„Nehéz a sorsa szegény árvánakRitka a vígság, sűrű a bánat.Nincsen szülője, nincs nagymamája.Csak igazgatója, állami gyámja.
Az török hordák megveretének,De nem mi vertük, hanem a Német.Mégiscsak bíztunk a szép jövőben,Ezerhatszázban, s kilencvenötben.”