HTML

körülöttemavilág

Mozi, színház, koncert, kiállítás....Komolyzene, kirándulás, műemlék. Egyszóval kultúra, ahogy én látom. Hátha téged is érdekel. Mert még nem láttad, vagy ha mégis, neked is van róla véleményed :)

Friss topikok

Címkék

2018 Sundence Film Festival (1) abszurd (3) abúzus (1) Ágoston Katalin (1) agresszió (4) aktivizmus (1) áldozathibáztatás (1) áldozati szerep (1) áldozatvédelem (2) Alexandru Agache (1) Alföldi Róbert (3) Allan Mauduit (1) Alzheimer-kór (1) Amy Adams (1) anarchista színház (1) Anat Gov (1) Andrew Bowell (1) angol királynő (1) apák és fiúk (1) asszertivitás (1) Átrium (1) Audrey Lamy (1) autista (1) autizmus (1) ÁVÓ (1) A fából faragott királyfi (1) A Kékszakállú herceg vára (1) Bajazzók (1) balett (2) bandaháborúk (1) Bartók Béla (1) belle époque (1) belvárosi szinház (1) Bizet (1) boldogság (1) bosszú (3) botrány (1) Brendan Gleeson (1) Bretz Gábor (2) brutalitás (1) bűn (1) bűnös csend (1) Calixto Bieito (1) Carmen (2) Cécile de France (1) Centrál Színház (1) cigányok (1) Colin Farrel (1) Csajkovszkij (1) család (2) családirtás (2) családi dráma (1) családon belüli erőszak (3) csicskáztatás (1) csoportos erőszak (1) daniel auteuil (1) Danis Lídia (1) debreczeny csaba (1) Délibes (1) diszfunkcionális család (1) domingo (1) donor (1) drog (1) Elek Ferenc (1) élet és halál (1) Elfogadás (1) elfogadás (1) elit (1) Eliza Scanlen (1) elszigetelve (1) elutasítva (1) emberkereskedelem (1) emlékezés (1) Emma Stone (1) empátia (1) Erkel (1) Erkel Színház (4) erőszak (1) erőszakmentes kommunikáció (1) erős nők (2) erotika (1) érzelmileg éretlen (1) fájdalom (1) Fajgerné Dudás Andrea (1) fanny ardant (1) fekete humor (1) fekete komédia (1) felelősség (1) féltékenység (4) felújítás (1) feminista film (1) feminizmus (1) férfi-nő dinamika (1) Figeczky Bence (1) Florian Henckel von Donnersmarck (1) francia vígjáték (1) függőség (1) Gerhard Richter (1) Gershwin (1) Gilliann Flynn (1) Godot Intézet (1) Gólem Színház (1) grotesz (1) Gryllus Dorka (1) Guelmino Sándor (2) gyermekáldozatok (1) gyermekbántalmazás (1) gyilkosság (3) gyűlölet (2) hajléktalan (1) hatalmi manipuláció (1) hatalom (1) határszabás (1) Hatszín Teátrum (1) házimunka (1) hétköznapi elnyomás (1) hetvenes évek (1) hit (1) Horthy-korszak (1) hős (1) humor (1) Hunyadi László (1) időutazás (1) india (1) influenszer (1) irányítás (1) irónia (1) Írország (1) iskolai molesztálás (1) isten (1) isztambuli egyezmény (1) Jacques Audiard (1) járó zsuzsa (1) Járó Zsuzsa (1) Jászai Mari Színház (1) jazz (1) József Attila (1) Jurányi Ház (1) Juronics Tamás (1) Kaitlyn Dever (1) Kakukkfészek (1) Kálid Artúr (1) kamasz (1) kegyencnő (1) kerényi miklós gábor (1) kétely (1) kirekesztés (1) Kiscelli Múzeum (1) kisebbség (1) Kiss Ferenc (1) kiszolgáltatottság (1) klasszicizmus (1) Kolonits Klára (2) költészet (1) komédia (2) koncentrációs tábor (1) koncertszínház (1) kontroll (1) konyharuha (1) körforgás (1) kortárs (2) kortárs dráma (1) krimi-sorozat (2) krízis (1) kurtizán (1) László Boldizsár (1) láthatatlan munka (1) Lázadók (1) La Traviata (1) Leonard Bernstein (1) Les Olympiades (1) LMBTQ (2) Mácsai István (1) magány (1) magyarkodás (1) Majgull Axelsson (1) Major Erik (1) makkzsizsik (1) manipulatív (1) Margitszigeti Szabadtéri Színpad (1) marihuána (1) Marshall Rosenberg (1) Martin McDonagh (1) marton lászló (1) másodrendű állampolgár (1) másság tisztelete (1) Máté Gábor (1) megbocsátás (1) Mengele (1) mérgező szülők (1) Merritt Wever (1) mese (1) Mester Viktória (1) mészáros máté (1) mezei egér (1) meztelenség a színpadon (1) mókus (1) MTA (1) múlt (1) multikulti (1) Münchausen by proxy (1) musical (2) művészet (3) My Fair Lady (1) Nagy Zoltán (1) nárcisztikus (1) nemi erőszak (2) nemzeti (1) nemzeti dohánybolt (1) nemzeti szocializmus (1) népi (1) néptánc (1) Netflix (1) netflix (1) Nicolas Bedos (1) nőművész (1) Oberfrank Pál (1) Ókovács (1) Olivia Colman (1) opera (2) Operaház (1) Operház (1) öregedés (1) orlai produkciós iroda (2) Oscar-díj (2) Oscar-jelölés (1) Östlund (1) Palotás tánc (1) Parasztbecsület (1) párkapcsolati erőszak (1) Patricia Clarkson (1) Pedofília (1) Pesti Színház (1) Péterfy-Novák Éva (1) Péterfy Bori (1) Pinceszínház (1) Pogány Anikó (1) politika (1) politikai paródia (1) Porgy és Bess (1) portréfestő (1) premier (1) pszichoterápia (1) rába roland (1) Rachel Weisz (1) Radnóti Színház (1) rasszizmus (1) ratifikálás (1) rendszer-erőszak (1) rokokó (1) rs9 (1) sanyargatás (1) Schell Judit (1) Schneider Zoltán (1) Securitate (1) Suzannah Grant (1) svédország (1) szabó kimmel tamás (1) szajkó (1) Szamosi Zsófia (1) szatíra (1) szávai viktória (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (2) Székely Csaba (1) szenvedély (3) szerelem (2) szerelemféltés (1) szerelem és halál (1) szex (1) szexchat (1) szexuális visszaélés (1) szexuális zaklatás (1) színház (1) szocializmus (1) Sztarenki Dóra (1) táncművészet (1) TAO (1) társadalomkritika (1) Tatabánya (1) természet (1) természetfilm (1) terror (2) testvéri szeretet (1) Tinder (1) tölgy (1) Toni Collette (1) tragikus szerelem (1) Tuza-Ritter Bernadett (1) unbelievable (1) vagdosás (1) vallás (1) Varidance (1) Vecsei H. Miklós (1) védelem (1) vendetta (1) Verdi (1) vese (1) virtuóz (1) vitakultúra (1) Vörös Szilvia (1) Wind Gap (1) Yolande Moreau (1) Yorgos Lanthimos (1) zaklatás (1) zsidótlanítás (1) Zsótér Sándor (1) Címkefelhő

