HTML

körülöttemavilág

Mozi, színház, koncert, kiállítás....Komolyzene, kirándulás, műemlék. Egyszóval kultúra, ahogy én látom. Hátha téged is érdekel. Mert még nem láttad, vagy ha mégis, neked is van róla véleményed :)

Friss topikok

Címkék

2018 Sundence Film Festival (1) abszurd (3) abúzus (1) Ágoston Katalin (1) agresszió (4) aktivizmus (1) áldozathibáztatás (1) áldozati szerep (1) áldozatvédelem (2) Alexandru Agache (1) Alföldi Róbert (3) Allan Mauduit (1) Alzheimer-kór (1) Amy Adams (1) anarchista színház (1) Anat Gov (1) Andrew Bowell (1) angol királynő (1) apák és fiúk (1) asszertivitás (1) Átrium (1) Audrey Lamy (1) autista (1) autizmus (1) ÁVÓ (1) A fából faragott királyfi (1) A Kékszakállú herceg vára (1) Bajazzók (1) balett (2) bandaháborúk (1) Bartók Béla (1) belle époque (1) belvárosi szinház (1) Bizet (1) boldogság (1) bosszú (3) botrány (1) Brendan Gleeson (1) Bretz Gábor (2) brutalitás (1) bűn (1) bűnös csend (1) Calixto Bieito (1) Carmen (2) Cécile de France (1) Centrál Színház (1) cigányok (1) Colin Farrel (1) Csajkovszkij (1) család (2) családirtás (2) családi dráma (1) családon belüli erőszak (3) csicskáztatás (1) csoportos erőszak (1) daniel auteuil (1) Danis Lídia (1) debreczeny csaba (1) Délibes (1) diszfunkcionális család (1) domingo (1) donor (1) drog (1) Elek Ferenc (1) élet és halál (1) elfogadás (1) Elfogadás (1) elit (1) Eliza Scanlen (1) elszigetelve (1) elutasítva (1) emberkereskedelem (1) emlékezés (1) Emma Stone (1) empátia (1) Erkel (1) Erkel Színház (4) erőszak (1) erőszakmentes kommunikáció (1) erős nők (2) erotika (1) érzelmileg éretlen (1) fájdalom (1) Fajgerné Dudás Andrea (1) fanny ardant (1) fekete humor (1) fekete komédia (1) felelősség (1) féltékenység (4) felújítás (1) feminista film (1) feminizmus (1) férfi-nő dinamika (1) Figeczky Bence (1) Florian Henckel von Donnersmarck (1) francia vígjáték (1) függőség (1) Gerhard Richter (1) Gershwin (1) Gilliann Flynn (1) Godot Intézet (1) Gólem Színház (1) grotesz (1) Gryllus Dorka (1) Guelmino Sándor (2) gyermekáldozatok (1) gyermekbántalmazás (1) gyilkosság (3) gyűlölet (2) hajléktalan (1) hatalmi manipuláció (1) hatalom (1) határszabás (1) Hatszín Teátrum (1) házimunka (1) hétköznapi elnyomás (1) hetvenes évek (1) hit (1) Horthy-korszak (1) hős (1) humor (1) Hunyadi László (1) időutazás (1) india (1) influenszer (1) irányítás (1) irónia (1) Írország (1) iskolai molesztálás (1) isten (1) isztambuli egyezmény (1) Jacques Audiard (1) járó zsuzsa (1) Járó Zsuzsa (1) Jászai Mari Színház (1) jazz (1) József Attila (1) Jurányi Ház (1) Juronics Tamás (1) Kaitlyn Dever (1) Kakukkfészek (1) Kálid Artúr (1) kamasz (1) kegyencnő (1) kerényi miklós gábor (1) kétely (1) kirekesztés (1) Kiscelli Múzeum (1) kisebbség (1) Kiss Ferenc (1) kiszolgáltatottság (1) klasszicizmus (1) Kolonits Klára (2) költészet (1) komédia (2) koncentrációs tábor (1) koncertszínház (1) kontroll (1) konyharuha (1) körforgás (1) kortárs (2) kortárs dráma (1) krimi-sorozat (2) krízis (1) kurtizán (1) László Boldizsár (1) láthatatlan munka (1) Lázadók (1) La Traviata (1) Leonard Bernstein (1) Les Olympiades (1) LMBTQ (2) Mácsai István (1) magány (1) magyarkodás (1) Majgull Axelsson (1) Major Erik (1) makkzsizsik (1) manipulatív (1) Margitszigeti Szabadtéri Színpad (1) marihuána (1) Marshall Rosenberg (1) Martin McDonagh (1) marton lászló (1) másodrendű állampolgár (1) másság tisztelete (1) Máté Gábor (1) megbocsátás (1) Mengele (1) mérgező szülők (1) Merritt Wever (1) mese (1) Mester Viktória (1) mészáros máté (1) mezei egér (1) meztelenség a színpadon (1) mókus (1) MTA (1) múlt (1) multikulti (1) Münchausen by proxy (1) musical (2) művészet (3) My Fair Lady (1) Nagy Zoltán (1) nárcisztikus (1) nemi erőszak (2) nemzeti (1) nemzeti dohánybolt (1) nemzeti szocializmus (1) népi (1) néptánc (1) netflix (1) Netflix (1) Nicolas Bedos (1) nőművész (1) Oberfrank Pál (1) Ókovács (1) Olivia Colman (1) opera (2) Operaház (1) Operház (1) öregedés (1) orlai produkciós iroda (2) Oscar-díj (2) Oscar-jelölés (1) Östlund (1) Palotás tánc (1) Parasztbecsület (1) párkapcsolati erőszak (1) Patricia Clarkson (1) Pedofília (1) Pesti Színház (1) Péterfy-Novák Éva (1) Péterfy Bori (1) Pinceszínház (1) Pogány Anikó (1) politika (1) politikai paródia (1) Porgy és Bess (1) portréfestő (1) premier (1) pszichoterápia (1) rába roland (1) Rachel Weisz (1) Radnóti Színház (1) rasszizmus (1) ratifikálás (1) rendszer-erőszak (1) rokokó (1) rs9 (1) sanyargatás (1) Schell Judit (1) Schneider Zoltán (1) Securitate (1) Suzannah Grant (1) svédország (1) szabó kimmel tamás (1) szajkó (1) Szamosi Zsófia (1) szatíra (1) szávai viktória (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (2) Székely Csaba (1) szenvedély (3) szerelem (2) szerelemféltés (1) szerelem és halál (1) szex (1) szexchat (1) szexuális visszaélés (1) szexuális zaklatás (1) színház (1) szocializmus (1) Sztarenki Dóra (1) táncművészet (1) TAO (1) társadalomkritika (1) Tatabánya (1) természet (1) természetfilm (1) terror (2) testvéri szeretet (1) Tinder (1) tölgy (1) Toni Collette (1) tragikus szerelem (1) Tuza-Ritter Bernadett (1) unbelievable (1) vagdosás (1) vallás (1) Varidance (1) Vecsei H. Miklós (1) védelem (1) vendetta (1) Verdi (1) vese (1) virtuóz (1) vitakultúra (1) Vörös Szilvia (1) Wind Gap (1) Yolande Moreau (1) Yorgos Lanthimos (1) zaklatás (1) zsidótlanítás (1) Zsótér Sándor (1) Címkefelhő

