Egy különös, díjesőben fürdő görög rendező, két világsztár, eddig két győzelem (egy Cannes-ban) és huszonegy jelölés különböző nemzetközi filmfesztiválokon, megdöbbentő, felkavaró trailer, furcsa, magyarázatra szoruló cím, pszichothriller egy orvosról - körülbelül ennyit tudtam az Egy szent szarvas meggyilkolásáról előzetesen.
Így a kezdet egyáltalán nem meglepő: egy élő emberi szív lüktetése a körülötte munkálkodó kezek és szikék között. Steven Murphy (Colin Farrell) sikeres szívsebész, prospektusok címlapjára kívánkozó házzal, családdal. Felesége, Anna (Nicole Kidman) szolid szemész, kiváló háziasszony, bombanő és lelkiismeretes anya. Szép, szőke, karcsú, ránctalan, a vágy titokzatos tárgya, ráadásul ragyog körülötte a ház, a kert, még két tökéletes, jólnevelt, gyönyörű gyermeke Kim (Raffey Cassidy) és Bob (Sunny Suljic) is. Doktor Murphy testbeszéde és verbalitása merev, mozdulatai visszafogottak és lassúak, kommunikációja beszűkült, legfőbb jellemzője a mindenek feletti perfekcionizmus. Érdeklődése a családtagjai iránt felszínes, kapcsolata a feleségével és a gyerekekkel (ahogyan azoknak egymással is) kimért, udvarias, távolságtartó. Mindenki úgy beszél, mintha egy illemtankönyvből lépett volna ki. 
Martin (Barry Keoghan) azonban kilóg ebből a hideg-tökéletes világból, sokáig nem is értjük mit keres itt. Martin amúgy egy nem túl vonzó megjelenésű, átlagos, időnként ellenszenves, fura fiú. Figurája kellemetlen érzéseket kelt, erőszakot sugall. Érthetetlen módon markában tartja Stevent, beszivárog nem csak a munkahelyére, a szabadidejébe, de az otthonába is, jelenléte megkerülhetetlen, sötét fellegként lebeg a család fölött, rájuk telepszik, mint egy baljós árny. Láthatóan senki nem is csodálkozik, amikor furcsa és érthetetlen módon sorra betegszenek meg a gyerekek. A szülők beletörődve, lehajtott fejjel, beesett vállal veszik tudomásul Kim és Bob megmagyarázhatatlan lebénulását, ahogyan az evés visszautasítását, majd állapotuk további romlását is. Steven ugyan időnként értelmetlen erőszakkal fordul kollégái, felesége, vagy éppen a gyerekek felé, de mozdulatai, attitűdje pontosan érzékeltetik tehetetlenségét. Nincs kiút.
Azaz lenne, ám az kegyetlen, erőszakos és embertelen. Áldozat. Emberáldozat. Elképzelhetetlen, irreális, abszurd. Vagy mégsem?
Az ősi legendák, a legkülönfélébb népek mítoszai, de még az Ószövetség is hemzseg az emberáldozatoktól. A legkülönfélébb rendűek és rangúak lehetnek áldozatok: rabszolgák, foglyok, ellenséges katonák, elsőszülöttek, szűz leányok. Minél nagyobb válsághelyzet megoldását várják tőle, legyen annál megbecsültebb tagja a társadalomnak. Ki ne tudná, hogy a világ egyik vezető vallása maga is az egyetlen fiú - Jézus - életének feláldozásán alapul.
A görög Artemisz nem volt ennyire kegyetlen. Bár megbosszulta, hogy Agamemnón levadászta egy szent szarvasát, és szélcsenddel sújtotta a Trója ellen induló hajóhadat, ám a kért emberáldozattól, Iphigénia (Agamemnón egyetlen gyermeke) máglyára küldésétől végül eltekintett, a lányt magával vitte és papnőjévé tette.