MINDENKI - magyar kisjátékfilm 25 percben, 2016.

2017.03.04. 21:23 dasilva64

mind7.jpgFurcsa egy film ez a Mindenki. Első látásra olyan kis egyszerű, bájos, mintha csak egy alsó tagozatos olvasókönyv egyik szemelvénye lenne, lelkes gimnazisták média-szakkörében megfilmesítve.

Meghatódásomat, megérintettségemet betudtam saját nosztalgikus emlékeimnek és a történet líraiságának. De valahogy nem akart kimenni a fejemből. Sem a Serkenj fel, kegyes nép dallama, sem a film egyes pillanatai. Folyton azon kaptam magam, hogy szinte erőszakosan beférkőzik a gondolataim közé. Arra kényszerít, hogy kérdéseket tegyek fel, vitázzak a különféle kritikus hangokkal és saját magammal. Megnéztem hát még egyszer. Azóta a film inspirálta gondolataim csak egyre többen lettek.

mind5.jpgPedig a történet valóban egyszerű. Új kislány az iskolában, szolid-szép gyermek Madonna. Új barátnő, új énekkar, új tanárnő, kórusverseny, felkészülés. Lelkesedés, megaláztatás, bánat. Barátság, büszkeség, összefogás, győzelem. Hát látszólag ennyi az egész.

Rám rögtön hatott, de értettem a kritikus hangokat. Tagadhatatlan: múlt és háttér nélküli, sematikus karakterekkel bíró szereplők (jók és rosszak), didaktikus mondanivaló, kiszámítható befejezés, unalmas hepiend. Zsófi (Gáspárfalvi Dorka), a szép, szőke újkislány ártatlan és lelkes, ráadásul rögtön talál barátnőt, nem is akármilyet. Liza (Hais Dorottya) bájos, pisze, szeplős, barnahajú, talpraesett. Kedves, határozott egyéniség, az igazság bajnoka. Erika néni (Szamosi Zsófia), a karvezető, csinos, fiatal, szigorú, de igazságos - csak éppen nem tud ellenállni a siker vonzásának. És nála a cél valóban szentesíti az eszközt, a kórusnak mindenáron nyernie kell. Még akkor is, ha ez bizonyos kórustagok számára azt jelenti, hogy parancsra, titokban, cinkostársként csalnak. Ám Liza és Zsófi nemcsak hogy nem vesznek részt a csalásban, de a maguk oldalára állítják az egész kórust, és elegánsan megleckéztetik a tanárnőt.