A FÉLELEM MEGESZI A LELKET - Fassbinder filmje Alföldi rendezésében az Átriumban

2018.02.24. 22:02 dasilva64

fel8.jpegVeszélyes egy több mint negyven éves filmet a bevándorlók kontra befogadók témáról ma Magyarországon színpadra állítani. Könnyen engedhet a rendező az aktualizálás-korszerűsítés csábításának. Fassbinder 1974-es filmje azonban a maga egyszerűségében, tisztaságában nem szorul trendi, 21. századi csomagolásra - üzenete éppen elég érthető komolyabb változtatások nélkül is.

Sőt, a darab ereje éppen abban rejlik, hogy azok a 44 éves mondatok minden különösebb változtatás nélkül mennyire rímelnek napjaink közbeszédére. De ehhez kell egy  - tőle szokatlanul - finom kézzel irányító rendező (Alföldi Róbert), egy alázatos díszlettervező (Tihanyi Ildi), egy értő szemű jelmeztervező (Nagy Fruzsina) és  Ugrai István, aki a darabot színpadra állította. Valamint kell sok tehetséges színész.

fel7.jpgLegfőképpen Emmi, a hatvanas, kissé elhasznált, magányos főszereplő megformálására. Hernádi Judit végre megmutatta számomra eddig ismeretlen arcát, hitelesen hozta az egyszerű, fásult, beletörődően öregedő asszony figuráját. Szerencsére akkor sem alakult át csábító szirénné, amikor hirtelen és váratlanul elragadta egy tornádó, Ali, a marokkói vendégmunkás (Bányai Kelemen Barna) személyében. Emmi egy esős estén munkából hazafelé menet betéved egy bárba. A bár vendégmunkások törzshelye, talán a kiszűrődő furcsa arab zene vonzza be Emmit. Kispolgári öltözéke, nejlon esőkendője, bocsánatkérő modora,  petyhüdt lénye, teljesen hétköznapi, ám a bár mikrovilágában kirívó mássága gyorsan élcelődések céltáblájává teszi. fel1.jpgA pultoslány (Parti Nóra) felesleges erőfitogtatása (hisz annyival csinosabb és fiatalabb és nőbb, mint ez az ázott, szürke veréb) nem csak a nézőkben kelt ellenérzést, de Ali lovagiasságát is életre kelti. Meglepetésszerűen táncra kéri Emmit. Összekapaszkodásuk nélkülöz minden erotikát, inkább két magányos lélek elvárás- és  kötelezettségmentes pillanat-szövetsége. Ali hazakíséri Emmit, aki meghívja egy kávéra, majd egy konyakra. Ali lekési az utolsó buszt, Emmi felajánlja éjszakára a kanapéját.

fel5.jpgKapcsolatuk szinte észrevétlenül mélyül, míg egy félreérthető szituációnak köszönhetően házasságba torkollik. Közös életük a négy fal között  eleinte boldog oázis, meleg fészek, megnyugtató menedék. Ám a külvilág kíméletlenül tör be ebbe a kis törékeny és sérülékeny univerzumba. Szomszédasszonyok, munkatársnők, Emmi gyerekei, a boltos és felesége, a háziúr, a rendőr, az orvos, Ali barátai, a pultoslány, s akik meg sem jelennek a darabban: pincérek, az utca emberei, hivatalnokok, munkaadók, eladók, taxisok, fiatalok és idősek - szinte mindenki el- és megítéli őket valamiért. Egy koszos vendégmunkás?! Egy ilyen öreg nő?! Egy muszlim? Egy keresztény...?

Aztán furcsa mód, ahogy a környezet fokozatosan, a maga módján elfogadja Alit, úgy változik meg Emmi attitűdje az ellenkező irányba. Be is vallja, nem képes állandó gyűlöletben élni. Gyengül dacos ellenállása, annyira hálás az elfogadásért. Lassan átveszi környezete látásmódját, sztereotip véleményalkotását, a másság megszüntetésének, elfedésének igényét (miért akar Ali kuszkuszt enni, miért nem jó a rizses hús?!). A maga módján védi döntését, annak mozgatórugóit, méltatlan helyzetbe hozva ezzel a férfit - például, amikor hagyja, hogy a szomszédasszonyok kiéhezve tapogassák Ali izmait. Lépésről lépésre azonosul az addig elutasított előítéletekkel, azt remélve, a társadalom visszafogadja ezzel a kissé barbár, ám egyre jobban idomított társsal együtt. Kolléganői újra szóba állnak vele - boldogságában észre sem veszi, hogy velük együtt ugyanúgy rekeszti ki az új, montenegrói takarítónőt, ahogy korábban Alit és őt közösítették ki. Sőt azt sem veszi észre, a férfi mennyire szenved. 