Yorgos Lanthimos filmje nem csak hogy hemzseg a mitikus utalásoktól, szimbólumoktól, de mintha egyszerre lenne morbid, groteszk paródia és totális metafora. Egyfelől sokkoló képsorokban szembesíti a nézőt azzal az érzelemmentes, felsőbbrendűnek hitt, érdeklődés- és értékvesztett világgal, amiben élünk. Steven és Anna viszolyogtató szexuális együttléte bár betegesnek hathat, érdemes utánagondolni, hány házaspár hálószobájában hasonló mértékű a jelen nem lét. Hányszor találkoznak a pedagógusok olyan szülőkkel, akik csak vészhelyzetben próbálják megismerni a gyerekeiket. Hány tini életét teszi tönkre, szabad botladozását bénítja meg a szülők ellentmondást nem tűrő, maximalista elvárása - hogy végül sokan táplálkozási zavarokba meneküljenek a túlzott kontroll elől. Hány gyerek izzad vért, hogy megfeleljen, hogy észrevegyék, hogy szeressék...
Egy ponton túl aztán elfogynak az utalások, a szimbólumok, a film maga válik metafizikai tanulmánnyá. Martin már nem egy természetfeletti hatalommal bíró bosszúálló kamasz, ő maga a megtestesült bűntudat, Steven Murphy bűntudata. Az áldozat szükségszerű, ahogyan legtöbbször az is, hogy nem a bűn elkövetője vezekel - az apák bűneiért gyakran a fiúk fizetnek. Ezért veszi tudomásul a történéseket sztoikus nyugalommal az anya; ezért vonzódik Martinhoz, lázad, és próbál küzdeni a sors ellen a világot még ártatlan szemmel néző tinédzser lány. Ezért tehetetlen a tudomány, a modern technika minden vívmánya. És ezért tér vissza az életükbe Martin az áldozathozatal ellenére is: nem a vétkes bűnhődött, hanem az ártatlanok.
A Szent szarvas meggyilkolása nekem a bűn és bűnhődés filmje lett. Megvallás, penitencia és feloldozás - ez a hármas határozta meg a gondolataimat a film végére. Mi a bűn lényege? Kitől és mit vesz el? Mitől válik bűnünk megbocsáthatóvá? Hogyan hat ez a körülöttünk élőkre? Hogyan vezekeljünk érte, hogy feloldozást nyerjünk? És kitől kaphatjuk meg?
Lanthimos nem ad válaszokat, csak rámutat a problémára. Megálmodott, és tökéletes technikával létre hozott egy olyan vizuális világot, amely egyszerre sokkoló, rémisztő és visszataszító, miközben néha lírai, szemet gyönyörködtető - és baljóslatú. Furcsa szögből felvett, hosszú ráközelítések a szereplők szinte rezzenéstelen, szép arcára - a mimika hiánya egy másik ember arcán a legfrusztrálóbb érzéseket hívja életre bennünk. Vontatott történetmesélés, lassú kameramozgás, idegtépő zenei aláfestés - szinte már sóvárgunk a robbanás után. Színészei tökéletesen hozzák az elvárt karaktereket. Nicole Kidman ránctalan, mozdulatlan arca amúgy is rendkívül jól illik Anna figurájához, de a számos díjra jelölést nem csak ennek köszönheti. Testbeszéde, a szája szegletének finom rezdülése, szeme villanása - botox ide vagy oda, profi munka. A film felfedezettje Barry Keoghan, az egyetlen igazán élő szereplő, valódi érzésekkel. Harag, düh, önfegyelem, lenézés, kölykös tanácstalanság, isteni magabiztosság, gátlásosság, sóvárgás, kegyetlenség: mindent tud.
Értékelés: remek, elgondolkodtató. Miközben taszító, fájdalmas, viszolyogtató, borzalmas. Kegyetlen, beteges mestermű. Amilyen körülöttünk a világ. Csak vállalkozó szelleműeknek, de azoknak nagyon ajánlom.
