Jeles napra kerestünk jeles éttermet, valahol Budán. Ne legyen nagyon messze, ne legyen nagyon kommersz, de ne legyen előkelősködő, sznob. Ám legyen jó híre - hiteles forrásból. És legyen olyan hely, ahol még sosem jártunk.
Természetesen interneten szörfölve találtuk meg a Tantit. Olyan kis helyes neve van, tele a világháló dicsérő kritikáival, nincs is messze - megér egy próbát, gondoltuk.
Nem tudtuk, hogy egy Michelin-csillagos éttermet választottunk. Ahogyan azt sem, h
ogy a csillagos séf, Pesti István nem sokkal a neves díj elnyerése után elhagyta Budapestet, s vidéken kezdett egy újfajta, önellátásra épülő gasztronómiai kísérletbe. A stafétabotot egy fiatal mester, a 28 éves Heiszler Olivér vette át. Hitvallása: “Amikor főzők, elsősorban az alapanyagok fő vonásait veszem figyelembe és mindent megteszek, hogy kiemeljem ezeket. Szerintem a jó étel az élet ünneplése.”
Hát mi partnerek voltunk az ünneplésben. Azt hiszem hálás közönség voltunk ezen a különleges alapanyag-variácós gasztrotúrán. Hétköznap este csak menüt lehet választani, négy, vagy hat fogást. Igyekeztünk úgy összeállítani az ételeket, hogy mind a nyolc ízvilágot mindketten kipróbálhassuk. Megjegyzem, a dolgunk nem volt könnyű. A fogásoknak csak az alapanyaga szerepel az étlapon. A nagyon kedves, nagyon fiatal felszolgáló fiatalember igyekezett szavakba önteni mibenlétüket, de utólag rájöttem, esélye sem volt. Ahogy magam is nehezem birkóznék meg a feladattal. Maradok hát az étterem koncepciójánál, kissé kibővítve...
Előételeink:
Szent Jakab kagyló, ananászos-írós kísérettel, valamint Zöldbab-zöldborsó-spenót-pisztácia saláta-álom.
Főételek:
Tőkehal-petrezselyem-kagyló variáció, kacsamell zöldborsóval és bazsalikommal. Sajnos fotózás szempontjából értékelhetetlen, de ízélményben talán a legizgalmasabb kreáció a tejszínes-parmezános rizottón csücsülő, csípős mangalica kolbásszal sült kalamári falatkák voltak, sült kellevéllel borítva... Emellé már csak egy húsmentes, nyugalmasabbnak tűnő köret ízelítőt mertem bevállalni. 
Desszertek: Paszternák (fehér-, vagy éppen marharépa, ugye!!!!) mousse, fehércsokival és marakuja dzsemmel, illetve egy igazán romantikus málna-licsi-rózsa variáció.
Igazán kellemes meglepetés volt minden fogás. Selymes, friss ízek, az elképzelhetetlennek tűnő alapanyagok, vagy párosítások is remekül működtek. Az a lágy rizottó a csípős kalamárival és az édeskés sült kellevéllel zseniális. A fehérrépát sosem tudtam volna desszertté álmodni, pedig kivételesen finom volt, megbolondítva azzal az édes-savanykás-illatos díszítéssel. A málna variáció pedig sokkal karakteresebb volt, mint amit andalító színei ígértek.
Az étterem stílusa belsőépítészetileg, a felhasznált tárgyakat, kiegészítőket tekintve kellemes, fiatalos, visszafogott, érzékelhetően minőségi. Nemes anyagok, finom elegancia, meglepően fiatal, de nagyon ügyes és igyekvő stáb. Pont olyan gyakran jöttek az asztalhoz, pont annyira voltak közvetlenek, mint amennyire szükségünk volt. Szeretem, ha valódi fa asztalhoz finom papír alátéteket, egyszerű, ám formatervezett poharakat, és izgalmas, szinte az ételekhez kitalált kerámia tányérokat választanak. Sokkal inkább, mint a barokkbútor-damasztabrosz-Herendi triót. Azért az elgondolkoztat, vajon a mai Tantik tényleg ennyire modernek? Mert az én fantáziámban Tantinak, a budai úriasszonynak napernyője, csipkés gallérja, kis kalapkája van, és a teát porcelánban szolgálja fel... De lehet, hogy a mai fiatalok Tantija már más...
Azért annyit megtudtam, az étterem nem Tantinak indult. 2012. őszén nyílt itt meg Buda egyik legeldugottabb bevásárlóközpontja, a Hegyvidék-mikropláza. Fura kis hibrid az is, inkább szolgáltató és gasztronómiai kiszolgálóhely, környezete gazdagságához képest szerény, kicsit szocreál doboz-épület. Aminek egyik eleme volt eredetileg a Bruno&Bruno. Az étterem belső terén, s talán koncepcióján sem sokat változtattak 2014-ben, amikor Tantivá antikolták. Nekem hiányzik az ételek, a név és a belső tér teljes egysége, amit megmagyaráz a hely "előélete".
Még egy aprócska kritika. Ahogy a fotókat válogattam, szembetűnővé vált, hogy minden zöld - üdítő kivétel a málnás desszert. Tudom, hogy fontos a szezonalitás, a friss alapanyagok használata, de én még úgy tanultam, a menü fogásai alapanyagukban, nevükben, színükben is legyenek különbözőek.
Ez azonban csak szőrszálhasogatás, az ételek finomak, fantáziadúsak, a négyfogásos menüvel teljesen jól laktunk (ráadásul az árban benne van kis extra előétel, házikenyér, desszert), a kiszolgálás kifogástalan volt.
Értékelés: remek hely. Olyan alkalmakra, amikor nem csak be szeretnénk kapni valamit kutyafuttában, amikor nem csak éhségünket akarjuk házon kívül csillapítani, hanem amikor szeretnénk belemerülni az ízek és zamatok kifinomult világába. Amikor áldozni akarunk a minőségi gasztronómia élvezetének oltárán. S ha már minőség - feltétlenül be kell kukkantani a bevásárlóközpontba, ahol kedvenc művészem, Várnai Gyula emelet magas gyönyörűséges pitypangos alkotásában gyönyörködhetünk!
Nyitvatartás: Augusztus 28-ig felújítás miatt zárva! (Ki tudja, talán a kritikám is okafogyottá válik...)
Telefonszám: +36 20 243 1565 Email/Web: tanti@tanti.hu · www.tanti.hu Cím: 1124 Budapest, Apor Vilmos tér 11-12.
