HTML

körülöttemavilág

Mozi, színház, koncert, kiállítás....Komolyzene, kirándulás, műemlék. Egyszóval kultúra, ahogy én látom. Hátha téged is érdekel. Mert még nem láttad, vagy ha mégis, neked is van róla véleményed :)

Friss topikok

Címkék

2018 Sundence Film Festival (1) abszurd (1) agresszió (1) aktivizmus (1) anarchista színház (1) angol királynő (1) asszertivitás (1) autizmus (1) Bajazzók (1) balett (1) Bizet (1) bosszú (1) botrány (1) Bretz Gábor (1) bűn (1) Carmen (1) cigányok (1) Csajkovszkij (1) család (1) csicskáztatás (1) Danis Lídia (1) Délibes (1) drog (1) Elfogadás (1) elfogadás (1) emberkereskedelem (1) emlékezés (1) Emma Stone (1) empátia (1) Erkel Színház (4) erőszakmentes kommunikáció (1) erotika (1) fájdalom (1) felelősség (1) féltékenység (2) Figeczky Bence (1) függőség (1) Gershwin (1) Guelmino Sándor (1) hajléktalan (1) hatalom (1) határszabás (1) Horthy-korszak (1) hős (1) humor (1) Jászai Mari Színház (1) jazz (1) kegyencnő (1) kisebbség (1) Kiss Ferenc (1) kiszolgáltatottság (1) komédia (1) koncentrációs tábor (1) koncertszínház (1) krízis (1) LMBTQ (1) Majgull Axelsson (1) marihuána (1) Marshall Rosenberg (1) másság tisztelete (1) megbocsátás (1) Mengele (1) Mester Viktória (1) MTA (1) művészet (1) nemzeti dohánybolt (1) Oberfrank Pál (1) Olivia Colman (1) opera (1) Oscar-díj (1) Parasztbecsület (1) párkapcsolati erőszak (1) Pogány Anikó (1) politikai paródia (1) Porgy és Bess (1) Rachel Weisz (1) rasszizmus (1) rokokó (1) rs9 (1) sanyargatás (1) svédország (1) szabó kimmel tamás (1) szenvedély (2) szerelem (1) színház (1) táncművészet (1) TAO (1) Tatabánya (1) testvéri szeretet (1) tragikus szerelem (1) Tuza-Ritter Bernadett (1) védelem (1) vendetta (1) virtuóz (1) vitakultúra (1) Yorgos Lanthimos (1) zsidótlanítás (1) Címkefelhő

ANNA KARENINA

2013.01.25. 07:26 dasilva64

Legalább kétszer olvastam, többször láttam filmen, balettként: vajon mitől vált megunhatatlan, újra meg újra inspiráló klasszikussá? És mi újat mondhat nekünk Joe Wright (Büszkeség és balítélet, A szólista) ma erről a témáról?

Látszólag egy korhű, kosztümös filmet látunk, de gyorsan kiderül, Wright inkább egy álmot, egy furcsa nagyítón át megfigyelt végzetes kapcsolatot rendezett meg.  Az egész film egy színház kulisszái között játszódik, a kép a képben (pontosabban színház a filmben) megoldás hangsúlyozza a rendező üzenetét.  Ugyanazon a kissé kopott színház színpadán zajlik a bál, lovagol Vronszkij, alszik Anna kisfia, vagy játszódik egy operaelőadás - és a közönség folyamatosan, árgus szemekkel figyel a páholyokból. A színpadon, mindössze egy tánc alatt szökken szárba, bimbózik ki, borul virágba Anna és Vronszkij szerelme. Gyönyörű mozdulatok, sodró lendület, percekig csak ők ketten táncolnak a mozdulatlanná merevedett báli tömegben.

anna karenina2_1.jpg
Aki volt már szerelmes, tudja milyen érzés. amikor megfagy körülöttünk a világ, csak mi érezzük  azt a mámort, csak mi élünk igazán, kegyelmi állapotban, a szürke hétköznapokat magunk mögött hagyva. Aztán feléled a többi szereplő a színpadon, lejtik saját táncukat, élik saját életüket, meghatározva saját lépéseink lehetőségeit. Meglepő módon ugyanerről a színpadról lép át Levin (a föld és Kitty szerelmese) hirtelen a valódi,hóval borított orosz pusztába, egyetlen szereplőként ki a való világba. A többiek Szentpétervár, vagy Moszkva  báltermei helyett a színpadon lépnek fel, az utcák helyett a színfalak mögött,  csigák, kötelek, létrák között botladoznak. Még a vonat sem valóságos, csupa ezüstös hóba burkolt kis modellnek tűnik, ami a terepasztalon futja végtelenített köreit.

És ki ő, a címadó, Anna Karenina? Egy asszony, aki belefásul a talán még csak  nem is boldogtalan, de mindenképpen unalmas, kiüresedő házasságába. Akinek elég egy szikra, egy szép kék szempár, szöszke fürtök, csinos egyenruha, figyelmes bókok, hogy pillanatok alatt szerelmes legyen - a szerelembe. Hódítás, bódító érzékiség, a szabadság illúziója, látszólagos szabad döntés. Lemondás, kapaszkodás, kivetítés. "Feléltem a szerelmünket" - mondja Anna. Igen, túlterhelte a kapcsolatot. Túlterhelt vele egy olyan férfit, aki talán csak jókor volt jó helyen, hogy elcsavarja a fejét, de valódi támasza sosem lehet. Akitől nem remélhet megváltást. De Anna már kényszerpályán mozog. Vagy teljesen lemond a szerelemről, vagy eltaszítja a férj, kitaszítja a társadalom. "Nem sértette meg a törvényt, de a szabályokat igen" - hangzik az ítélet.  Betegség, gyógyszerek, elkeseredés, féltékenység, kapaszkodás, csalódás, csömör. 

Rebbenő kézben ritmusra suhog a legyező - hogy aztán lassan a hóban halkan haladó vonat kattogásává alakuljon. Menni kell, indulni, megbizonyosodni, rajta kapni... végül pedig rá kell jönni, nincs értelme. Már a bizonyosságnak sincs értelme. Már csak egy kiút marad, véget vetni az egésznek. 

Gyönyörű díszletek, pompás ruhák, szépséges szereplők, jó színészek: Keira Knightley, Jude Law és Alicia Vikander (őt az Egy veszedelmes viszony című fantasztikus történelmi drámában még meg lehet nézni a mozikban!), és a többiek is mind, remekelnek. Anna-Karenina1.jpg

Joe Wright jó filmet rendezett Megkapjuk a látványt, az illúziót, szinte érezzük a bódító parfümök vagy éppen a virágos rét illatát, miközben mégis távol tudunk maradni érzelmileg, képesekké válunk az elemzésre, a tanulságok levonására.

Végig Shakespeare klasszikus sorai motoszkáltak a fejemben: Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://korulottemavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr875042095

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.