körülöttemavilág

Kislány koromban arra vágytam, hogy egyszer megnézhessem az Aidát a veronai arénában, igazi elefántokkal, tevékkel, tűznyelőkkel, zsonglőrökkel, a statiszták tömegét gyönyörű jelmezekben a látványos és monumentális díszletek között. Mostanra már láttam Veronát, az arénát, és az Aidát (többször is),…

Xavier Dolan filmje nehéz és fájdalmas. Fullasztó hőség, nyomasztó várakozás, lassan múló idő, elbicsakló kérdések, kényszeredett válaszok, elfojtott indulatok, erőltetett vidámság, egymás mellett elbeszélés, robbanás közeli atmoszféra... Valahol a világ végén.

Daniel Blake (Dave Johns), az asztalos és ezermester, súlyos szívinfarktuson esett át. Jók a kilátásai. Ha sokat pihen, és részt vesz a további rehabilitáción, megúszhatja újabb műtét nélkül - legalábbis a háziorvosa szerint.

Disszociatív személyiségzavar, többszemélyűség, multiplex személyiség: nevezzük bárhogyan is, az emberi agy eme hihetetlen mutatványa - hogy megvédje az egyént az elszenvedett szexuális, fizikai, vagy éppen lelki traumák emlékétől, következményeitől - egészen elképesztő.

Thomas Lilti filmje a trailerek alapján vígjáték - de az ott bevágott jelenetek gyakorlatilag a film első tizenöt percében játszódnak, ráadásul teljes terjedelmükben nem is mindig nevetésre ingerlők.

Jákob fia József, és az ő híres története az Ószövetségből megszámlálhatatlanul sok művészt ihletett meg napjainkig.

Spanyol rendező és forgatókönyvíró, francia, orosz, amerikai, ukrán, bosnyák, horvát, szerb, s ki tudja még honnan érkezett színészek... A helyszín egy kis falu valahol Bosznia-Hercegovina tekintélyt parancsoló hegyvonulatai között, valamikor 1995. környékén, a délszláv háború idején.

Miféle idegenek?! Szó sincs itt idegenekről! Három gyerekkori jóbarát és "oldalbordáik" készülnek egy kellemes vacsorára holdfogyatkozással, hagyományos olasz fogásokkal, olasz borokkal és olasz temperamentummal...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy városka valahol Finnország észak-nyugati partjainál. Kokkolának hívták. Élt ott egy alacsony, csúnyácska, kopaszodó, szerény, halkszavú péklegény, bizonyos Olli Mäki. Ez a kedves, egyszerű fiatalember, miután amatőr könnyűsúlyú bokszolóként Európa-bajnoki…

Rendhagyó kritika ez a mostani. Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy aki szereti a rózsaszín-habos, keserédes musical-műfajt, akit nem zavar, hogy a legdrámaibb monológ kellős közepén a főhős dalra (de még milyen nagyívű, fesztivál-dalra!) fakad, vagy hogy a szerelmesek egy csillagos-varázsos…