mind4.jpeg Tény, hogy nem tudni, honnan jött Zsófi, miért váltott iskolát, hogyan lettek ennyire jó barátnők Lizával egyik pillanatról a másikra. Tény, hogy mai szemmel fura iskolaköpenyben látni tanárt-diákot, ahogy meglepő az is, hogy a gyerekek ugyanazt a tapsolós játékot, ugróiskolát játsszák, mint az én gyerekkoromban. Nem tudjuk, miért vették fel Zsófit meghallgatás nélkül a kórusba, hogyan tudna azonnal szerepelni egy versenyen a többiekkel teljesen friss tagként, ahogy azt sem, Erika néninek miért olyan fontos a győzelem, miért nem magyarázza el a gyerekeknek a helyzetet, és miért nem teszi ki egyszerűen a kórusból a nem oda valókat. 

mind2.jpgDe próbáljuk meg máshonnan közelíteni. Egyszer volt, hol nem volt, valamikor a rendszerváltás után nem sokkal, valahol az Európai Unión túl, kis Magyarország frissen "felszabadult" kies tájain, volt egyszer egy iskola... Próbáljunk meg úgy nézni a Mindenkire, mit egy mesére. Ugye senki nem firtatja a kis hableány családi hátterét, nem kéri számon a vasorrú bábán a motivációkat, vagy csodálkozik el azon, hogy Csipkerózsika rögtön ébredés után beleszeret a hercegbe. 

mind1.jpgA Mindenki ugyanis nem ralista dráma, hanem mese. Mese egy kislányról, aki egy teljesen új szituációban találja magát. Naivan és bizalommal néz a jövőbe, de gyorsan elveszíti "ártatlanságát". Az első pofont onnan kapja, ahonnan legkevésbé várná: egy okos felnőttől, akire a vezetést bízták. Azzal kell szembesülnie: vagy megalázkodik, behódol és a "nagyok" játékszabályai szerint játszik, vagy kimarad, lemarad, elkallódik. Mi persze értjük, hogy a vezetők jót akarnak, sikert mindenkinek, mégis, minden porcikánk tiltakozik a hazugság, a csalás, a kirekesztés, az érdemtelen dicsőség ellen. És ami az életben oly ritkán történik meg, de a mesék csodálatos világában szívmelengető bizonyosság: az igazság győz, a jó elnyeri méltó jutalmát (varázsütésre minden gyermek ajkán tisztán zeng az ének), a rossz pedig megérdemelt büntetését.

mind3.jpgHelyettesítsük be Zsófit egyszerű magyar emberekkel, és gondoljunk vissza 1989-re. Amikor még talán hittünk abban, hogy mostantól mi is tagja lehetünk egy győzedelmes csapatnak, egy olyan társaságnak, ahol kedvesen fogadnak, ahol a szabályok tiszták és átláthatók, ahol a vezetők a közös sikereinkért dolgoznak és ahol egyformán van esélyünk a boldogulásra. Aztán mi is elveszítettük az ártatlanságunkat. Talán éppen 1991. táján.  

Deák Kristóf Oscar-díjas kisfilmje nem véletlenül játszódik 1991-ben. Nem véletlenül sematikus és didaktikus mese. A lehető legegyszerűbben akarja megmutatni, van rá mód. Le lehet számolni hazugságainkkal, be lehet vallani hiányosságainkat, elkövetett bűneinket, meg lehet szabadulni hamis sikerekkel kecsegtető vezérektől. 

A Mindenki egy olyan mese, ami mindenkiben felidéz emlékeket, homályos érzéseket, hangulatokat - hisz iskolába mindannyian jártunk. Sok kritikát, kommentet, gratulációt, hozzászólást elolvastam. A meglepő nem az volt, hogy sokan egyáltalán nem tartják jó filmnek (a vélemény szabad), hanem hogy mennyire sokszínű érzelmeket ébresztett. Ahány néző, annyiféle megközelítés, emlék, gondolat, hiányérzet - egy mindössze kevesebb mint félórás filmtől.

És az az utolsó dal..., mesebeli.

Értékelés helyett:                                                                                                        

Bodzavirágból, bodzavirágbólmind6.jpg
hullik a, hullik a sárga virágpor.
Fönt meg a felhők szállnak az égen,
bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,
pamacsos,
hullj le, te zápor
aranyos,
hullj le, te zápor,
égi virágpor,
égen nyíló bodzavirágból.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://korulottemavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr6912306961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása