körülöttemavilág

Az első, ám legfontosabb kérdés: Miért menjünk pont Stockholmba?! Amire természetesen vérmérséklet, lehetőségek, érdeklődés függvényében számos felelet adható. Mi azért mentünk, mert a) még nem voltunk, b) amikor Budapest megfő, akkor arrafelé kellemes az időjárás, c) aki volt már, dicsérte, d)…

Mindössze alig 33 évet élt. 1891-ben született Budapesten, szigorú református iparos családba. 19 évesen - még főiskolai tanulóéve előtt - kiállít a Művészház "Ellenszalonján", Konyhacsendélet című olajképét 200 koronára árazzák.

Harpaxofília? Dendrofília? Szomnofília? Dacrifília? Poliamoria? Elifília? Nem kell megijedni, bár a frappáns bevezető képsorok ráerősítenek erre a gyanúra, mégsem valami szexaberrációkról szóló ismeretterjesztő filmet látunk.

Jeles napra kerestünk jeles éttermet, valahol Budán. Ne legyen nagyon messze, ne legyen nagyon kommersz, de ne legyen előkelősködő, sznob. Ám legyen jó híre - hiteles forrásból. És legyen olyan hely, ahol még sosem jártunk.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer valahol Angliában, (közelebbről Cheltenhamben) egy kisfiú, akit Michael "Eddie" Edwardsnak hívtak. Mindig is kicsit esetlen, ügyetlen, de annál lelkesebb gyerek volt, aki rajongott a sportokért.

Mindig keressük a jó ízeket, kellemes miliőt, elfogadható árakat - s mindezt egy helyen. Ráadásul ha lehet, valami különleges összetevővel megbolondítva. Mondjuk könyvekkel.

Nyár, vakáció, napsütés, sport, divat, szépség, versengés, győzelem... Rendhagyó bejegyzés egy periférikus témáról, ami már régóta foglalkoztat. Hiszen a divat ugyanúgy kultúránk része, mint a film-színház-gasztronómia.