Kopár-fenséges táj, aszketikus arcélű főszereplő(k), békésen bégető juhok. Mintha létező világunkon kívül járnánk, valamikor nem sokkal a bűnbeesés után. Az ember kiűzetett, és ha Izlandra űzetett, léte örökre egybeforrt a mostoha természettel, az ősi erőkkel és a juhokkal.