Fura egy film ez. Izgalmas, beszippant, és mégis, az első negyedóra után egyre csak erősödik bennem egy kényelmetlen, kettős érzés.
Tetszik a látvány, a jelenetek megkomponáltsága, a színészek játéka, a díszlet, a jelmezek, az idősíkok váltakozása, az egész film felépítése - ám eközben folyamatosan érzek valami zsigeri viszolygást. Keresem az okát: eleve ellenérzéseim voltak, meg sem akartam nézni egy olyan filmet, ami emléket állít egy élő bűnözőnek; nem szeretem a didaktikus, szájbarágós karakterfelépítéseket; zavarnak a hollywoodi, irreális jelenetek az ismerős budapesti utcákon; idegesít az a helyes lányka, aki gyakorlatilag hol egy olcsó cédának, hol jólnevelt kisnyuszinak, hol pénzéhes vampnak van beállítva...? Mire véget ér a film, közelebb kerülök a megoldáshoz, egy szóval a fejemben jövök ki a moziból: szánalmas.
De kezdjük az elején. Volt ez a Viszkis-eset, úgy jó húsz éve, amiről most Antal Nimród csinált egy akciófilmet. Nem életrajzi drámát, nem dokumentumfilmet, még csak nem is krimit, hanem akciófilmet. És mi az az akciófilm? "A tömegfilm jellegzetes műfaja. A modern akciófilm elsősorban bűnügyi tematikájú, mai környezetben játszódik, és a szereplők konfliktuskezelése során a látványosan kivitelezett összecsapásokra, a tűzharcok és üldözések képsoraira helyezi a hangsúlyt." Valamint: "Az akciófilm a látványelemek kidolgozottságával kárpótol a sablonos történetvezetésért. A műfaj legjobbjai nem a precízen megrajzolt karaktereik révén értek el drámai hatást, a konfliktusok érzelmi intenzitását is az elemi erejű akciókoreográfiákkal ábrázolták."
Ha innen közelítjük a kérdést, végül is elégedettek lehetünk. A szereplők jellemábrázolása ugyan valóban kétdimenziós: van magányos, izzadós, láncdohányos, frusztrált, gyógyszerfüggő és bosszúálló nyomozó (Schneider Zoltán); folyton káromkodó, kérges öklű, ám melegszívű edző-pótapa (Gazsó György); nehezen kapható, ám drágán megvehető, a felsőközépből kalandvágyból kikacsintgató decens úrilány (Móga Piroska); korrupt, szívtelen, elvtelen politikus (Csuja Imre); vannak még zűrös, alkoholizáló jéghokisok, hősies postások és biztonsági őrök, pancser rendőrök és "vak" taxisok. De ők mind csak statiszták.
A fő szereplő Ambrus Attila (Szalay Bence), a Viszkis. A modern, határontúli, kisebbségi betyár. Élete valahol Romániában kezdődött, Székelyföldön, falu szélén. Szülei helyett nagyanyó neveli, melegszívű, dolgos, derék - ámbár a kis Attila nehéz dió. Csöppet lopós. Megregulázásával nagyanyó halála után próbálkozik részeges apja bátyja, a bentlakásos internátus, végül a Kárpátok Géniuszának szeretetteli gondoskodása alatt működő javítóintézet - ám ezt a lopósságot, ezt valahogy nem tudják kinevelni belőle. A katonaság amúgy neki való lenne, ha nem lenne olyan lágyszívű, aki nem bír a határsértőkre rálőni. Akik persze általában magyar atyafik. Hát Attila-betyár egy éjszaka gondol egyet, és haláltmegvető bátorsággal átszökik Magyarországra. Ahol tulajdonképpen jól alakulnak a dolgai, a szép szemű, markos szegénylegénynek váratlanul ölébe pottyan hokicsapat-tagság, pátyolgató edző, kellemes lakás, munka (némiképp feketén), haverok, és ráadásnak a hercegkisasszony szíve. Hát hol itt a baj?
Cherchez la femme - keresd a nőt... Bár maga a nő édes, megértő, elnéző, ártatlan és szerelmes, a szülei sajnos nem túl megértőek. Amíg Kata almalét hoz neki (nyilván egy távoli ABC-ből), rendkívül látványosan megértetik a fiúval, ezt a virágszálat nem egy ilyennek nevelgették. Arra is marad ideje, hogy észrevétlenül lelépjen. Hónapokra eltűnik a lány életéből. Mivel az állampolgársághoz - úgy tűnik - kizárólag korrupt hivatalnokokon, a szerelemhez pedig fényes, sőt csilivili jövőn keresztül vezet az út, hát kénytelen sürgősen kirabolni egy postát. Bár rosszul van attól amit tett, igyekszik feldolgozni a megrázkódtatást. Szórja a pénzt, ismerkedik a gazdagság nehéz terhével, s hogy kárpótolja magát a mentális kínokért, megpróbálja visszahóditani szerelmét. Kata ellenáll, egészen addig, amíg Attila át nem adja szerelme csillogó bizonyítékát, egy szívecskés aranyláncot. A lányt teljesen leveszi a lábáról az ajándék, a terepjáró, s nem utolsó sorban az igen férfias és vonzó külső mögött rejtőző tiltott gyümölcs. Szerelemnek ezt a dolgot nem mondanám, különösen, hogy az a szívecske valószínűleg azonnal egy zsúfolt dobozban landolt. Kata ugyanis még az aznapi procc vacsorára is valami decensebb dizájn darabot választ.
A pénz gyorsan fogy, és a színvonalat tartani kell. A rendőrség egy helyben topog, több lehetőséget is fájdalmasan bénán elszalaszt, hogy elfogja a tettest, majd tetteseket. Látunk motoros és autós üldözést, tényleg valami Amerika szelleme jelenik meg a pesti utcákon. Vérszomjas postás túráztatja fenyegetően MZ-motorját, majd veti magát csikorgó gumikkal a mopeden szlalomozó rabló után. Civil autóból álarcos terrorelhárítók lövöldöznek géppisztolyból a lopott autóban menekülő Viszkis után (kicsit sem zavartatva magukat olyan apróságokkal, hogy állandó a szembe forgalom), ám mire utolérik, a rabló szőrén szálán eltűnik a kocsiból.
Amikor Attilát letartóztatják, a magányos nyomozó átalakul botcsinálta pszichológussá - a kihallgatások szigorúan négyszemközt, édes kettesben, terápiás hangulatban zajlanak. Seherezádé éjszakákon át mesél, elkábítja hercegét.... Végül a hallgatóság reakcióján megsértődve elszökik, s mielőtt végleg elkapnák, még három bankot kirabol bosszúból. Az addig "békés" rabló a végén már fizikálisan is bántalmazza egy áldozatát.
Tizenhét évet kap, ebből tizenhármat ül le. Kihasználja a lehetőségeit, kitanulja a fazekasságot, még diplomát is szerez egy dunaújvárosi egyetem levelező szakán. Szabadulása után attól fél, visszaesik, de sikerül hátat fordítania a múltjának. Most tizenkilenc éves feleségével boldogan él egy kis házban, ahol fazekas-műhelye van, két kutyája, és a gyerekvállalást tervezgetik. A Viszkis időnként fellép más celebekkel különféle tévécsatornákon, hol Ázsiában él túl, hol a stúdióban próbálja kitalálni hétköznapi emberek korát, hol közreműködik a saját életéről szóló filmben.
De ez már a valóság, nem a film. A film csupán közhelyekre támaszkodó, látványában és kivitelezésében profi munka, amilyen egy jól megcsinált akciófilm. Kár érte. A csomagolás mögött kevés a tartalom. Antal Nimródnak vagy nincs a szimpla történetmesélésen kívül üzenete, vagy ha van, az az üzenet nekem nagyon nem tetszik. Mert ha egy értelmes, érett fiatal nő ilyen könnyen megvehető, az szánalmas. Hogy a magyar rendőrség ennyire elszúrta, az szánalmas. De a legszánalmasabb az, ha egy egoista, pénzsóvár, elvtelen fiatalembert hősként ünneplünk. Külön kíváncsi lennék arra, mit gondol erről az a rengeteg határontúlról átszökött, menekült, áttelepült, sokat megélt magyar, aki minden nehézsége ellenére sem lett bűnöző?
Értékelés: jó. Mint szórakoztató akciófilm kifejezetten élvezetes, formailag kevéske bakival, remek operatőri munkával, jó színészi alakításokkal. A zene nekem túldimenzionált, szájbarágós, de végül is illik a történethez. Értem én, hogy egy akciófilmnek nem sajátja, de nekem hiányzott a mélység, a hiteles, sokrétű jellemábrázolás. Szalay Bence Viszkise kedves fiú, a körülmények áldozata. Én azt szerettem volna látni, hogy a körülményekkel együtt, vagy azok ellenére, hol volt Ambrus Attila, a bűnöző felelőssége. Nem találtam.