fel2.jpgCsak akkor eszmél, amikor a férfi bevallja, megcsalta, majd hamarosan vérző gyomorfekéllyel kórházba kerül. Újbóli összekapaszkodásuk a darab végén a fel-felcsillanó remény szép szimbóluma - talán van esély megérteni egymást, talán tudnak úgy nézni egymásra eztán, hogy lássák is másikat.

fel4.jpg

 

 

A díszlet, a jelmezek, a mondatok mind a hetvenes éveket idézik. Geometrikus minták, gömbölyű műanyag lámpatestek, trapéznadrágok, miniszoknyák hosszú csizmával, otthonkák és trottőr-cipők... Barna-bézs-narancs, fáradtkék és méregzöld. Kopott bőrdzseki és kinyúlt mackóalsó, hajháló és V-pulóver. Kopott kanapé, nagymama porcelánja, szegényes külvárosi boldogság.  

Hernádi Judit remekül fogta meg a szerepet. Karaktere mindvégig koherens maradt: egy józan paraszti ésszel, meleg szívvel megáldott, sokat látott, két lábbal a földön járó, dolgos özvegyasszony. Aki maga lepődik meg a legjobban élete váratlan kalandján, ám azt is azzal a sztoikus nyugalommal veszi tudomásul, majd menedzseli, mint valószínűsíthetően egész addigi életét. Hernádi eszköztelensége, halk, az elején épphogy csak suttogó hangja, visszafogott, gazdaságos mozdulatai, praktikus életszemlélete a szomszéd nénit idézi. Akit senki sem szokott észrevenni, amíg nem történik valami skandalum. Bányai Kelemen Barna Alijában semmi arabos, vagy marokkói nincsen - ami a külsejét illeti. Éppen olyan, mint bármelyik szereplő. Hihetetlen az a természetesség, ahogy végig erős akcentussal, nyelvi hibákkal beszél, ahogy pattanásig feszül a teste a megaláztatásoknál, ahogy  a fájó idegvégződések elsimulnak Emmi keze nyomán, vagy éppen ahogy részegen kiengedi a gőzt. Aliban nincs semmi arabos az Átrium színpadán, hogy ő más, azt abból tudjuk, ahogyan a többiek néznek rá.

fel6.jpgRemek ötlet volt a szomszéd öregasszonyokat, a boltos feleségét, vagy a káráló takarítónőket férfiakkal (Szatory Dávid, Mihályfi Balázs, Bercsényi Péter) eljátszatni, furcsa módon sokkal kevésbé volt parodisztikus, mintha ugyanezeket a mozdulatokat színésznők adták volna elő. Fájdalmas volt azt a sekélyes, önző, előítéletekkel teli mentalitást látni, ami úgy látszik olyan állandó, mint maga az emberiség. Fájdalmas, de most szerethető. Valahogy minden szereplő megkapja azt a finom kis mozzanatot, amitől egyensúlyba kerül, és gyarlósága ellenére szívünkbe zárjuk.

Amit hazavihetünk magunkkal, az valami megfoghatatlan keserédes rácsodálkozás. Nahát, mennyire nem változik a világ... és mégis, mindig vannak csodák. Néha csak úgy megtörténik, látszólag senki sem tesz semmi különöset, s amikor már csak a beletörődés maradna a megváltoztathatatlanba, felcsillan a remény. 

fel3.pngÉrtékelés: jó. Hogy miért csak jó? Érteni vélem, hogy Alföldi azért tett a színpad két oldalára széksorokat, szűkítette le a nézőteret, szorította be a játékot egy kis területre, hogy megpróbáljon kamaraszínházi érzést kelteni. Sajnos ettől az Átrium tágas tere nem ment össze, nekem nem lett bensőségesebb a hangulat, viszont roppantul zavart, hogy egyes jeleneteket a süllyesztett színpadi megoldásoknál egyáltalán nem láttam, máskor viszont a színpadon ülő nézők reakciói, fészkelődése, evése-ivása elvonta a figyelmemet az előadásról. Ki kell mondjam, sajnos ez a darab kisebb térbe való. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://korulottemavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8113693798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása