos, a legmélyebb emberi drámák mellett megjelenik a humor, a Mozartot idéző vígoperai dallamvilág csakúgy, mint az ezotéria, a  baljós szellemhangok különös igézete. Ritkaság az is, hogy egy társadalmi-szerelmi drámában a két férfi szereplő - akik természetesen versenytársak egy női szívért folytatott harcban - alaphelyzetben ne ellenség, hanem jó barát legyen.

al2.jpgAz álarcosbál tehát érdekes alapanyag, sokrétű és izgalmas felszín alatti szövedékekkel, különleges vizuális lehetőségekkel. Fabio Ceresa új, ígéretes csillag az operarendezés egén, 2016-ban elnyerte a legjobb fiatal operarendező címet Londonban. A magyar operajátszásra igazán ráfér egy kis frissesség, reményteli várakozással üldögéltem hát a nézőtéren. Sajnos rögtön az első kép nyilvánvalóvá tette, ez nem az én előadásom lesz. A függöny felemelkedése után egy második "függöny" nézett velünk farkasszemet: Krisztus keresztről levett, összetört teste, óriás festményként... Mindjárt sejtettem, barokkos-rokokós, a hagyományoshoz közelítő előadás lesz, didaktikus üzenetekkel. 

al9.JPGCeresa egy interjúban azt mondta, számára (és minden olasz számára) Verdi olyan, mint egy nagyapa. "...nem döntés kérdése, hogy szereted vagy sem, egyszerűen szereted, bármi is történjen." Rendezésén is ezt érzem. Egy jó ember tiszteli a nagyapját, csak a szépet, a bölcset, az értéket látja benne. Ha megemlékezik róla, szinte csak hagyománytisztelő, alázatos, ünnepélyes, érzelmes gondolatok merülnek fel benne. Tetteit, kalandjait, szerelemeit, történeteit bírálat nélkül, idealizáltan idézi fel. Emléktárgyait súlyos bársonyba csomagolva őrzi, s amikor elővesz egyet-egyet, lefújja róluk a port, ami aztán aranycsillámként száll a levegőben.

al1.jpgAhogy Az álarcosbál szereplőinek fenséges ruhakölteményeit lepi el a csillámpor. A színpadképet furcsa kettősség uralja, Tiziano Santi puritán díszletét elképesztő szín- és anyagbőség ellensúlyozza - amúgy is van egy olyan érzésem az utóbbi években, hogy az Operaház kapcsolati rendszerében igen előkelő helyen állhat egy varroda, vagy egy méteráru-kereskedés. Hihetetlen tobzódását látjuk drágábbnál drágább, kilószám gyöngyözött, hímzett, raffolt, uszályos selyem-taft-organza-csipke-bársony költeményeknek. A ruhák ragyogó színei természetesen bírnak valamiféle egyszerű, felszínes jelentéssel (király: bíbor, udvaroncok: szürke, Amélia: ártatlan víz-kék, varázslónő: ezüst-fekete, álom: csillogó fehér, halál: súlyos-fekete), de komolyabb színszimbolikáról nem beszélhetünk.

al8.JPGÉrthetetlen a helyszínek átszabása is. Vajon hogyan és miért lett a cigány varázslónő kunyhójából hátborzongató Walt Disney-bálterem, vagy a temetőből (más szövegváltozat szerint akasztottak hegyéből) parázna párokkal és prostituáltakkal tömött, kínai üzemeltetésű rokokó drogtanya. Bár ha arra gondolok, hogy a varázslónő eksztázisba esése leginkább egy, a húszas években forgatott, idegesítően patetikus, feleslegesen hadonászó emberekkel teli néma horrorfilmre emlékeztet, valamint hogy ugyanekkor Európa egyes városaiban még mindig hemzsegtek az ópiumbarlangok, akkor ez lehetne egy koncepció. De sajnos ebben az előadásban csak koherens koncepció nélküli, vizuális orgiába fajuló, időnként a szereplőket méltatlan és nevetséges szituációkba kényszerítő jelenetek sorát látjuk.

al10.jpgVerdi zseniálisan elegyítette a vígoperák Mozarti világát a legmélyebb drámával, de zenei humora nem igényli, hogy időnként bohócbetétté silányítsák (Főbíró parókájának dobálása). A dallamok érzelmi gazdagsága könnyen elveszíti kifejező erejét, ha az énekesek hanyatt fekve, a nézőtérnek háttal, szinte ívbe hajolva kénytelenek áriázni; ha a nem éppen tinédzser, és nem is akrobatikus testfelépítéssel megáldott szereplőknek ügyetlenül és csöppet sem sikkesen kell valami fura baldachinos dobozba felkászálódniuk (ahogy én szoktam az úszómedencéből kievickélni); ha a hősszerelmes király nem tud ebben a dobozban teljesen kiegyenesedni, mert a tető túl alacsony... Kifejezetten kellemetlen volt nézni vergődésüket. 

al4.jpgAz operai színjátszás ráadásul túllépett már azon a színvonalon, hogy felnőtt, épelméjű emberek az egymás iránt érzett szerelmüket kizárólag térdepelve, egymás kezét szorongatva, vagy hirtelen a földre heveredve, fejüket a másik ölébe hajtva tudják érzékeltetni. Arra már jelzőket sem nagyon mondanék, amikor a hős a szívét markolássza, miközben azt énekli: szívembe zártalak, majd az elvesztem szöveg alatt a baldachin oszlopát ölelgeti, hogy végül centiről centire  az oszlopba kapaszkodva a földre csússzon. 

Végül keretnek megkapjuk még az álom és a halál angyalait (ha úgy tetszik, ógörög isteneit: Hüpnoszt és Thanatoszt) csillogó fehér illetve fekete tüllbe burkolva, szárnyakkal, koponyával, hogy ki tudja mit üzenjenek  álomról, bűnről, áldozatról, megnyugvásról, megváltásról. Ha valaki esetleg nem vevő a Jézusos verzióra.

al5.jpgHogy mégis élvezhető a darab, az elsősorban Verdinek és az énekeseknek köszönhető. Fekete Attila Gustavo-ja telitalálat, az énekes karaktere, hangi adottsága remekül illik a király ambivalens, hol szerethető, hol fennhéjázó, vívódó szerepéhez. Sümegi Eszter embert próbáló küzdelemmel verekszi át magát a fizikai kihívásokon, hogy gyönyörű hangja mellett átadjon valamit Amélia hűségében állhatatos, ám tehetetlenül a szerelem felé sodródó, ellenállni és mégis elbukni vágyó érzelmi hullámzásából. A legerősebb szereplő ebben az előadásban mégis Alexandru Agache Renato-ja - bársonyos baritonja, erőteljes színpadi jelenléte még az előnytelen sötétkék selyemöltözékkel nehezítve is lenyűgöző. Nem hiába ő volt az egyetlen, akit a közönség a harmadik felvonás közepén vastapssal jutalmazott. Oscar szerepében Szemere Zita tündökölt, Fodor Bernadett pedig, mint Ulrica, a varázslónő, ilyen hangi teljesítmény mellé megérdemelt volna egy kevésbé cirkuszi rendezést.

Értékelés: Zene, énekesi teljesítmény: jó. Rendezés: gyenge. Színpadkép, vizualitás: közepes. Átlag: közepes. Erre az előadásra fokozottan igaz, a kevesebb sokkal több lett volna. A mondanivaló egyszerűen belegabalyodott, majd végleg eltűnt az uszályok, baldachinok, kalpagok, köpönyegek, tüllszárnyak, ezüstporos organzafelhők fullasztó forgatagában...

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://korulottemavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr6213884964

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Girhes Joe 2018.05.04. 01:41:14

Na, akkor most fogok mondani a modern haladó lélek számára valami sokkolót: klasszikus darabot klasszikus díszlettel kell rendezni, különben ki lesz herélve. Ha valaki modernet és kortérsat akar látni, az lesz szíves kortárs darabot nézni. Nekem a halálom az a bizonyos "aktualizálás".

párka 2018.05.04. 05:44:09

Nem beszélve arról, hogy az énekesi és a zenekari/karmesteri teljesítmény méltatása nem a "mellékesen megjegyezve" részbe kellett volna kerüljön. Ettől akár még a jórészt egyéni ízlést tükröző kifogáshalmaz is hitelesebb lett volna. Így csak számomra érthetetlen dühös fikázás marad. További szép operaélményeket kívánok a szerzőnek:-)

dasilva64 · https://www.facebook.com/korulottemavilag 2018.05.04. 09:17:21

@párka: Ez egy szubjektív élmény. Nekem az opera színpadi műfaj, a zenekar-karmester akkor érdekes, ha "észreveszem" - ha hibázik, szétesik. Az énekesek teljesítménye pedig nem csak hang, hanem színészi játék is. Sok olyan opera előadást láttam, ahol a jó rendezés, remek színészi játék kárpótolt az esetleges hangi hibákért, ha tökéletes minőséget szeretnék hallani, akkor meghallgatom lemezről, vagy inkább koncert formában.
Számomra az opera zenés színház, nem csupán áriák és kórusok halmaza, de elfogadom, ha valakit kevéssé érdekel a rendezés, vagy a díszlet. És nem dühös vagyok, csak csalódott, egy sztár-palántától ennél egységesebb, gondolatébresztőbb előadást vártam. Mindemelett örülök, ha tetszett, a szép oprea-élmények pedig szerencsére mindig megvannak, szívből ajánlom a Lammermoori Luciát Kolonits Klárával például. :)

dasilva64 · https://www.facebook.com/korulottemavilag 2018.05.04. 09:22:36

@Girhes Joe: Fura, éppen ez az egyik problémám, hogy ez a rendezés bizony nem modern, maximum modernkedő, látszólag klasszikus, ám mégis "kiherélte" az eredetit az indokolatlan, felesleges és érthetetlen átírásokkal, ezotérikus angyal-sétálgatásokkal, kínai ópiumbarlanggal, stb. Sokkal jobb lett volna, ha klasszikus. Vagy kortárs. De ez egyik sem volt. Az, hogy valakinek tetszik vagy a kortárs rendezés, az ízlés kérdése, mindegyiknek van létjogosultsága, nem hiszem, hogy van értelme bármilyen művészeti megnyilvánulás stílusát kizárni valahonnan. De van színvonalas és kevésbé színvonalas minden stílusban, nekem ez az utóbbi volt.

