HTML

körülöttemavilág

Mozi, színház, koncert, kiállítás....Komolyzene, kirándulás, műemlék. Egyszóval kultúra, ahogy én látom. Hátha téged is érdekel. Mert még nem láttad, vagy ha mégis, neked is van róla véleményed :)

Friss topikok

Címkék

2018 Sundence Film Festival (1) abszurd (3) abúzus (1) Ágoston Katalin (1) agresszió (4) aktivizmus (1) áldozathibáztatás (1) áldozati szerep (1) áldozatvédelem (2) Alexandru Agache (1) Alföldi Róbert (3) Allan Mauduit (1) Alzheimer-kór (1) Amy Adams (1) anarchista színház (1) Anat Gov (1) Andrew Bowell (1) angol királynő (1) apák és fiúk (1) asszertivitás (1) Átrium (1) Audrey Lamy (1) autista (1) autizmus (1) ÁVÓ (1) A fából faragott királyfi (1) A Kékszakállú herceg vára (1) Bajazzók (1) balett (2) bandaháborúk (1) Bartók Béla (1) belle époque (1) belvárosi szinház (1) Bizet (1) boldogság (1) bosszú (3) botrány (1) Brendan Gleeson (1) Bretz Gábor (2) brutalitás (1) bűn (1) bűnös csend (1) Calixto Bieito (1) Carmen (2) Cécile de France (1) Centrál Színház (1) cigányok (1) Colin Farrel (1) Csajkovszkij (1) család (2) családirtás (2) családi dráma (1) családon belüli erőszak (3) csicskáztatás (1) csoportos erőszak (1) daniel auteuil (1) Danis Lídia (1) debreczeny csaba (1) Délibes (1) diszfunkcionális család (1) domingo (1) donor (1) drog (1) Elek Ferenc (1) élet és halál (1) elfogadás (1) Elfogadás (1) elit (1) Eliza Scanlen (1) elszigetelve (1) elutasítva (1) emberkereskedelem (1) emlékezés (1) Emma Stone (1) empátia (1) Erkel (1) Erkel Színház (4) erőszak (1) erőszakmentes kommunikáció (1) erős nők (2) erotika (1) érzelmileg éretlen (1) fájdalom (1) Fajgerné Dudás Andrea (1) fanny ardant (1) fekete humor (1) fekete komédia (1) felelősség (1) féltékenység (4) felújítás (1) feminista film (1) feminizmus (1) férfi-nő dinamika (1) Figeczky Bence (1) Florian Henckel von Donnersmarck (1) francia vígjáték (1) függőség (1) Gerhard Richter (1) Gershwin (1) Gilliann Flynn (1) Godot Intézet (1) Gólem Színház (1) grotesz (1) Gryllus Dorka (1) Guelmino Sándor (2) gyermekáldozatok (1) gyermekbántalmazás (1) gyilkosság (3) gyűlölet (2) hajléktalan (1) hatalmi manipuláció (1) hatalom (1) határszabás (1) Hatszín Teátrum (1) házimunka (1) hétköznapi elnyomás (1) hetvenes évek (1) hit (1) Horthy-korszak (1) hős (1) humor (1) Hunyadi László (1) időutazás (1) india (1) influenszer (1) irányítás (1) irónia (1) Írország (1) iskolai molesztálás (1) isten (1) isztambuli egyezmény (1) Jacques Audiard (1) Járó Zsuzsa (1) járó zsuzsa (1) Jászai Mari Színház (1) jazz (1) József Attila (1) Jurányi Ház (1) Juronics Tamás (1) Kaitlyn Dever (1) Kakukkfészek (1) Kálid Artúr (1) kamasz (1) kegyencnő (1) kerényi miklós gábor (1) kétely (1) kirekesztés (1) Kiscelli Múzeum (1) kisebbség (1) Kiss Ferenc (1) kiszolgáltatottság (1) klasszicizmus (1) Kolonits Klára (2) költészet (1) komédia (2) koncentrációs tábor (1) koncertszínház (1) kontroll (1) konyharuha (1) körforgás (1) kortárs (2) kortárs dráma (1) krimi-sorozat (2) krízis (1) kurtizán (1) László Boldizsár (1) láthatatlan munka (1) Lázadók (1) La Traviata (1) Leonard Bernstein (1) Les Olympiades (1) LMBTQ (2) Mácsai István (1) magány (1) magyarkodás (1) Majgull Axelsson (1) Major Erik (1) makkzsizsik (1) manipulatív (1) Margitszigeti Szabadtéri Színpad (1) marihuána (1) Marshall Rosenberg (1) Martin McDonagh (1) marton lászló (1) másodrendű állampolgár (1) másság tisztelete (1) Máté Gábor (1) megbocsátás (1) Mengele (1) mérgező szülők (1) Merritt Wever (1) mese (1) Mester Viktória (1) mészáros máté (1) mezei egér (1) meztelenség a színpadon (1) mókus (1) MTA (1) múlt (1) multikulti (1) Münchausen by proxy (1) musical (2) művészet (3) My Fair Lady (1) Nagy Zoltán (1) nárcisztikus (1) nemi erőszak (2) nemzeti (1) nemzeti dohánybolt (1) nemzeti szocializmus (1) népi (1) néptánc (1) netflix (1) Netflix (1) Nicolas Bedos (1) nőművész (1) Oberfrank Pál (1) Ókovács (1) Olivia Colman (1) opera (2) Operaház (1) Operház (1) öregedés (1) orlai produkciós iroda (2) Oscar-díj (2) Oscar-jelölés (1) Östlund (1) Palotás tánc (1) Parasztbecsület (1) párkapcsolati erőszak (1) Patricia Clarkson (1) Pedofília (1) Pesti Színház (1) Péterfy-Novák Éva (1) Péterfy Bori (1) Pinceszínház (1) Pogány Anikó (1) politika (1) politikai paródia (1) Porgy és Bess (1) portréfestő (1) premier (1) pszichoterápia (1) rába roland (1) Rachel Weisz (1) Radnóti Színház (1) rasszizmus (1) ratifikálás (1) rendszer-erőszak (1) rokokó (1) rs9 (1) sanyargatás (1) Schell Judit (1) Schneider Zoltán (1) Securitate (1) Suzannah Grant (1) svédország (1) szabó kimmel tamás (1) szajkó (1) Szamosi Zsófia (1) szatíra (1) szávai viktória (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (2) Székely Csaba (1) szenvedély (3) szerelem (2) szerelemféltés (1) szerelem és halál (1) szex (1) szexchat (1) szexuális visszaélés (1) szexuális zaklatás (1) színház (1) szocializmus (1) Sztarenki Dóra (1) táncművészet (1) TAO (1) társadalomkritika (1) Tatabánya (1) természet (1) természetfilm (1) terror (2) testvéri szeretet (1) Tinder (1) tölgy (1) Toni Collette (1) tragikus szerelem (1) Tuza-Ritter Bernadett (1) unbelievable (1) vagdosás (1) vallás (1) Varidance (1) Vecsei H. Miklós (1) védelem (1) vendetta (1) Verdi (1) vese (1) virtuóz (1) vitakultúra (1) Vörös Szilvia (1) Wind Gap (1) Yolande Moreau (1) Yorgos Lanthimos (1) zaklatás (1) zsidótlanítás (1) Zsótér Sándor (1) Címkefelhő

