HTML

körülöttemavilág

Mozi, színház, koncert, kiállítás....Komolyzene, kirándulás, műemlék. Egyszóval kultúra, ahogy én látom. Hátha téged is érdekel. Mert még nem láttad, vagy ha mégis, neked is van róla véleményed :)

Friss topikok

Címkék

IFJÚSÁG - olasz-svájci-angol-francia filmdráma, 2015

2016.01.17. 22:31 dasilva64


ifj15.jpgEgy hete gondolkodom rajta, rágódom... írnom kellene már erről a filmről. Mert fontos, látványos film, nagy színészekkel, és a kritikusok is dicsérik nagyon. De képtelen vagyok pozitívan viszonyulni hozzá. Ahogyan Vaszary Aranykora, vagy Mucha legtöbb ifjú, ám melankolikus modellje - szépek, tökéletesek, gyönyörködtetnek, mégis az elmúlást idézik.

ifj1.jpgIdilli svájci táj, kolompoló tehénkék, virágos rét, napsütés, bodros felhőcskék. Gyönyörű századfordulós kastélyszálló, manikűrollóval nyírt pázsit, skatulyából előhúzott, óramű pontossággal működő személyzet, esténként válogatott, tartalmas, magasröptű - unalmas műsorok. A két barát: Mick (Harvey Keitel), a stábjával következő filmjén dolgozó veterán rendező és Fred (Michael Caine), az éppen visszavonult zeneszerző és karmester a világnak ebben a hihetetlen luxus-zugában  tengeti napjait.

ifj11.jpgFred csak üldögél, sétál, és nézelődik. Sötét keretes szemüvege mögül vizsgálgatja furcsábbnál furcsább vendégtársait: az idős néma házaspárt, az elhízott, rettenetes focisztárt (Maradona), a helyi eszkort lánykát (aki édesanyja kezét fogva tipeg be esténként a szállodába), a rejtőzködő filmsztárt (Paul Dano), ifj9.png

 

az elképesztően szexis szépségkirálynőt, a sejket három feleségével, a koravén, furcsán egyedül ténfergő gyerekeket - és nem utolsó sorban saját lányát, Lenat (Rachel Weisz). Lenat elhagyta a férje, Mick, a rendező fia. Pikáns családi dráma lehetne, ha nem lenne annyira lehangoló a szenvedés valódiságának teljes hiánya. Lena szépen sír, fegyelmezetten és vonzóan szenved, és szenvtelen hangon, egy őrült drága iszappakolás alatt szembesíti apját kapcsolatuk teljes kiüresedésével. Aztán tökéletes negyvenesként a medence partján elnyúlva várja  és unja a vigasztalására jelentkezőket.

youth1.jpgMick eközben a nálánál 50 évvel fiatalabb stábbal próbálja összerakni a "nagy visszatérés", vagy "méltó hattyúdal" filmet - nem is tudjuk, újraindítani, vagy lezárni akarja Életművét. Néha gyönyörű metaforákkal bűvöli el ifjú segítőnőjét (ez a kedvenc jelenetem, nevezzük talán a messzelátó meséjének), máskor viszont idegesítő, modernkedő brain-stormingon ontják öregek és fiatalok a teljesen öncélú, felesleges, érdektelen ötleteket.
ifj13.jpg

Ahogy sűrű napirendjük engedi, a két öreg néha el-elbeszélget a régi szép időkről, napi problémáikról - nem is nagyon emlékszem más fő témára, minthogy sikerült-e Micknek ágyba vinni Fred gyerekkori szerelmét, és hogy aznap kinek hogy sikerült a pisilés. Kellő öniróniával, ám  valódi érzékeny pontjaikat messze elkerülve csinálnak úgy, mintha fontos dolgokról, elvekről beszélgetnének nagy bölcsen. Valójában a fontos mindaz, amiről NEM beszélnek. 

ifj8.jpgNem beszélnek a félelmeikről, a csalódásaikról, lelkiismeret furdalásaikról. Az elszalasztott pillanatokról, a kiüresedett, megkövült, makacsul idealizált emlékek hiábavalóságáról. Az elvesztegetett évekről, az eltávolodott családról, a Nagy Művek felesleges és görcsös akarásáról.  Arról, hogy a siker, gazdagság, és pótolhatatlanságunk fontossága hogyan foszlik szét  az út végén. Arról, milyen nehéz a döntés: akarjak még görcsösen fiatal maradni, vagy fogadjam el az öregséget. Melyik adhat még valódi, boldog pillanatokat? 

                                                                                   Brenda, a színésznő: Jane Fonda

ifj4.jpgLehet szépen öregedni? Van-e valaki, aki öregen is látja bennünk még a fiatalt, a szépet, az igazit? Azt a valaha voltat? Próbáljunk mindenáron fiatalok maradni, vagy vállaljuk korunkat? Tudunk-e még hetven felett boldog pillanatokat megélni? És fiatalon? Merünk-e olykor kockáztatni, a semmibe kilépni, csak a másikban bízva? Nehéz kérdések, Sorrentino fájdalmas válaszaival. Gyávák vagyunk, előítéletesek, felszínesek, kényelmesek. És mintha a gazdagság csak fokozná a frusztrációt, a steril tökéletesség visszatetszővé, felesleges pazarlássá silányul. Szeretnénk már vihart, esőt, sarat, mocskot, elszabadult indulatokat, őszinte kiborulásokat látni. Olyan valódi világ béli, emberi érzéseket, önfegyelem, előzetes kalkuláció nélkülieket.                                                                                                 

ifj5_1.jpg

Sorrentino filmje olyan, mint egy súlyos drágakövekkel telerakott palást. Gyönyörködünk a gyémántok, smaragdok tökéletességében, csillogásában, a régi foglalatok patinájában,  a féldrágakövek rajzolataiban, a nercprém puhaságában, az aranyhímzés gondos kézmívességében - ám ahogy a palást ránk borul, egyre kevésbé kapunk levegőt, a naftalin szaga szúrja az orrunkat, és végül pánikba esve érezzük, nincs menekvés, ránk nehezedik, agyon nyom áhított kincseink súlya.S amit addig fontosnak hittünk, szétpattan, mint a szappanbuborék. Még ha olyan óriási és tökéletes is, mint ez a filmbéli.

ifj3.jpgÉrtékelés: jó. Jó film, csak nehéz. Fullasztó. Pedig a hangvétele könnyed, néha kacagtató. Csak az érzés amit maga után hagy, az ne lenne ennyire fájón nyomasztó.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://korulottemavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr148259460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.