MakkZs 2018.05.04. 11:19:29

Rengeteg mindennel egyetértek, én sokat néztem, és megbocsájtóbb voltam - de irigylem, hogy ilyen röviden sikerült összefognod. Nekem 12 oldal lett, a kutya se fog ennyit figyelmesen elolvasni, de hát mindegy...Az előadást a darab miatt így is meg fogják nézni, hogy rengeteg hibája van a rendezésnek. mezeinezo.blog.hu/2018/05/04/opera_erkel_ha_az_alarcok_lekerulnek_alarcosbal-sorozat_2018_aprilis

dasilva64 · https://www.facebook.com/korulottemavilag 2018.05.04. 23:44:44

@MakkZs: Én azért igyekeztem elolvasni...:) Hogy rövidebb lett, az annak is köszönhető, hogy az egész "itt-a-király-hol-a-király" bénázást a jósnőnél kihagytam, pedig lett volna nekem is véleményem arról, hogy nem vesznek észre valakit rikító lilában :D Ahogy zavart az olcsó műanyag keretben olcsó fotók megjelenése a harmadik felvonásban, és azt komoly hibának tartom, hogy a festőállványon csomagolópapír szakad fülsértő hangon. Az angyalok nekem erőltetettek és túlcicomázottak voltak (legalább ők lehettek volna tényleg más-világiak). Nagyon szépen jártad körül a zenei teljesítményeket, és mélyen egyetértünk abban, hogy a színház hiánya sokat levon az élvezetből. Ám a közönség nagy többsége azért jár operába, hogy azt a 2-3 áriát, kórust, zenekari rész meghallgassa, szép ruhákat lásson, a saját jól artikulált mondanivaló hiánya minálunk nem feszít sokakat. Köszönöm a linket, eztán olvasód leszek :)

MakkZs 2018.05.04. 23:51:20

Én köszönöm az olvasást. Nemigen szoktam belinkelni a bejegyzésemet, de most valahogy megtettem, mert úgy megörültem, hogy végre be tudtam fejezni. Bele se akartam fogni, mert éreztem, hogy túlírom majd és ezt így a kutya se fogja elolvasni, megosztani meg pláne nem. De jó ez így. - Én minél többet nézek valamit, annál inkább szükségét érzem a részletezésnek, bár tudom, hogy sokkal többet érne a tömörség. Van, aki nyilván 2 mondatban elküldi az alkotókat a fenébe, míg másoknak valóban csak az éneklés számít, és tényleg tetszett nekik ez a rendezés is, mert láttak rosszabbat.(Kaptam már ilyen véleményt, hogy "de a Trubadúr rosszabb volt".)- De hol vannak azok a mások, akiknek a logikátlanságok nem zavaróak, csak ez a kérdésem. Hol az a bizonyos elképzelt néző? - Nekem a fiatalabb és idősebb ismerőseim egyformán megakadtak, és TELJES kárpótlást az opera törzsnézőknek sem jelentettek a kosztümök.

dasilva64 · https://www.facebook.com/korulottemavilag 2018.05.05. 00:01:27

@MakkZs: volt szerencsém olyas valaki mellett ülni, aki ért a színházhoz, de inkabb a hagyományos rendezéseket kedveli. Bizonyos jeleneteknél akkorákat sóhajtott, hogy szinte éreztem a fizikai fájdalmát. Azt mondta a végén, olyan volt neki, mint egy bábszínház...
Nem lehet az ember mindig tömör és velős, hiszen az ördög a részletekben ugye. De minél többet boncolgatjuk, annál többet megtudunk, és ez benne az igazán jó, a gondolkodás. Nagyon tetszett amit írtál a mai világról es sz álarcokról, ezért sajnálom, hogy ezeket a gondolatokat elfedték a tüllfelhők

MakkZs 2018.05.05. 00:06:43

@dasilva64: A darab kapcsán, hogy ez nekem miről is szól, tényleg csak utólag, egy hegyen jutott eszembe, és akkor döntöttem amellett, hogy nem passzolok. Enélkül nem volt kedvem belefogni csak annak a leírásába, hogy mi nem stimmelt és mi van a szereplők játékával. És a Faggató hatására kezdtem azon is gondolkodni, hogy milyen is lehet egy hagyományosnak tartott előadás összes jellemzője...Engem az előadásokban elsősorban az érdekel, hogy rendszerint eszembe jut valami, amit tovább lehet gondolni. Enélkül üres lenne az egész,nem érdekel az, hogy üljek valahol és csak menjen az idő...De tudom, hogy néha 3 óra megszabadulás a saját életünkből is lehet érték. Az opera - ha nagyon jól meg van csinálva - ezt is tudja adni...De ha jönnek a zavaró körülmények, akkor nem.