Végre-végre tavasz! Irány valami zöld, valami friss, valami nem messze. Nem tudom hol olvastam-hallottam, hogy az alcsúti arborétumban ilyenkor csodás hóvirágmezők között lehet sétálni, de túl nagy reklámot nem csapnak neki.
Olyannyira, hogy simán áthajtottunk Alcsútdobozon, mert sehol egy tábla, merre keressük a csodát. (Megsúgom, Felcsút felől érkezvén egy nagy kereszteződés van csak, ott jobbra, Székesfehérvár felé!) Aztán már irányítanak - amikor nincs is más út... Az arborétumnál - csak hogy otthonosan érezzük magunkat - szembesülünk a problémával: kiépített parkoló úgy maximum ötven autóra lehet, a többi hegyén-hátán, ahol tud, az út mentén, két irányban, hogy aztán teljes dugót okozzanak, ha véletlenül kifelé próbálkozna valaki. Persze legalább 5-8 ideges egyenruhás Eurovéd-szigor walkie talkie-zik minden koncepció nélkül, kifejezetten ellenségként tekintve a szerencsétlen autósokra, akik teljesen meglepetésszerűen, ezerszám érkeznek a zöldbe az első tavaszi hétvégén. Nem túl szabályosan, de vettük azért az akadályt, irány a pénztár-sor. Mert mindenki meglepően becsületes, beáll a sorba, megveszi a 950,- forintos felnőtt jegyet, cserébe kézzel írott nyugtát kap (ja, értjük már, mitől ilyen lassú az ügymenet...). Majd csodálkozva látjuk, kényelmesen besétálhattunk volna fizetés nélkül. Ugyanis a kutya sem ellenőrzi, van-e jegyünk.
De nem sajnáljuk a jegy árát (amúgy is becsületesek vagyunk!), mert ami bent vár, az tényleg hihetetlen - pár perc séta után előbukkannak a picinyke fehérségek a nagy zöldben, ameddig a szem ellát. Nekem eddig a hóvirág egy egyszerű virág volt.
Most viszont megtudom, hét faj, azon belül 24 fajta alkotja a csillagszőnyeget. (2005 óta darabja 10.000,-ért védetten.) A hóvirággal borított terület több, mint két hektár, a virágzás február-márciusra esik, általában három hétig tart. Rengeteg a méhecske - nekem ez is új információ, hogy ez a nagyon korai virág - az Amarillisz-félék nemes családjának Hamupipőkéje - talán a méhek első tápláléka.
Persze nem csak hóvirágok nyílnak, de a többi tavaszi is: krókusz, tavasztemető, nárcisz, tulipán. Szép sorban színesítik be az arborétumot, amíg végül eluralkodnak a tekintélyes zöldek.
De most még csak örökzöldek, fények, apró tavaszköszöntők finom színei. Kis tó, csillámlás, hidak, rejtekutak, gyönyörű kert. Madárcsicsergés, virágillat. Hirtelen fenséges romok bukkannak elő, nem csodálkozunk, ez természetes, egy angolparkban elengedhetetlenek a mesterséges romok. Tényleg mese.
Aztán közelebb megyünk, tábla, a romok helyén kastély állt, József nádor építtette az 1800-as évek elején. Nem mese, szomorú magyar valóság. (Persze azért a parkban tényleg vannak műromok.)
Azt hiszem József nádor és az ő kastélya megérdemel egy rövid méltatást:
Habsburg főhercegként 1785-ben lett Magyarország császári helytartója. Hamar megtanult magyarul és támogatta a reformkori Magyarország fejlődését. Többek között adománnyal támogatta a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttét. 1819-ben kapta meg az alcsúti területet, ahol kis túlzással talán ha három fa állt (Jókai). 1920-ban kezdték meg a klasszicista kastély építését, Pollack Mihály tervei szerint. A nádor a botanika nagy rajongója volt, nem csoda hát, hogy gyönyörű, 45 hektáros parkot terveztetett a kastély köré, létrehozásában nem ritkán maga is kétkezi munkájával vett részt. A park építését 1825-ben kezdték meg.
József nádor nem csak a kastélyra és a parkra fordított nagy figyelmet, de mintagazdálkodást hozott létre a területen, újításokat vezetett be. Ennek köszönhetően közel 20 év alatt az alcsúti uradalom hazánk egyik legjobban működő gazdasága lett. 1847-ben bekövetkezett halála után gyermekei, unokái tovább gyarapították a birtokot, bővítették a kastélyt. Épült pálmaház Ybl Miklós tervei alapján, neogót kápolna Stornó Ferenc tervei szerint (jelenleg külsőleg szépen helyreállítva), medveház, lovarda, új kastélyszárny. És persze újabb és újabb növényfajokat telepítettek. (Pl. a több mint 170 éves platánt...1944 végén a család elmenekült. Egy ideig a szovjet hadsereg használta a kastélyt, amely a távozásuk után még sértetlenül állt. A háború befejezését követően azonban (feltehetőleg gyújtogatásból eredő) tűz okozott komoly károkat.
Ezt pedig nem követte helyreállítás, így a kastély szép lassan a környező építkezések áldozatául esett. A főhomlokzat kivételével széthordták...
A parkot 1941-ben védetté nyilvánították, ezt 1952-ben megújították, később páratlan növénygyűjteményének köszönhetően arborétummá léptették elő.Szomorú történet, hiszen a kastély és a park betölthetné egy olyan kultúrközpont szerepét a fővárostól nyugatra, mint amilyet Gödöllő kastélya tölt be Budapesttől keletre.
Így azonban maradt nekünk ez a kicsit nehezen megtalálható, kicsit szervezetlen, kicsit kopott park - az ő mindent túlélő, győzedelmes, páratlan flórájával.
Talán ha megépül a kisvasút Felcsút és Alcsútdoboz közt, Felcsút pedig messze földön híres futball-szentély lesz....Talán akkor ide is jut majd még egy kis pénz. Értékelés: Szervezés magyaros, növényvilág gyönyörű. És a hóvirág ugyan lassan elvirágzik, de a következő hetekben elkezd nyílni a nárcisz, tulipán, kár lenne kihagyni... (Érdemes a hivatalos parkoló előtt, rögtön a lehajtásnál megpróbálni megállni.)