HTML

körülöttemavilág

Mozi, színház, koncert, kiállítás....Komolyzene, kirándulás, műemlék. Egyszóval kultúra, ahogy én látom. Hátha téged is érdekel. Mert még nem láttad, vagy ha mégis, neked is van róla véleményed :)

Friss topikok

Címkék

2018 Sundence Film Festival (1) abszurd (1) agresszió (1) aktivizmus (1) anarchista színház (1) angol királynő (1) asszertivitás (1) autizmus (1) Bajazzók (1) balett (1) Bizet (1) bosszú (1) botrány (1) Bretz Gábor (1) bűn (1) Carmen (1) cigányok (1) Csajkovszkij (1) család (1) csicskáztatás (1) Danis Lídia (1) Délibes (1) drog (1) elfogadás (1) Elfogadás (1) emberkereskedelem (1) emlékezés (1) Emma Stone (1) empátia (1) Erkel Színház (4) erőszakmentes kommunikáció (1) erotika (1) fájdalom (1) felelősség (1) féltékenység (2) Figeczky Bence (1) függőség (1) Gershwin (1) Guelmino Sándor (1) hajléktalan (1) hatalom (1) határszabás (1) Horthy-korszak (1) hős (1) humor (1) Jászai Mari Színház (1) jazz (1) kegyencnő (1) kisebbség (1) Kiss Ferenc (1) kiszolgáltatottság (1) komédia (1) koncentrációs tábor (1) koncertszínház (1) krízis (1) LMBTQ (1) Majgull Axelsson (1) marihuána (1) Marshall Rosenberg (1) másság tisztelete (1) megbocsátás (1) Mengele (1) Mester Viktória (1) MTA (1) művészet (1) nemzeti dohánybolt (1) Oberfrank Pál (1) Olivia Colman (1) opera (1) Oscar-díj (1) Parasztbecsület (1) párkapcsolati erőszak (1) Pogány Anikó (1) politikai paródia (1) Porgy és Bess (1) Rachel Weisz (1) rasszizmus (1) rokokó (1) rs9 (1) sanyargatás (1) svédország (1) szabó kimmel tamás (1) szenvedély (2) szerelem (1) színház (1) táncművészet (1) TAO (1) Tatabánya (1) testvéri szeretet (1) tragikus szerelem (1) Tuza-Ritter Bernadett (1) védelem (1) vendetta (1) virtuóz (1) vitakultúra (1) Yorgos Lanthimos (1) zsidótlanítás (1) Címkefelhő

A HEGEDŰTANÁR - brazil filmdráma, 2015

2016.07.25. 18:21 dasilva64

heg11.jpgheg10.jpgHeliópolis, Sao Paulo, Brazília. Valamikor a hatvanas években nem volt itt más, csak egy sor üres telek és néhány szegényes munkáslakás. Aztán elárasztotta Sao Paulot a hajléktalan, jobb megélhetést kereső vidéki lakosság inváziója, és Heliópolis üresen álló délkeleti csücskét elképesztő ütemben lepték el az illegálisan épített bádogkunyhók.

Rettenetes állapotok uralkodtak: bűnözés, közművek hiánya, koszos földutak, katasztrofális higiéniai körülmények. Sao Paulo az ezredfordulóra nekilátott felszámolni ezt az időzített bombát. Egyes házakat megerősítettek, mások helyett bérházakat építettek, aszfaltozták az utakat, konszolidálták a körülményeket. Ám 1996-ban tűzvész pusztított a favelában - Silvio Baccarelli karmester pedig, látva a megrázó képsorokat a tévében, elhatározta, hogy lehetőséget ad a nyomornegyed fiataljainak a kitörésre. Megalapította a Baccarelli Intézetet, ahol kisgyerekek és kamaszok hangszeres zenét tanulhatnak, zenekarban játszhatnak, s nem utolsó sorban kézzelfogható közelségbe kerülhetnek álmaikhoz.

heg1.jpgBár a helyzet Brazília nagyvárosaiban az utóbbi években romlott, a Baccarelli Intézet alapítványa mára évente több mint ezer fiatal zenei oktatását, fejlődését támogatja. A film valóságos eseményeken alapul, ám mégis inkább egy modern mese a zene felszabadító erejéről,  a művészet hatalmáról, világok találkozásának fontosságáról.

heg2.jpg

 

Laerté (Lázaro Ramos), a tehetséges hegedűs csúfosan elbukik a Sao Paulo-i Szimfonikusok meghallgatásán. Az egykori csodagyereknek még a megélhetése is veszélybe kerül, így kénytelen elvállalni egy zenetanári állást Heliópolis gettójának alapítványi zeneiskolájában. Nem elég, hogy amúgy sincs tapasztalata a zeneoktatásban, de nyilvánvalóan teljesen felkészületlenül éri az alászállás a nyomor, a bűnözés, a drogok, a széteső családok, a gyermekmunka, az erőszak világába. Két választása van: vagy 'alibizik' - a látszat kedvéért tanítgat ezt-azt, nem törődve se a tanítványaival, se az eredményekkel -, vagy felveszi a kesztyűt, és megpróbálja a lehetetlent - értéket közvetít a reménytelenség közepén. A választás nem könnyű, de Laerté egyszer már meghátrált, elbukott, s valószínűleg maga is göröngyös úton jutott eddig. Muszáj beleállni a feladatba.

heg8.jpgSzigorú tanár. Nem tesz engedményeket, nem nézi el a hiányzást, a gyakorlás elmulasztását. Nem ad felmentést diákjainak csupán nehéz helyzetükre való tekintettel. De nem is ítélkezik. A tőle telhető legjobb módszerekkel átadja viszont tudását, egyenrangú partnerként kezelve diákjait. Bizalom, szakmai alázat, kölcsönös tisztelet, empátia, következetesség, motiváció - ösztönösen találja meg a jó tanár eszközeit, s válik eközben maga is érett művésszé.

heg4.jpgA sikerek mellett mindig jelen vannak a kudarcok, mindig lesznek, akik el- és lemaradnak, akik nem elég tehetségesek vagy szorgalmasak, akiket beszippant a bűn világa - a könnyebbik út, akiknek nincs más választásuk, és akik tragikus módon vannak rosszkor rossz helyen. Természetesen Samuel (Kaique de Jesus), a legtehetségesebb, legkedvesebb, legártatlanabb, ráadásul a legszebb - ezt némiképp nehezményezem is - tanítvány áldozattá válása teremti meg a katarzist, repíti el Laertét és a zenekart a sikerekig.

heg12.jpgSérgio Machado filmje úgy szól Brazília hétköznapjairól, hogy nem csak a bűn, a gonoszság, az embertelenség, a reménytelenség, vagy épp ellenkezőleg, a cukormázas, flitteres, agyonplasztikázott szappanoperák világát akarja az arcunkba tolni. Mesél a gettók világáról, arról, hogy a fegyverek árnyékában hogyan árazódnak át alapvető értékek. Mesél szülőkről és gyerekekről, a kitörési lehetőségekről, a támogató családi háttér hiányának tragikus eredményeiről, a tudatlanság veszélyeiről, de legfőképp mesél arról, hogy a művészet felszabadító ereje igenis magában hordja megváltás lehetőségét. Csak odafordulásra, érzékenységre, jó módszerekre - és elhivatott Emberekre van szükség. Mindegy, hogy Brazília nyomornegyedében hegedűtanár, vagy Kelet-Magyarország egy zsákfalujában a cigánysoron rajztanár valaki, a lényeg ugyanaz. 

heg6.jpgSzeretem ahogy Machado mesél. A szereplőkről szinte semmit sem tudunk. Egy-egy telefonbeszélgetés Laerté és a szülei közt, Samuel apjának jószándékú, de erőszakos kirohanása, banda-összetűzések a gettó utcáin, az iskola vezetőnőjének tanácstalansága, a csúnya, szabadszájú kislány ordenáré kirohanása a belenyugvó tétlenség ellen - pillanatok, villanások, töredékek, mégis mintha csupa ismerős karaktert, élettörténetet látnánk viszont. Végül Laerté újabb döntés előtt áll: az itt szerzett élettapasztalatok, az itt átélt tragédiák segítségével le tudta rázni görcsös megfelelni akarását, szabadon tudta engedni a benne rejlő igazi művészt, s felvételt nyert az áhított zenekarba. Ám akkor el kell hagynia a favelák gyermekeit.  Nagyon szurkoltam, hogy a jó döntést hozza, hogy a rendező ne hagyja hollywoodi szirupba fulladni a mesét. Megoldotta. A mese vége persze mégis mesebeli (pedig igaz!), de konzisztens. Talán kicsit túl aprólékos, talán kicsit túl hosszú, de jó kis vég.

heg3.jpgÉrtékelés: Remek színészi teljesítmények - ráadásul a fiatalok többsége nem színész, hanem tősgyökeres favela-lakó, aki a saját életét játssza el. Fantasztikus zenei kapcsolódások - ahogy Bach, Beethoven zenéje átalakul brazil hip-hoppá,  ahogy Laerté hegedűszólója szinte beleúszik a diszkóritmusba, az igazi csemege. Egy szép film barátságról, értékekről, reményről. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://korulottemavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr68908516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.