APÁTLANOK - díjnyertes magyar dráma az Örkény Színházban

2016.11.24. 21:39 dasilva64

apa1.jpg1982. Egy kisváros valahol Magyarország keleti felén - így képzelem. Boldog család sétál el a szovjet laktanya mellett, a főtér felé. Elöl apuka a három gyerekkel, mögöttük lemaradva anyuka, várandósan a negyedikkel.

Megáll a kerítés mellett, ahol egy szovjet katona áll, rámosolyog, majd az arca furcsán eltorzul, csodálkozva néz az anyára - elfolyt a magzatvíz, váratlanul megindult a szülés. A kisbaba betegen születik, s bár utána jön még két gyerek, éppen ő, a legesendőbb lesz az édesanya élete értelme. Mindezt Anya (Kerekes Éva) meséli, ahogyan a család történetének nagyobb részét is a szereplők monológként előadott visszaemlékezéseiből ismerjük meg. Néha a közönség felé (mikrofonba) előadott narrációk  összetalálkoznak, és jelenidejű párbeszéddé alakulnak, hogy aztán visszatérjenek az események kronologikus felidézéséhez.

apa7.jpgApátlanok, néha anyátlanok, reménytelenek, céltalanok, boldogtalanok, szerencsétlenek, sikertelenek, munkátlanok, társtalanok... A lassan szinte mindenétől megfosztott család, mint a rendszer és a rendszerváltás áldozata. Lehetett volna boldog, sikeres, szerencsés, gazdag bármelyikük, de valahogy mindig minden és mindenki félrecsúszik. Rosszkor hoznak rossz döntéseket, rossz célokat választanak és rossz eszközöket. Tomi (Nagy Zsolt), a legidősebb fiú, aki a folyton távol lévő apa helyett felvállalja a családfő szerepét, hiába hozza meg a maga személyes áldozatát. apa3.jpgHiába megy dolgozni egyetem helyett, taníttatja húgait, öccsét, támogatja anyját, hiába alapít családot, nevel három gyereket, az apai példa, amit követ, hibás - boldogtalansága borítékolható. Laci (Polgár Csaba), az örök sikertelenségre ítélt álmodozó és Doda (Tenki Réka), a gyönyörű, de bukott királykisasszony,   mint modern Oresztész és Elektra együtt nőnek fel, bűnbe is együtt esnek, végül kudarcos próbálkozásaik után, a kilátástalan jelenben is egymás támaszai lesznek. Feszter (Takács Nóra Diána), a csúnya, mellőzött, filantróp álarc mögé bújt sértett bosszúálló prototípusa. És persze ott a legkisebb fiú, a szerencsét legszabadabban próbáló Y-generációs Simon (Patkós Márton) - őszintén szólva nem is tudjuk, drukkoljunk a sikeréért, vagy féljünk tőle.  

apa4.jpgGáspár Ildikó rendezése most is ígéretesen kezdődik, de a vége csalódás. Az alapanyag jó, a részletek ötletesek és hatásosak, de a darab kicsit szétesett, ahogyan a főszereplő család is. A díszlet egy furcsa hetvenes évekbeli társasjátékra hasonlít, a szereplők fel-alá lépkednek a pályán, attól függően, mit dobott nekik a sors. Egyéni drámáikban remekelnek, az egyik legszívhezszólóbb jelenet, amikor anya és lánya a kórház felé buszozik, s mindketten felváltva mesélik el, mi jár a fejükben, mit gondolnak a másikról. Hasonlóan katartikus pillanat, amikor Laci beismeri, elrontotta, ő is elrontotta, hiába próbált megfelelni, hiába bújt a "Legfontosabb a család!" szlogen pajzsa mögé, elbukott. Kerekes Éva alakítása hiteles, mély és hatásos. Anyája névtelenségében maga a középszer, a statisztikai átlag, középkorúságának minden fájdalmával, belenyugvásával, reményével és reménytelenségével. 

apa5.jpgMegérintett a darab nosztalgiája. A közelmúlt oly' ismerős részletei: Andersen legtragikusabb meséje a kis gyufaáruslányról, a zenék, a ruhák, a szocialista jólét attribútumai, majd fokozatos eltűnésük, az első és másodállások, a fusizás és a maszekolás világa. Szituációk, amik a múltból átkúsznak a jelenbe: szerezzünk egyetemistaként a fővárosban 'jó parti' férjet, halásszunk a zavarosban, csináljuk meg 'okosba'... De hiányzik valami. Valami összeköttetés, valami magyarázat a miértekre. Ha már Mikó Csaba darabja a CSALÁDON keresztül valójában az ország elmúlt több mint harminc évnyi kilátástalannak tűnő, csupán pillanatokra kegyelmi állapotba kerülő sorsát mintázta meg, jó lenne tisztábban látni, miért? Miért kövülünk bele, esünk folyton a múlt fogságába? Miért nincs kitörési pont? Miért szajkózzuk, hogy fontos a család/ország, miközben látjuk, hogy EZ a család/ország, EBBEN a formában nem család/egység, csak együvé született/sodródott egyének magányos küzdelme. Mi az a titok, az a bűn, ami miatt lapulunk, amiről nem beszélünk, ami feldolgozatlan szégyenünk? 

apa2.jpgOtt van a darabban, kimondják,  de annyira halkan, érintőlegesen, mintegy zárójelbe téve, hogy az én figyelmem is majdnem elsiklott felette - egy darabig nem is értettem. Gáspár Ildikónak fontos volt a díszlet, a kosztümök szimbolikája, a részletek finomsága, a családtagok egyéni drámái, de elmaradt a katarzis, a valódi csúcspont, ahol a szálak valóban összeérnének.  Amiből megértenénk, nem az Apa jelenléte hiányzott. Apátlannak lenni önmagában nem tragikus. A társasjáték bábui nem azért lettek boldogtalanok, mert apa nem dobott hatost. Hanem mert hagyták, hogy mások dobásai irányítsák őket. 

apa6.jpg

Mikó Csaba darabja egy trilógia első része (lesz majd?), és 2013-ban elnyerte a legjobb új magyar dráma díját. Három évet kellett várnia a bemutatóra. Remélem lesz folytatás. Olyan folytatás, amit nem csak az érintett generációk fogják érteni, és ahol egyértelmű lesz az üzenet.

Értékelés: Jó. Ötletes díszlet, izgalmas téma, remek színészi alakítások. Kár, hogy mindez kohéziós erő nélkül csak súlyos egyéni drámák laza szövedéke marad. De feltétlenül ajánlom, kiemelten a mai ötvenes-hatvanasoknak, akik ráismerhetnek fiatalságuk számos kis részletére.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://korulottemavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr2611994668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása