Tizenöt éve, hogy a cuki, gömbölyded (?!) Bridget piros pizsamájában, az ágyán üldögélve sopánkodott lúzersége miatt.
Bájos volt és hiteles. Reneé Zellweger remek választásnak bizonyult, megszületett a kétezres évek új sztártípusa: egy modern-hagyománytisztelő, esetlen-talpraesett, vidéki-urbánus, szerelmes-dacos, családvágyó-szingli, romantikus-bevállalós, hétköznapi-csini, gátlásos-öntudatos, ellentmondásokkal teli, ízig-vérig mai lány. Remek volt az első film (kötet), egy egész nő-generáció érezhette úgy, IGEN! Ezek az én problémáim is! Kidolgozott, humoros karakterek, hihető helyzetek, átérezhető bonyodalmak és lelki drámák. Oké, a megoldások már kicsit rózsaszín-habcsókosak voltak, de majdnem hihetők. Mert igaz ugyan, hogy elég ritkán fordul elő, hogy az ember lánya egy szál köntösben szaladgáljon a szerelme után télvíz idején egy világváros kellős közepén, de azt majdnem minden lány átérezhette, milyen lelki tusakodást jelent a levenni, vagy nem levenni kérdés, ha az áhított pasi a 'levennit' követően egy alakformáló bugyival találhatná szembe magát....
Egy felejtős második rész és tizenöt év után Bridget (Reneé Zellweger) ugyanabban a pizsama alsóban, ugyanúgy szingli londoniként üldögél az ágyán. A 43. születésnapját ünnepli - egyedül. De legalább sikeres. És vékony!!!!! És fiatal. Ja nem. Annyira nem. Erre azért Bridget látszólag rá-rá ébred a film során, egészen addig amíg totálisan át nem változik 21. századi Hamupipőkévé. De ne rohanjunk előre.
Bridget annyira elfoglalt, hogy még a midlife crises is két értekezlet és egy harsányan tomboló spinning edzés közt éri utol. Saját korosztálya gyereket etet, nevel, fogad épp örökbe, ezért jobb híján kolléganőjével, Mirandával (Sarah Solemani) ünnepel. Egy helyi Sziget-fesztiválra ruccannak ki. Bridget szokás szerint nem találja el a megfelelő öltözéket. - Állj. Mi az hogy szokás szerint? Tizenöt év alatt annyit nem fejlődött agyilag, hogy összerakja magában: fesztivál, eső, sár, farmer, top, esőkabát, saru, gumicsizma?! Naná, hogy amikor totálisan pofára esik talpig hófehér csiniben (+ fehér magassarkú!!!!), mit ad isten, épp egy álruhás, ötvenes, milliárdos amerikai randiguru sétál arra, aki nyilván nem a habtestű tinik miatt jött, hanem egy csuromsár, keresztbe-kasul átszabott, korához képest ugyan jól karbantartott, de mégis erős negyvenes felszedése volt a titkos cél.
Hamupipőke Bridget itt még az ocsút szemezgeti, de amikor a nagyszínpad előtt épp őt szörfözteti a tömeg, na akkor érkezik meg Pipőke a bálba. Némi alkoholos befolyásoltságnak köszönhetően hol köt ki egész véletlenül a több ezer sátor labirintusában? Igen, jól gondolod, Jack (Patrick Dempsey) szerény VIP-jurtájában. Az őszülő halántékú királyfi és a bál idejére kisimított éltes szingli boldogan talál egymásra ezen az elvarázsolt éjszakán - de Bridgetnek reggelre vissza kell térnie a munkahelyére. Csizmáját a sárban odahagyva száguld vissza Londonba.
Persze egy mesében ez nem lehet probléma. Bridget tovább száguld egy keresztelőre. Smaragdzöld dombocskák közt megbúvó csinos középkori tempomocskába, ahol Mark lovag (Colin Firth) várja. (((Azért furák ezek az angolok, vajon minden keresztelő meghívottjai egy minimum Buckhingham palota színvonalú kastélyban vannak elszállásolva? Ráadásul mindenkinek külön szoba jár extra nagy franciaággyal? És a szingli keresztmama mellé mindig egy exet választanak keresztpapának?!))) Lángra kap a parázsló tűz, az emberiség megmentője és az ábrándos régi kedves újra összegabalyodik. Pipő itt egy szomorkás levelet hagy maga után.
Tulajdonképpen ennyi elég is lenne a boldog befejezéshez: vagy a herceg leli meg a gumicsizába illő lábacskát, vagy a lovag a levélke íróját... De nem, ez így nem stimmel. Azért mégiscsak a 21. században vagyunk, nehogy már a férfi válasszon egy gumicsizma mérete, vagy egy grafológiai elemzés alapján?! Majd választ Pipőke, a modern orvostudomány, és egy jó kis DNS-térkép. Mert Bridget-Pipő állítólag olyan régen hm... nem volt bálban, hogy elfelejtette, a harisnya anyaga a szekrényben állás közben gyakorta szertefoszlik. A probléma azonban csak látszólag probléma, egy trónörökös mindenképpen időszerű volt már, ráadásul megoldhatja a kit válasszak dilemmát.
Pipő várandósan is helytáll, a bizonytalanság, a karrier-válság meg sem kottyan neki. Micsoda nő! Egészen a tizenkettedik hétig egyetlen hányinger, rosszulét sem kínozza, akármilyen kívánós, bármennyit is eszik, egy dekát fel nem szed. Szülei szinte tapsikolnak örömükben, hogy jön az unoka. És nem, egyáltalán nem baj édesem, hogy fogalmad sincs, ki az apa, nem vagyunk mi olyan tradicionális népek... Sőt. A papa-jelöltek is csak egy pillanatra szomorodnak el a hír hallatán, de kis hezitálás után a herceg és a lovag felváltva vagy éppen kart karba öltve, emancipált férfi módjára verseng Bridget-Pipő kegyeiért. (((Érdekes, attól fogva, hogy becsúszott a kis trónörökös, a szex egyszerűen eltűnt, kimúlt, érdektelenné vált. Még egy ártatlan csók, annyi sem csattan el a terhesség alatt.))) Virágcsokor, plüssmackó, romantikus randi, közös szülés-előkészítő tanfolyam, gyerekszoba kifestés, ultrahang-csodálás, vajúdó kismama cipelés - Bridget lovagjai igazán mintaapuka-jelöltek. És a végén a hepiend sem marad el, meglepő módon az édes hármas egy kisgyerekkel gyarapodva sem bomlik fel, ásó-kapa-nagyharang, édes négyesüké a világ.
A film szerethető, humoros, csipetnyit érzelmes, tulajdonképpen egész jól összerakták. Telepakolták szellemes szóviccekkel, finom szurkálódásokkal; remek karikatúrát rajzoltak a hipszterek világáról, a politikáról, a liberalizmusról, a modern szülésről, a frusztrált feministákról, az igénytelen médiáról. Nagyon jól kapták el a generációk egyre gyorsabb váltakozásait - kedvencem az Ed Sheeran sztori. Szokás szerint előre megnéztem a szereplők listáját. Ki ez az Ed Sheeran? - kérdeztem a férjem. - Mindenki másnál ott van, hogy kit játszik, de nála semmi... Persze nem tudta. Aztán a filmben Bridget (43) és Miranda (huszon-harmincas) sokkal viccesebb helyzetben bukja be a szelfit egy sztárral - mert ők sem tudják, ki az a cuki, vörös kisfiú.
Reneé Zellweger, annak ellenére, hogy kissé átszabott arcával időnként felismerhetetlen, legalább képes a mimikai izmok mozgatására - és szerencsére használja is őket. Hogy mennyire jó színésznő, azt most is bizonyítja. A két kérő már jóval unalmasabb. Colin Firth hozza a mélabús, maximalista angol hősszerelmes tőle megszokott figuráját, Patrick Dempsey viszont semmilyen. Megmaradt szimpla Dr. McCsábítónak...
Reneé csiliscsokis karaktere mellett a mellékszereplők adják a valódi ízeket. Olyan nevek, mint nagy kedvencem, Emma Thompson (aki a forgatókönyvírásban is részt vállalt) - a kiégett férfigyűlölő nőgyógyász szerepében; Gemma Jones - Bridget örökifjú és öröknaiva édesanyja; Kate O'Flynn - az új generáció mindent elsöprő médiahófehérkéje az őt szolgáló három pödrött bajszú, szakállas törpével; vagy éppen a zseniális, ellenállhatatlan Celia Imrie, aki képtelen kibújni huncut bőréből, akár Indiában, akár az angol vidéken hajkurássza a szabad özvegyeket... Tőlük lesz Bridget Hamupipőke Jones meséje szirupos hollywoodi vígjáték helyett angol humorral fűszerezett, bájos, önironikus, vérbeli komédia.
Értékelés: Szórakoztató, humoros, bájos, csipkelődő - egyszóval jó. Hogy miért nem kiváló? Azt a forgóajtós jelenetet a film végén kihagytam volna, és lássuk be, sokat levon a hepiendből, hogy már a film elején tudjuk, a következő rész elejére Bridget bálkirálynő újra visszaváltozik Hamupipőkévé, aki fáradt, elvált anyukaként tengeti életét.
S mire azt is megfilmesítik, addigra Reneé csak komoly beavatkozások árán varázsolható majd át vérbeli MILF-Pipőkévé.
