HTML

körülöttemavilág

Mozi, színház, koncert, kiállítás....Komolyzene, kirándulás, műemlék. Egyszóval kultúra, ahogy én látom. Hátha téged is érdekel. Mert még nem láttad, vagy ha mégis, neked is van róla véleményed :)

Friss topikok

Címkék

2018 Sundence Film Festival (1) abszurd (1) agresszió (1) aktivizmus (1) anarchista színház (1) angol királynő (1) asszertivitás (1) autizmus (1) Bajazzók (1) balett (1) Bizet (1) bosszú (1) botrány (1) Bretz Gábor (1) bűn (1) Carmen (1) cigányok (1) Csajkovszkij (1) család (1) csicskáztatás (1) Danis Lídia (1) Délibes (1) drog (1) Elfogadás (1) elfogadás (1) emberkereskedelem (1) emlékezés (1) Emma Stone (1) empátia (1) Erkel Színház (4) erőszakmentes kommunikáció (1) erotika (1) fájdalom (1) felelősség (1) féltékenység (2) Figeczky Bence (1) függőség (1) Gershwin (1) Guelmino Sándor (1) hajléktalan (1) hatalom (1) határszabás (1) Horthy-korszak (1) hős (1) humor (1) Jászai Mari Színház (1) jazz (1) kegyencnő (1) kisebbség (1) Kiss Ferenc (1) kiszolgáltatottság (1) komédia (1) koncentrációs tábor (1) koncertszínház (1) krízis (1) LMBTQ (1) Majgull Axelsson (1) marihuána (1) Marshall Rosenberg (1) másság tisztelete (1) megbocsátás (1) Mengele (1) Mester Viktória (1) MTA (1) művészet (1) nemzeti dohánybolt (1) Oberfrank Pál (1) Olivia Colman (1) opera (1) Oscar-díj (1) Parasztbecsület (1) párkapcsolati erőszak (1) Pogány Anikó (1) politikai paródia (1) Porgy és Bess (1) Rachel Weisz (1) rasszizmus (1) rokokó (1) rs9 (1) sanyargatás (1) svédország (1) szabó kimmel tamás (1) szenvedély (2) szerelem (1) színház (1) táncművészet (1) TAO (1) Tatabánya (1) testvéri szeretet (1) tragikus szerelem (1) Tuza-Ritter Bernadett (1) védelem (1) vendetta (1) virtuóz (1) vitakultúra (1) Yorgos Lanthimos (1) zsidótlanítás (1) Címkefelhő

CSOKOLÁDÉ - francia életrajzi dráma, 2016

2016.03.17. 22:07 dasilva64

csok5.jpgHíres udvari bolondok, pojácák, bohócok: Verdi púpos Rigolettója, Leoncavallo féltékeny, gyilkos Pagliacciója, Picasso szomorú Harlequinjei, Watteau enervált, Pierrot-maskarás önarcképe, Dayka Margit és Csortos Gyula tragikus bohóc-sorsa a Szerelmi lázban, és nem utolsósorban Heath Ledger önpusztító Jokere... csupa fájdalmas, tragikus figura.

Miért asszociálunk mégis a nevetésre a bohóc szó hallatán? És miért érezzük mégis kényelmetlenül magunkat a bohóc számok láttán? Mi ez az ambivalens, megfoghatatlan, kényelmetlen érzés? Miért vonz és taszít egyszerre ez a furcsa, bizarr világ?

csok3.jpgA bohócok eredetileg nem gyermekeket, hanem felnőtteket szórakoztattak. Vicceik főleg az étel-ital-szexualitás-testi fenyítés körén belül maradtak, gyakran gonoszkodva, megalázva-alázkodva, rájuk ragasztott merev mosoly, vagy műkönnyek mögé bújva. Nem látjuk az arcukat, nem tudjuk, mit gondolnak, megcsalnak az érzékeink. És ez félelmetes....

