Jákob fia József, és az ő híres története az Ószövetségből megszámlálhatatlanul sok művészt ihletett meg napjainkig.
Festőket - Rembrandt, Ferenczy Károly, F. P. Gerard, Csernus Tibor, Szőnyi István, Szántó Piroska), filmrendezőket (Jeles András, Roger Young), rajzfilmstúdiók művészeit (József, az álmok hercege), balettkoreográfusokat, bábjátékosokat, bibliai mesekönyv kiadókat, musical-szerzőket (Tim Rice és A.L. Webber), s természetesen olyan közismert írókat is, mint például Thomas Mann.
Ki ne ismerné valamilyen formában József történetét? A szegény fiúét, kit gonosz és féltékeny testvérei kútba vetnek, majd eladnak rabszolgának,de aki Putifárné sikamlós cselvetését is ügyesen kikerülve végül a fáraó első emberévé küzdi magát? Ki ne találkozott volna a Biblia egyik leghíresebb, legplasztikusabb példameséjével? Akár templomok ezreinek falain, akár színházak színpadán színes, szélesvásznú álomkabátban, vagy nagy múzeumok falain. És természetesen magában a szentírásban is.
Ám Thomas Mann műve sokkal több, mint egy szokványos, vallásos alapokon nyugvó példabeszéd. Egyfelől egy modern családtörténet, egy többgenerációs, szövevényes, lélegzetelállítóan izgalmas, folytatásos regény. Másfelől egy humoros, életteli, rendkívül szórakoztató filozófiai mű. Emberségről, ösztönökről, hitről, kapcsolatokról, értékrendekről, szerelemről, halálról, de talán leginkább apákról és fiúkról.
Az Örkény Színház nagy fába vágta a fejszét. Thomas Mann több mint 1600 oldalas művét sikerült körülbelül 160 oldalnyi színpadi forgatókönyvvé zsugorítania Gáspár Ildikó dramaturgnak, majd Ascher Tamással, mint társrendezővel további majdnem 35 oldalt elhagyni, míg végül megszületett a darab alapja - mintegy 4-4,5 óra nettó játékidőben. A társulat szinte minden tagja szerepel a darabban, ám bizonyos szerepeket generációs eltolódásokkal, hangsúlyozva a folytatólagosság fontosságát, ugyanazok a színészek játszanak.
Mint pártoló tagnak, ma lehetőségem volt részt venni egy nyilvános próbán - életemben először. Óriási élmény volt látni a színészeket hétköznapi ruhában elakadni a szövegben, vagy a valóságban látni, mennyire más egy mondat jelentése, ha az a színész két másodperccel korábban lép előre egy lépést... Hallgatni Asher Tamás magyarázó, türelmes instrukcióit, vagy éppen határozott utasításait. Különösen érdekes volt azt figyelni, hogyan alkot egyszerre két rendező. A díszletek és jelmezek hiánya, a teljes hétköznapiság talán még inkább kiemelte a színészek játékát, a hangjuk, mimikájuk, gesztusaik súlyát.
Fenti adatokat egyébként magától a két rendezőtől tudhattuk meg, más színházi "titkokkal" együtt. Miért olyan a díszlet, amilyen (jelzésértékű minimál), miért szerepel egy színész több szerepben, s miért éppen abban, melyik rendezőnek milyen a stílusa, hogyan instruálnak, miért van szükség élő zenei aláfestésre, mi az üzenete a visszatérő dallamoknak. Láthattuk, mennyire egyforma (vagy sem) egy jelenetben a színész, ha háromszor-négyszer kell eljátszania ugyanazt a két és fél percet.
Megtudtam ezen felül, hogy Thomas Mann humora színpadon talán még sziporkázóbb tud lenni, a karakterekben és elmés mondatokban rejlő lehetőségekhez milyen sokat adhat hozzá egy értő rendezői felfogás és a remek színészek tucatjai.
Gálffi László ironikusan bölcs öreg Jákobja, Epres Attila idősek otthonából kiszabadult, csámcsogó, reszketeg, vak vénembere, Vajda Milán bután nagydarab és gyanútlan Ézsauja, Csuja Imre zsugori, joviálisnak tűnő, ám kicsinyesen uralkodó Lábánja egyszerűen lenyűgöző. S a nők... Kerekes Éva kissé gutaütött intrikus Rebekája, Tenki Réka tébolyult kacajú, boszorkányos Hadinája, Hámori Gabriella szexis és rafinált Ráhele is remek. De akik közülük is kiemelkedőek, az Polgár Csaba (Jákob-József) és Takács Nóra Diána (Lea-Tuij). Bevallom, egyébként is nagy kedvenceim ők ketten. Polgár Csaba gyakorlatilag mindig, minden szerepben hiteles, érzékeny és kiváló. Nem véletlen, hogy ebben a nehéz regényfolyam-adaptációban is ő kapta a főszerepet. Takács Nóra Diána alkatánál fogva talán behatároltabb, de nincs gesztusa, ami hamis lenne, legyen szó drámai önmarcangolásról, erőszakos uralkodásról, vagy magakellető bujaságról.
Ötven percnyi ízelítő után azonnal jegyet vettem márciusra, az egész családnak. Valamint felhívtam anyukámat, ugye megvan nekünk Thomas Manntól a József és testvérei. Olvastam, egyszer rég, kamaszkoromban. De Mácsai Pál bevezető kedvcsinálója annyira sikeres volt, hogy úgy érzem, meg kell tisztelnem a darabot azzal, hogy újra belemerülök Thomas Mann és József eredeti világába. 
A bemutató február 4-én lesz, és aki szeretné még az Örkény Színházat a Madách téren meglátogatni, az igyekezzen, mert áprilistól átköltöznek a Városmajorba. A következő jó hír ugyanis az, hogy felújítják a színházat. Vége a nyikorgó székeknek, a kis helyen elzsibbadt lábaknak, a néha tökéletlen akusztikának, vagy nem megfelelő láthatóságnak! De a lényeg, a jó színház itt is, ott is megmarad. Remélhetőleg még nagyon sokáig.
Tehát irány a jegypénztár, vészesen fogynak a helyek a Józsefre, és a nagy sikerű Anyám tyúkja folytatására. Kíváncsian várom, a magyar költészet mely gyöngyszemeit kapjuk különleges ékszerré fűzve.
Utóirat: elnézést attól a rengeteg kiváló színésztől, akiket név szerint nem soroltam fel, de a szereposztás önmagában egy cikk terjedelmével érne fel...
Utóirat2.: Amint láttam a darabot teljes terjedelmében, természetesen hírt adok róla.