 

csok10.jpgAhogyan Rafael Padilla is félelmetes volt - maszk nélkül, mint kannibál törzsfőnök ijesztgette a francia parasztokat a vándorcirkusz szegényes porondján. A 19-20. század fordulóján nem volt éppen megszokott látvány egy tagbaszakadt, fehér fogait villogtató, dárdáját rázó néger harcos, még a cirkuszban sem. És a kubai rabszolga messzire vetődött fia szinte boldog tudatlanságban éldegél, mint kannibál harcos és takarító személyzet a vándorcirkuszosok vadul romantikus világában. Egészen addig, amíg Foottit, a színpadról kikopott profi bohóc meg nem látja benne a nagy lehetőséget: az első fekete-fehér bohóc párost. Közös karrierjük töretlenül ível felfelé, repíti őket egészen Párizsig, a Belle Époque gyönyörű, fényűző, fülledt, felszabadult varázsos világába. Dől a közönség, a pénz, a nők Csokoládé karjába... Alkohol-ópium-szerencsejáték bódulatában hogy is venné észre a szegény kis egykori rabszolgagyerek, milyen veszélyes útra lépett. 

csok6.jpg„Amikor azt mondom: bohóc, tulajdonképpen az Augusztra gondolok. A két figura tehát: a Fehér clown és az Auguszt. Az első maga az elegancia, a kecsesség, a harmónia, az intelligencia, a józanság ... A Fehér clown valójában a Papa, a Mama, a Tanító, a Művész, a Szép, minden, ami előírásos, fenséges és kötelező. A csillogó flitteres ruhát öltött tökéletességnek ez a megtestesülése ingerli lázadásra a pojácát. Vonzza a csillogás, de a példakép elérhetetlen. Ezért a földre veti magát, becsinál, ordít, lázad, megbotránkoztat. Az ész gőgös kultusza csap össze az ösztönnel ..." (Federico Fellini)

csok4.jpgNem csak Csokoládé Auguszt. Rafael is az. Akit vonz a csillogás, a tökéletesség, a fenséges, az elegáns. És mert rájön, elérni semmi esélye, maga is tör-zúz, ordít, lázad. Széttép nehéz barátságot, elhajít biztos karriert, és tiltott területre lépve botránkoztatja meg Párizs elitjét. Van mersze egy szépséges fehér hölgyre és Shakespeare-re tenni mohó kezét. Még a felvilágosult Párizs sem nézheti ezt el neki. Bukása csúfos, bár előre borítékolható.

 

csok1.jpg

Omar Sy természetesen remekel a szerepben, sőt, lubickol. Jellemfejlődése, parádés akrobatikai tudása, igyekezete, hogy megmutassa személyiségének minden rétegét, lebilincselő. 

De a varázslatot nekem ebben a filmben furcsa mód Csokoládé hallgatag és titokzatos mestere és partnere, Foottit (James Thiérrée) hozta el. Szinte semmit sem tudunk róla - titka kimondhatatlan, élete üres (munkamániás), arca kőbe faragott fájdalom. Mintha ismeretlen lenne számára a mosoly, a szeme mély és feneketlen kút. Amilyen gyermekien meggondolatlan, nagyravágyó és élvhajhász Csokoládé, olyan tragikusan maximalista

csok2.jpgEgyikük számára sincs megváltás. Nem is lehet. A szomorú bohócok végzete beteljesedik - hogy aztán hosszú időre el is felejtse őket a nagyvilág. Aztán száz év után a csillagok állása végre kedvező, egy marokkói származású filmrendező (Roschdy Zem) leporolja a történetet, megtalálja a tökéletes Omar Sy-t és Foottit - James Thiérrée-t, aki cirkuszi előadó, hegedűművész, színész,  és nem utolsósorban a nagy nevettető, a szomorú kisember, Charlie Chaplin unokája. 

Értékelés: Nagyon jó, élvezetes, megható film, sok mindenről szól és sok szempontból aktuális. De a magam részéről jobban örültem volna, ha a bevándorló-rasszista-kirekesztő vonal mellett legalább ilyen nagy hangsúlyt kapott volna a rassztól, származástól független művész-lét nehézsége. A celeb-világ személyiségromboló hatása, a könnyen ömlő pénz átka, a hazugságban élt élet hiábavalósága, a beskatulyázás frusztrációja. Foottit sötét depressziójának és Rafael infantilizmusának - kései ébredésének tragédiája. Ha ebből többet kaptam volna, kiváló lenne. csok11.jpg

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://korulottemavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr368490372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.